Németországnak történelmi távlatban is az ún. Torwartdebatte – a válogatott kapusa kapcsán rendszeresen jelentkező össznépi vita és okoskodás – az egyik kedvenc témája. Ennek a posztnak mindig is kiemelt jelentősége volt. A németek dogmatikusan ragaszkodnak a tapasztalt, sokat látott hálóőrökhöz, nagyjából évtizedenként hajlandóak csak váltani, de Oliver Kahn és Jens Lehmann visszavonulása után most újra itt az idő.

A bevezetőben említett új német utánpótlás két kiemelkedő kapusalakja is bemutatkozott már a válogatottban, és egészen bizonyos, hogy a vb-csapat kapusa is közülük kerül majd ki. Jelenleg a Leverkusen hálóőrének, René Adlernek van erre a legnagyobb esélye, de teljesítményét az utóbbi időben sokan és sokat támadták.

Adler a 2007–2008-as Bundesliga-szezonban robbant be a köztudatba, az volt az első teljes szezonja Leverkusenben, és már ennyi is elégnek bizonyult, hogy kiszorítsa Timo Hildebrandot a 2008-as Eb-keretből. Adler tizenöt évesen került a klubjához, míg felfedezője és mentora az a Rüdiger Vollborn volt, aki maga is több mint négyszázszor védte a Leverkusen kapuját.  

Adler elsősorban vonalkapus, elismertségét főként hihetetlen reflexvédéseinek köszönheti, de az átlövéseket és az egy az egy elleni szituációkat is remekül oldja meg. 2008-ban a Bundesliga legjobb kapusának választották. Kiváló képességei mellett sportemberi erényei is közismertek, a Leverkusen összes korosztályos csapatának ő volt a kapitánya. Az éles helyzeteket is jól kezeli. 2007 februárjában, az akkor tizenhárom meccs óta veretlen Schalke ellen mutatkozott be a ligában, és azonnal klasszisteljesítménnyel segítette győzelemhez a Bayert. A válogatottban még meredekebb helyzetben bizonyított: az oroszok elleni vb-selejtezőn állt először a Nationalelf hálója elé, és azóta is élvezi Joachim Löw bizalmát.

A kérdés, hogy meddig. Korábban ugyanis úgy nyilatkozott a német szövetségi kapitány, hogy csak sérülés vagy huzamosabb formahanyatlás miatt változtat a kezdőkapus posztján, ám most éppen ez a helyzet. Adler sorozatban követi el a kisebb-nagyobb bakikat, a német sajtó négy gólt is számon kért rajta az elmúlt hónapban. Legtöbb kritikája amiatt éri, hogy gyakran bizonytalan a beívelt labdáknál, és hajmeresztő dolgokra képes a kifutásoknál is, amikor ötödik védőként kell tisztáznia a kiugró csatárok elől. A Hamburg elleni meccs után még Franz Beckenbauer is elégedetlenségének adott hangot, Manuel Neuert követelve a válogatottba.

Manuel Neuer jelenleg a Schalke 04 kapusa, de a Bayern valószínűleg mindent meg fog tenni, hogy Münchenbe csábítsa a fiatal futballistát, végleges megoldásként Oliver Kahn pótlására. Ez pedig – különösen hosszú távon – a válogatott mezét tekintve is adu ász lehet.

Neuer már huszonkét évesen, a 2007–2008-as idényben bombabiztos csapattagnak számított, egyike volt annak a mindössze három Bundesliga-játékosnak, aki a szezon minden percében a pályán volt.

Sokan komplettebb kapusnak tartják Adlernél, és bár olykor ő is kap potya gólokat, nincsenek „típushibái". Lábbal is magabiztosabb vetélytársánál, hosszú, pontos kidobásai pedig szinte a védjegyévé váltak. Ez utóbbi nem véletlen: már gyerekkorában is sokat tanulmányozta Jens Lehmann játékát a bemelegítéstől a kilencven perc végéig. 

