F1: Elnémult a dal – emlékezés Jules Bianchira

„Srácok, srácok! Nem lehetne még egyszer?" – toppant be a Marussia motorhome-jába Eddie Jordan a szokásos fontoskodó stílusával, mire Bianchi összekacsintott az újságírókkal, aztán néhány másodpercre rá olyan hangerővel csendült fel az orosz himnusz, hogy majd összeszakadt a kis mobil épület.

És ez a tavalyi jelenet Monacóban azért sokat elárult róla.

Az ember, aki csodával határos módon pontszerző helyen hozta be azt a – ne szépítsük... – csotrogányt, amellyel előtte majd öt évig hiába küszködött bárki is, ott ült a média forgatagában, és esze ágában sem volt magát ünnepeltetni – csapata nemzeti himnuszát énekelte.

Amikor azon a csodálatos napsütéses délutánon vele és a kollégákkal a fülbemászó dallamot laláztuk (hisz a szöveget persze senki sem tudta), minden olyan tökéletesnek tűnt, és tényleg csak nagy egyetértésben tudtunk bólogatni, amikor arra terelődött a szó, hogy ez csupán az első lépés volt egy sikerekkel teli F1-es karrierben.

Az első azonban az egyetlen maradt.

És az ember szíve még inkább összeszorul, amikor napok óta mást sem hall, mint hogy a Ferrarinál majd ez, meg az a versenyző váltja Kimi Räikkönent, miközben a csapat tesztpilótájaként, valamint remek eredményeinek köszönhetően Bianchinak kikövezett út vezetett a legendás istállóhoz. Ahol 26 évesen, ereje teljében megannyi siker várhatott volna rá. Szerették őt Maranellóban, szerették őt a Marussiánál, és szerette őt az egész F1-es közösség, mert amikor a tehetség szerénységgel párosul, azt mindenhol nagyra értékelik.

Tavaly Spában még büszkén mutatta az újságíróknak azt az emléktáblát, melyet nagyapja testvére, egy Le Mans-i tesztbaleset során meghalt Lucien Bianchi tiszteletére tettek ki a sajtóközpontban – hogy az autóversenyzés veszélyes, nála senki sem tudta jobban. A sebesség iránti szenvedélyt azonban a korábbi családi tragédia sem tudta elnyomni benne.

Ő pedig ment a maga útján, és tántoríthatatlanul üldözte álmait. Ezek az álmok azonban azzal a szörnyű szuzukai balesettel egy csapásra szertefoszlottak, megfosztva minket egy csodálatos karriertől – és most már egy csodálatos embertől is.

A dal elnémult.