Spanyol-francia, avagy tanár-diák 2-0

ABSZOLÚT FÖLÉNY UTÁN, CSAK ANNYIT, AMENNYI KELL

A tegnapi mérkőzés csakis a spanyol, illetve a francia szimpatizánsoknak jelenthetett némi izgalmat. Az egygólos vezetés ugyanis egy szurkoló számára csöppet sem megnyugtató, míg egygólos hátránynál még mindenki reménykedhet „a labda gömbölyű” és egyéb közhelyekben. Aki azonban nem szorít különösebben egyetlen csapatnak sem, annak nagyon sima és egyértelmű volt a találkozó: a spanyol győzelmet gyakorlatilag semmi sem veszélyeztette.

Ment a szokásos tiki-taka a spanyolok részéről, amivel a franciák sem tudtak mit kezdeni. Xaviék az első félidőben még 60 százalék fölött birtokolták a labdát, a franciák a második játékrészben azonban feljöttek ebben a statisztikai mutatóban. Végül 56:44-re kozmetikázták az arányt, de ez gyakorlatilag semmit sem ért. Ennek megfelelően a passzkísérletekben sem volt szakadéknyi különbség a két csapat között: az egyik oldalon (természetesen a spanyoloknál) 749-ból 666, míg a másikon 503-ból 427 sikeres átadást jegyezhettünk fel.

Szinte minden csapatstatiszikai ábrán spanyol fölény a jellemző a mérkőzés első felében, majd miután takaréklángra kapcsolt Vicente del Bosque együttese, szép lassan kiegyenlítődött a két válogatott teljesítménye – ha úgy tetszik, a grafikonok közeledtek egymáshoz.

AZ ELLENFÉL TÉRFELÉRŐL KÖNNYEBB

Mint a legtöbb mérkőzésen, a spanyol válogatott ezúttal is uralta a középpályát. Ami igazán döntött a két csapat között, az az, hogy amíg Iniestáék a francia térfélen tudtak adogatni, addig a franciáknak, ha átlépték a felezővonalat, drasztikusan csökkent átadásaik száma.

A játéktér középső harmadában a spanyol válogatott többet passzolt az ellenfél térfelén, mint a sajátján. 352-ből 327 átadása sikeres volt. A franciáknál 135/114 volt ugyanez a mutató. Összességében tehát sokkal feljebb tudott „labdázgatni” a címvédő, mint ellenfele, így a gólszerzésre is nagyobb esélye nyílt.

A spanyol játékosok átlaghelyezkedése is árulkodó: hárman is a kezdőkörben töltötték a legtöbb időt a francia eggyel szemben, és összességében is jobban leszűkítették a területet a spanyolok.

Igazi spanyol fölény mutatkozik a kulcspasszok és gyors indítások tekintetében is. Az alábbi ábra magáért beszél, a kékek a franciák próbálkozásai, a pirosak értelemszerűen a spanyoloké.

EGYÉNILEG

Ami a csapatstatisztikából leszűrhető, azt alátámasztják az egyéni mutatók is. A spanyoloknál két középpályás passzolta a legtöbbet. Xabi Alonso (111/104, 94 százalék) és Xavi (101/96, 95 százalék) is egyaránt 100 passzkísérlet fölé jutott. Ezzel szemben a franciáknál ugyan az első helyen Yann M'Vila (62/58, 94 százalék) áll, a lecserélt középpályás után azonban a védősorban találhatjuk a legtöbbet passzoló játékosokat. Gaël Clichy (57/47, 82 százalék), Laurent Koscielny (57/51, 89 százalék) és Adil Rami (54/46, 85) volt a legaktívabb e tekintetben.

Az InStat-indexek között is zongorázni lehet a különbséget. A spanyoloknál természetesen Alonso lett a legnagyobb király, sikeres passzainak, szerelésének és két góljának köszönhetően 736-os mutatót ért el a meccs embere. De Jordi Alba (424), Sergio Ramos (377), Santi Cazorla (370) Cesc Fabregas (311) és Álvaro Arbeloa (307) is a 300-as „álomhatár” felett teljesített. A franciáknál senki sem jutott 300 fölé, a legjobb Yohan Cabaye lett 299-cel.