Nemzetközi tapasztalata is több van, mint Adlernek, hiszen 2008-ban klubjával a legjobb nyolc közé jutott a Bajnokok Ligájában, ami elsősorban Neuer fantasztikus védéseinek volt köszönhető – a Porto elleni tizenegyespárbajban kétszer is hárított. 2009-ben ő állt az Európa-bajnok U21-es német válogatott kapujában. Összeszedett, kiegyensúlyozott hálóőr, aki a védelmet is képes irányítani.

Robert Enke tragikus öngyilkosságát követően a két fiatalon kívül nincs igazán komoly jelentkező. Ugyan Tim Wiese is a keret tagja, de sem képességekben, sem mentális adottságok terén nem közelíti meg a német válogatottban elvárt szintet, a kritikus pillanatokban pedig rendre összeomlik – potyáival hosszabb válogatást lehetne megtölteni. Ennek ellenére roppant arrogáns, viselkedése gyakran feszültséget szít a pályán, és nem retten vissza a brutális megmozdulásoktól sem. Karakterét jól példázza egy 2008-as eset, amikor a kapujából a tizenhatosig kifutva próbált tisztázni Olic elől, de a labda helyett a csatár fejébe talpalt. Amikor az újságírók az esetről faggatták, csupán ennyit mondott: „Nem érdekel ez az egész, a meccset megnyertük, és csak ez számít".

Önjelölt hősökből persze Németországban sincs hiány, természetesen a veterán Jens Lehmann is megragadta az alkalmat, hogy szokásához híven pojácát csináljon magából. „Egy hozzám hasonló kapus lenne a tökéletes választás Joachim Löw számára" – sugalmazta nemrégiben félreérthetetlen hangsúllyal a Westdeutsche Allgemeine Zeitung riporterének.

Michael Rensing is nagy reményekkel vágott neki az első számú kapus szerepkörének a Bayern Münchennél, de az elvárásokat meg sem tudta közelíteni, azóta már a klubjában is csak Hans-Jörg Butt helyettesének számít. A dortmundi Roman Weidenfeller éppen a hétvégi forduló után támadta a sajtóban a válogatott szakmai stábját (különösen Andreas Köpkét), mondván: rosszak a válogatási elvek és elképesztő, hogy nem is kíváncsiak a Borussia Leverkusen elleni meccsére. Érdekes, hogy a sportigazgató Matthias Sammer őt is a legjobb német kapusok közé sorolta – Neuerrel, Adlerrel és Wiesével együtt.

Joachim Löw a kinevezése óta sokkal konzervatívabb és kockázatkerülőbb játékospolitikát folytat, mint elődje, a reformok megszállottjaként elhíresült, majd nagyot bukó Jürgen Klinsmann. Löw emellett konok, igen önfejű edző. A közvélemény nyomása sem a 2008-as Eb előtt nem tudta befolyásolni (amikor Lehmann mellett voksolt), sem pedig Kevin Kuranyi vagy Torsten Frings esetében, akiknek szintén megköszönte az eddigi szereplésüket, de nem számít rájuk a dél-afrikai vb-n. Ugyanakkor határozottan kiáll Lukas Podolski mellett, akinek még azt is elnézte, hogy a Wales elleni világbajnoki selejtezőn megütötte Michael Ballackot, a válogatott kapitányát, és hogy a bajnokságban gyakorlatilag két éve értékelhetetlen teljesítményt nyújt.

Ha ebből indulunk ki, akkor René Adler egyes számú meze gyakorlatilag biztosra vehető, ám a bajnoki hajrá még árnyalhatja a képet, hiszen lélektani szempontból sem mindegy, hogy a két érintett csapat, a Leverkusen és a Schalke hogyan végez a Bundesligában – márpedig ez kapusaik teljesítményétől is nagyban függ.

„Adlernek még fel kell dolgoznia, hogy ő lett az első számú kiválasztott. Meg kell tanulnia kezelni a nyomást, és most láthatóan egy kisebb gödörben van, viszont biztos vagyok benne, hogy kijön belőle. Nincs sok különbség közte és Manuel Neuer között" – biztosította támogatásáról a Leverkusen kapusát egy keddi interjúban Oliver Kahn.

Azért lehet, hogy a drukkerek még mindig szívesebben látnának a kapu előtt egy csúcsformában védő Kahnt...