„A többségük azt képzeli, hogy hirtelen Franciaországot képviseli, amikor a világbajnokságon van, máskor viszont meg más országhoz tartozónak érzi magát vagy a szíve mélyén más állampolgársága van" – mondta a szélsőjobboldali pártvezető csütörtökön a BFM francia hírtelevíziónak adott interjúban.
Hozzátette: „Ha rendesen viselkednének, ha néha hazafiasságról is beszélnének ezek a játékosok, ha egyesek nem utasítanák el a Marseillaise eléneklését, ha nem látnánk őket más zászlókba tekeredve, mint a mienk, akkor talán másképp lennének a dolgok. De jelenleg, bevallom, nem érzem különösebben magaménak ezt a csapatot".
Marine Le Pen, az FN elnökének lánya az egyik legesélyesebb jelölt apja utódlására a pártelnöki székben. Apja, Jean-Marie Le Pen is többször kritizálta korábban a labdarúgó-válogatottat, de ő elsősorban a csapat összetételét kifogásolta: véleménye szerint a válogatottban túl sok a fekete bőrű és az észak-afrikai országokból származó játékos.
A francia labdarúgás történetét Franciaország történelméhez hasonlóan jelentősen meghatározták a bevándorlói hullámok, amelyek a legnagyobb játékosokat adták a válogatottnak és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a francia nemzeti tizenegy a világ egyik legsikeresebb csapata lett. Közéjük tartozott az ötvenes években a lengyel bevándorlók gyermekeként született Raymond Kopa, a nyolcvanas években az olasz emigráns családban felnőtt Michel Platini vagy a közelmúltból az algériai származású Zinedine Zidane.
