A sovány malac esete – Malonyai Péter jegyzete

FELTETTÉK A KEZÜKET a paksiak a Corvinul elleni első kupameccs után, emelt fővel tűrték, hogy mondjon mindenki, amit csak akar az itthoni megsemmisítő vereségre (0–4), ám a dörgedelmen szelídített, hogy Bognár György edző kimondta a frankót: ő és a játékosai egyaránt többet gondoltak magukról, mint amennyit érnek.

Pontosabban értek az elmúlt héten, egyetlen meccsen, mert már azzal példával szolgáltak, hogy mi a teendő egy katasztrofális produkció után. Persze hogy az őszinteség, ami nem feltétlenül jellemző napjaink futballcsapataira.

Az már inkább, hogy mindig a következő feladat a fontos nekik, nem azért persze, mert profik, meg előre kell nézni, hanem mert így hozzák a különféle versenykiírások.

A múltról nem esik szó, miközben nincs tanulság nélküli mérkőzés, egy hatalmas blama esetén különösen. Nos, a paksiak ebben is újat hoztak, hiszen a végeredménytől függetlenül látszott, hogy most már tudják, de legalábbis sejtik, mi lehet, mi lehetett volna az eredményes harcmodor a vajdahunyadiak ellen.

Késő bánat, ebgondolat – de mégse. Hiszen kiderül belőle, hogy még elkeseredett állapotban, önmagukból kiábrándulva is képesek a paksiak arra, hogy úgy lépjenek tovább, hogy valóban – lépnek. Így aztán nem csupán túl akartak lenni a meccsen, hanem futballozni akartak. Hogy közhellyel éljek, folytassák a felkészülést a jövő héten kezdődő bajnoki szezonra.

Ennek a célnak kitűnően megfelelt a mérkőzés, mert az erdélyi együttes játékosai nem lettek lassúbbak, a paksi védők viszont most jobban összpontosítottak. Nem lett jobb csapat a társaság, mint volt egy hete, ám nálam addig sem volt velük semmi baj. Nincs az a kudarc, amelyik után csak legyintenék rájuk, nem utolsósorban természetesen azért, mert csak magyar futballistákkal operálnak. Ritka erény manapság, valóságos hőstett, de mindenképp kísérlet arra, hogy nincs az a divatos trend, amellyel ne lehetne szembemenni.

Hol több, hol kevesebb sikerrel, most persze kevesebbel, hiszen alig több mint egy hete még a továbbjutás volt a cél, most pedig a becsületes játék.

Ezzel nem is volt baj csütörtökön, így miközben rögzítem, hogy az első kanyarban búcsúzott az Európa-ligától a kupagyőztes, bajnoki második Paks, elkönyvelem eredménynek a nagyszebeni produkcióját.

A sovány malac is meghízik a disznóvágásig.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!