Üvegplafon – Mohai Dominik jegyzete

„Lesül az arcomról a bőr” – gondolom, ez mindenkivel megesik, aki az utóbbi napokban a Magyarországon uralkodó hőségben lemegy a helyi közértbe tejet venni, kénytelen hazasétálni a munkahelyéről, vagy ügyes-bajos dolgait intézi. Nekem akkor is lesült, amikor a Paks Corvinul elleni, hazai pályán 4–0-ra elveszített Európa-liga-selejtezőjét néztem, pedig a körülményekhez képest hűvös – a hőmérő tanúsága szerint 29.5 Celsius-fok – volt a nappalimban. A bennem is kavargó gondolatokat egyébként Win­decker József, a 2023–2024-es magyar bajnoki ezüstérmes és Mol Magyar Kupa-győztes együttes középpályása öntötte szavakba.

Féltettem a Paksot, amikor a tavaszi versenyfutásban előbb visszaelőzte a Ferencváros, majd a csapat zuhanórepülésbe kezdett, sorozatban öt vereséget szenvedett el. Igaz, hogy az idény nagy részében (főleg az őszi elsőség idején) valamelyest túlteljesített a gárda, ám a Bognár György vezetőedző nevével fémjelzett őszinte, gólra törő és olykor naiv – és persze száz százalékban magyar – játéka üde színfoltja futballunknak. A Paks a bajnokság végére kiegyenesedett, a kupát bravúros teljesítménnyel elhódította, ám az európai kupaszerepléstől így is féltettem. A magyar szinten lehengerlő, elöl és hátul is „gólképes” csapat játékával kapcsolatban győriként mi más is juthatott volna eszembe, mint a Verebes József-féle Rába ETO: a nyolcvanas években a bajnokságot uraló, gólrekordokat döntögető klub stílusával Európában évről évre nagyot koppant, amikor elérte az üvegplafont.

No persze a Corvinul nem a Standard Liege vagy a Dinamo Minszk, az Európa-liga-selejtező pedig nem a BEK. Ám amikor megtudtam, hogy román másodosztályú ellenfelet kapott a Paks, legyintettem. Azt gondoltam, bár a Ferencvároson kívül egyik csapatunk sem képes az európai kupasorozatok rájátszásköréig eljutni, a kegyes sorsolással a Paks legalább összekapar néhány UEFA-együttható pontot a magyar kluboknak, megy egy kört az El-ben, s talán a Konferencialiga harmadik-negyedik köréig elkalandozik. Az előzetes, alacsonyra szabott elvárásaimon látszik, hogy nem az európai sorozatokban stabil szereplőnek számító Ferencvárost vettem alapul, mégis sokkoló, hogy így is mennyire alulmúlta a várakozásaimat a Paks, amelyről Bognár Györgyhöz hasonlóan én is sokkal többet gondoltam.

Az Európa-bajnokság után nem sokat kellett várni az újabb kijózanító pofonra.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!