– Miben volt más ez a találkozó, mint az Európa-liga eddigi selejtezői?
– A hangulat hasonló volt, mint eddig, nem ezzel volt a baj. Nem a csoportkörrel volt a probléma, hanem azzal, hogy nem tudtuk azt játszani, amit eddig. Persze, próbáltuk mi azt a futballt pályára vinni, azt játszani, amit eddig, vagyis a kontrajátékot, igyekeztünk a védekezésből gyorsan felépíteni az akciókat, de ez most nem sikerült. Nem nyílt ki az ellenfél, a szélső védői nem is támadtak, a belső középpályások pedig mindig jól zárták le a folyosókat. Csak amiatt vagyok elkeseredve, hogy három góllal kaptunk ki. Nyilván az egygólos vereségnél sem lenne hurráhangulat, de azért más lett volna az íze a szoros vereségnek. Ráadásul olyan gólokat kaptunk, amilyeneket mi szoktunk rúgni. Az ellenfelünk kontrázott, olyan helyeken veszítettünk labdát, ahol nem szabad, és ráadásul ránk nem is jellemző. A lehetőségeket pedig nem tudtuk gólra váltani. Sok időnk nincs búslakodni, mindenkinek gyorsan helyre kell tennie magában a találkozót. Elemezzük a meccset, aztán megyünk tovább.
– Paulo Sousa szerint a csapatot a szíve vitte előre, és ettől lankadt egy kicsit a figyelem. Egyetért az edzőjével?
– Erre gondoltam én is, amikor a ránk nem jellemező hibákról beszéltem. Ezt ilyen szinten már kegyetlenül megbüntetik. Betudhatjuk ezt annak, hogy úgymond szívvel játszottunk, nem pedig higgadt fejjel, biztos védekezésből indított villámtámadásokat vezetve.
– Mit jelent a következő meccsekre nézve ez a vereség?
– Semmit, hiszen más ellenfelekkel találkozunk, amelyek ellen más taktikával lépünk majd pályára. Ez egy ilyen meccs volt, nem szerettünk volna három gólt kapni, de így jöttünk ki ebből a párharcból.
– Mi a legnagyobb tanulsága ennek a mérkőzésnek?
– Az, hogy sohasem hagyhatunk ki, hogy folyamatosan tartani kell magunkat az elveinkhez, a begyakorolt taktikához. Még olyankor is, amikor éppen az ellenfél vezet, mert nem szabad csak szívvel futballozni, ehhez a játékhoz ész is kell.
