Van Schalkwyk büszkén eleveníti fel a kezdeteket. A ma már világszerte jól ismert (és sokfelé rettegetett) zümmögést akkor hallotta először, amikor jó másfél évtizeddel ezelőtt, a Santos Cape Town korosztályos csapatának hátvédjeként kiegyenlített a Battswood elleni meccsen. Az örömittas nézőseregből fújt bele valaki egy házilag barkácsolt, ménkű hosszú trombitába, és Van Schalkwyket nem ragadta magával a gólöröm annyira, hogy ne figyelt volna fel a bizarr hangra.
Egy műanyagipari üzemben dolgozott, így afféle szakmai ártalom áldozataként azon kezdett gondolkodni, hogyan lehetne reprodukálni a különös formájú, hosszúkás tárgyat. 2001-ben 500 darabbal fogott bele a kísérletbe, és amikor egy évre rá egy cég promóciós céllal húszezret rendelt belőle, már tudta: az ötlet több mint jó, ideje levédetni.
„A trombita az trombita, évszázadok óta a kultúra része, nem lehet csak úgy szabadalmaztatni" – magyarázza, hogy cége, a Masincedane Sport miért találta ki a „vuvuzela" nevet, amelynek jelentését „hangszórásként, zajzuhatagként" definiálja.
Miközben a világban sok helyütt a hangos zeneszerszám egészségkárosító hatását hangsúlyozzák, és nemcsak követelik a vuvuzela betiltását, hanem a maguk hatáskörében már meg is tették ezt, Van Schalkwyk egyértelmű gazdasági sikerről számol be.
„Úgy tűnik, a vuvuzela hamarosan útra kel Oroszország felé" – utal arra, hogy a napokban orosz és brazil üzleti partnerek kopogtattak az ajtaján. A találmány értékének bizonyítéka az is, hogy hamisítják; Van Schalkwyk szerint a Dél-Afrikában forgalomba hozott kürtöknek csupán mintegy a negyede eredeti, vagyis általa gyártott darab.
„Bocsánatot kérek azoktól, akik ellátogatnak az országunkba, és nem tudnak éjszaka eleget aludni a zajtól, de higgyék el, nekem több az álmatlan éjszakám" – teszi hozzá, ám hogy a piac minden rezdülésére érzékeny üzletemberként hajlik az alkura, egyértelművé tette. Immár árulnak csökkentett hangerejű vuvuzelákat, sőt az árusok füldugót mellékelnek a világbajnoksággal végleg „délafrikummá" váló trombita mellé.
„Nagyszerű látni, mennyire átjárja a hangja az egész társadalmat. Arra gondolok, hogy még a Nobel-békedíjas Desmond Tutu is kiállt a védelmében, vállalva, hogy neki is jut a vuvuzelát érő támadásokból. Tekintetbe kell venni, no és persze tiszteletben tartani, hogy nálunk ez is része a futball ünneplésének" – rukkol ki a gyártó a végső érvvel, a Tutu érseken kívül Sepp Blatter FIFA-elnök által is kijátszott kulturális kártyával.
Majd hozzáteszi: biztos információi vannak arról, hogy a világhírű spanyol futballisták bőröndjében bizony ott lapultak a szuvenír vuvuzelák, amikor hazaindultak a tavalyi Konföderációs Kupáról...
Fiatalszabály: nyűg vagy áldás?
