„Mindig kettőn áll a vásár" – írtuk egy nappal ezelőtt, az Európa-bajnokság 1. csoportkörének összegzésekor. Akkor a 16 válogatott első mérkőzésen nyújtott teljesítményét vetettük össze, és a meggyőző mutatókat produkáló orosz válogatott esetében azt vizsgáltuk, mitől volt oly hatékony a támadójátéka.
S lám, eltelt néhány óra, és egy kevésbé jól sikerült „teszt” máris alkalmat kínál arra, hogy árnyaljuk a szbornaja átütőerejével kapcsolatos megállapításokat. Ilyen a futball – és ilyen hűséges szolgálóleánya, a statisztika.
A Csehország ellen 4–1-re megnyert mérkőzés adatai azt sugallták, hogy az oroszok meglehetősen jól alkalmazzák a „labdaszerzés, gyors indítás, pontos támadásbefejezés” receptjét.
Adva volt tehát a feladvány a lengyelek számára, akik – ahogyan ez a mérkőzés megtekintésekor jól érzékelhető volt – képességeiket, erejüket ideálisan mozgósítva meg is találták a megoldást.
Ami a párharcok útján történő labdaszerzést illeti, ugyanúgy megvolt az enyhe orosz fölény, mint a csehek ellen (95:85 akkor, 95:88 most), azonban az átadások elfogásának tendenciája már megfordult: a csehekkel szemben még 54:43-ra „nyertek” az oroszok, most 44:41 volt a lengyelek javára. Az orosz szerelések száma is csökkent 20-ról 15-re – ez a hazai közönség előtt játszó lengyelek rámenősségének és kiváló erőállapotának is szép igazolása.
A legnagyobb különbség azonban a gyors támadásoknál volt tapasztalható: amíg a cseh védelmet 27-szer, a lengyelt már csak 15-ször sikerült lerohannia Dick Advocaat csapatának – ráadásul Csehországgal (14) ellentétben Franciszek Smuda emberei fel is vették a versenyt (15) az oroszokkal ebben a műfajban is.
Ha a mérkőzés dinamikáját tekintjük, egyedül a passzok számát és pontosságát illetően tapasztalható masszív orosz fölény. A labdabirtoklásban és a támadásindításban nem jelentős a különbség – egyedül az első játékrész hajrájában volt hangsúlyos az orosz jelenlét, akkor született Alan Dzagojev gólja is –, míg a kapu megcélzása és a párharcok tekintetében bizonyos (ráadásul fontos!) időszakokban a lengyelek kerekedtek felül.
Az orosz labdajáratás „csapágya” ezen a mérkőzésen (is) Igor Gyenyiszov volt. Az ábrára kattintva érzékelhető a két csapat passzjátéka közötti különbség, de az orosz középpályások első látásra impozáns, már-már spanyolos aktivitása egyúttal azt is alátámasztja, hogy a labda sokszor elakadt ebben a zónában, nem mindig sikerült a támadók villámgyors megjátszása.
Végezetül idemásoltuk Andrij Arsavin labdavesztéseinek térképét, illetve azon keresztül elérhetővé tettük az orosz játékmester teljes keddi statisztikai lapját.
Egyrészt ezt azért tettük, mert Arsavin különösen a második félidőben az orosz támadások kerékkötőjének tűnhetett. Ezt az érzetet elsősorban a rengeteg labdavesztése kelthette – a 22 valóban a legtöbb az orosz csapatban –, különösen a 16-os környékiek, amelyek természetüknél fogva gólszerzési lehetőséget hiúsítottak meg. Megnéztük, Arsavin 19-szer elszórta a labdát a viszonyítási alapként kezelt, csehek elleni mérkőzésen is.
A Zenitbe hazatérő kölyökképű támadó mindezek ellenére a mezőny messze a legmagasabb Instat-indexet kiérdemlő játékosaként zárta a lengyelek elleni mérkőzést. A mutató elsősorban az aktivitást – vagyis a megjátszhatóságot, a labda közelében megmutatkozó cselekvési hajlandóságot – méri (a lengyeleknél értelemszerűen Ludovic Obraniaknál jött ki a legmagasabb érték).
S legyen bármilyen magas, alighanem nem óv meg senkit a kritikák záporától – különösen akkor, ha az alany egyik labdavesztéséből indul az a támadás, amelyiknek végén elúszik a győzelem…
| EURO 2012, A-CSOPORT, 2. FORDULÓ |
| LENGYELORSZÁG–OROSZORSZÁG 1–1 |
| Varsó, Nemzeti Stadion, 55 920 néző. Vezette: Stark (német) |
| Lengyelország: Tyton – Piszczek, Wasilewski, Perquis, Boenisch – Dudka (Mierzejewski, 73.), Polanski (Matuszczyk, 85.) – Blaszczykowski, Murawski, Obraniak (P. Brozek, 93.) – Lewandowski Szövetségi kapitány: Franciszek Smuda |
| A kispad: Sandomierski (kapus), Wojtkowiak, Kaminski, Wawrzyniak, Rybus, Wolski, Grosicki, Sobiech |
| Oroszország: Malafejev – Anjukov, Ignasevics, A. Berezuckij, Zsirkov – Sirokov, Gyenyiszov, Zirjanov – Dzagojev (Izmajlov, 79.), Kerzsakov (Pavljucsenko, 70.), Arsavin. Szövetségi kapitány: Dick Advocaat |
| A kispad: Akinfejev, Sunyin (kapusok), Saronov, Granat, Nababkin, D. Kombarov, Kokorin, Glusakov, Szemsov, Pogrebnjak |
| Gólszerző: Blaszczykowski (57.), ill. Dzagojev (37.) |
| 1. Oroszország | 2 | 1 | 1 | – | 5–2 | +3 | 4 |
| 2. Csehország | 2 | 1 | – | 1 | 3–5 | –2 | 3 |
| 3. Lengyelország | 2 | – | 2 | – | 2–2 | 0 | 2 |
| 4. Görögország | 2 | – | 1 | 1 | 2–3 | –1 | 1 |
