A 2004-es kontinenstornára viszonylag könnyedén kijutottak Köbi Kuhnék, ám a rutinos (Jörg Stiel, Murat Yakin, Stephane Henchoz, Stephane Chapuisat) és a lendületes (Alexander Frei, Johan Vonlanthen, Daniel Gygax) játékosok elegye csak egyetlen pontra volt elegendő. A 2006-os világbajnokságon Kuhn a fiatalok mellett tette le a garast, s a Pascal Zuberbühler – Philipp Degen, Johann Djourou, Patrick Müller, Ludovic Magnin – Raphael Wicky, Johann Vogel, Ricardo Cabanas, Hakan Yakin, Tranquillo Barnetta – Alexander Frei-féle gárda végül kapott gól nélkül, és csak tizenegyespárbajban esett ki a nyolcaddöntőben. A csapat magja együtt maradt, s csöppet sem lettek gyengébb játékosok az elmúlt négy esztendőben, így a hazai pályával kötelezően járó előnyöket kihasználva, egy kis szerencsével akár a legjobb nyolc közé is eljuthatnak a helvétek.
Svájci retesz
A németországi világbajnokságon nem kapott gólt, mérkőzésenként viszont csupán egyet rúgott a svájci labdarúgó válogatott, a Nati, s ez mindent elmond Köbi Kuhn kapitány problémáiról.
Wenger-ifjak vezérletével
Az egyes mezért az elképesztő adottságokkal megáldott, de borzalmas potyákra képes Pascal Zuberbühler és a fiatal Diego Benaglio küzd meg egymással, míg előttük, az atomstabil védősor közepén két arsenalos fiatal alkot jól összeszokott duót: Johan Djourou és Phillipe Senderos. A védelem jobb oldalán 2007-ben a dortmundi iparos, Philipp Degen, átellenben a tapasztalt Bundesliga-veterán, a jelenleg maródi Ludovic Magnin számított alapembernek, s olyan sok lőporfüstöt szagolt bekkek ülnek a kispadon, mint a Lyon rutinzsákja, Patrick Müller, a frankfurti balhátvéd, Christoph Spycher vagy a teljes jobb oldalt beszáguldó lille-i Stephan Lichtsteiner. A két kőkemény középső védő, Stéphane Grichting és Mario Eggimann is reménykedhet a kerettagságban, hiszen 2008-ra lépéselőnybe kerültek a sérülékeny Müllerrel szemben, sőt, utóbbi a kezdőből is kiszoríthatja a klubjában keveset játszó Djourou-t.
Lendületre építve
Mivel a helvétek középpályás sora finoman szólva sem szenved kreativitás-túltengésben, Kuhn az elmúlt két évben több mint egytucatnyi játékost kipróbált ebben a csapatrészben. A 4-2-3-1-es rendszert favorizáló nemzeti csapatban Johann Vogel és Raphaël Wicky háttérbe szorulásával a fazonszabászat Hakan Yakinra maradt, aki mögött két fiatal futógép, Gökhan Inler és Gelson Fernandes folytathat (labda)gyűjtögető életmódot.
A széleken sincs hiány futómennyiségben: a kétlábas Tranquillo Barnetta a torna egyik nagy felfedezettje lehet, s az előző Eb-n berobbant, szintén sokoldalú Johan Vonlanthen újra formába lendült. Szűrőként a rutinos Benjamin Huggel is bevethető, míg a jobb oldali középpályás posztjáért a Valon Behrami, Daniel Gygax, Stephan Lichtsteiner trió fut versenyt. Hogy a másik szélen se maradjanak versenyhelyzet nélkül, arról a sampdoriás Reto Ziegler gondoskodik.
One-man-show
Kuhn előszeretettel küldi pályára a Natit egyetlen csatárral, s erre keresve sem találna jobbat a colos gólkirálynál, Alexander Freinél. Ha egészséges, Frei elképesztően gólképes, ám tavaly a teljes őszt ki kellett hagynia sérülés miatt. Mellette a holland bajnokságban rendre 20 gól körül termelő veterán, Blaise Nkufo, az örök tehetség-matricát levedleni képtelen Marco Streller és a frissiben feltűnt Eren Derdiyok jöhet szóba, de egyik sem megnyugtató megoldás. Esetükben a mennyiség sem csap át minőségbe: a németek ellen a tréner kipróbálta a kétékes felállást, ám a 0–4-es végeredmény alighanem visszatereli őt a korábbi útra.
