A magántőke repítheti még magasabbra a fejlődő üzbég labdarúgást
A Selyemút építészeti csodái, Timur Lenk uralkodó, Al-Hvárizmi matematikus, a nemzet költőjeként tisztelt Aliser Navoiy és a rizses hús „rokonaként” számontartott piláf mellett immár a labdarúgó-válogatott is nemzeti büszkeség Üzbegisztánban. A mintegy 38 millió lakosú közép-ázsiai ország első ázsiai posztszovjet államként jutott ki a világbajnokságra, amihez ugyan hozzájárult az is, hogy a torna létszámát negyvennyolc csapatra bővítették, de ez a siker nem jöhetett volna létre az elmúlt évek-évtizedek elköteleződése nélkül.
Üzbegisztán sohasem volt futballnagyhatalom, még csak a másodvonalba sem sorolták a szakértők. A FIFA-világranglistán 1994 októbere óta jellemzően a 70-80. hely környékén toporgott (jelenleg 50.), az Ázsia-kupa rendszeres résztvevőjeként a 2011-es elődöntő a legjobb eredménye. A világbajnoki részvétel hosszú időn keresztül elérhetetlen álomnak tűnt, a szándék ugyanakkor mindig megvolt arra, hogy az ország kilépjen a világfutball nagy színpadára – és ezt most meg is teszi.
HÚSZ ESZTENDŐVEL EZELŐTT RAKTÁK LE A SPORTÁG ALAPJAIT
Ahhoz, hogy megértsük a siker hátterét, az üzbég Gazeta két sportújságírójával, Bahodir Abdullayevvel és Davlat Umatovval beszélgettünk. Mindketten egyetértenek abban, hogy a világbajnoki kvalifikáció nem egyetlen generáció vagy egyetlen döntés eredménye, hanem a hosszú ideje óta tartó építkezésé.
Bahodir Abdullayev szerint a történet jóval korábban kezdődött annál, mint amikor az üzbég válogatott látványosan közel került a világbajnoki szerepléshez.
„Amikor az alapokról és a strukturális változásokról beszélünk, érdemes tíz-tizenöt évnél is távolabbra visszatekinteni – mondta a Nemzeti Sportnak. – Ha megnézzük az üzbég válogatott jelenlegi kulcsjátékosait, azt látjuk, hogy pályafutásuk kezdete közvetlenül olyan klubokhoz és viszonylag magas színvonalú akadémiákhoz kötődik, mint a Mash’al, a Naszaf, a Pahtakor vagy a Bunyodkor. Ezek az egyesületek kétezer és kétezertizenöt között szilárdultak meg, azóta is ők nevelik a korosztályos válogatottak és a nemzeti csapat gerincét alkotó labdarúgókat.”
A kétezres évek egyik meghatározó projektje a Bunyodkor volt. Davlat Umatov szerint a klub nemcsak saját sikerei miatt volt fontos, hanem azért is, mert új mintát mutatott az egész ország futballjának
„Rendkívüli infrastruktúrát és akadémiát építettek ki. Az üzbég futball legismertebb játékosa, Abduqodir Xusanov is ennek az akadémiának a neveltje. A projektet jelentős részben a spanyol modell, különösen a Barcelona működése inspirálta. Nemzetközi kapcsolatokat építettek ki, külföldi szakemberekkel dolgoztak, és rendszeresen szerveztek nemzetközi mérkőzéseket is.”
Az akadémiák létesítése után a hangsúly fokozatosan a tehetségkutatásra és a klubok teljes működésének ellenőrzésére helyeződött át. Bahodir Abdullayev szerint emiatt félrevezető lenne kizárólag a vb-létszám emelésével magyarázni a kijutást.
„Nem gondolom, hogy Üzbegisztán futballsikere egyetlen generációhoz kötődik. Korábban többször is nagyon közel kerültünk a világbajnoki részvételhez, sokszor csak egy kis szerencse hiányzott, ezúttal azonban minden összeállt.”
Az üzbég futball fejlődésének legfontosabb sajátossága az állam szerepe. Amíg Európában a klubok többsége piaci környezetben működik, Üzbegisztánban évtizedeken át a központi költségvetésből építették ki a rendszer alapjait.
„Az állam a futball mozgatórugója. Szinte minden profi klub állami tulajdonban van, közvetlenül vagy közvetetten. A sportág fejlesztésében a kormányzat nemcsak a profi futballt, hanem gyakorlatilag az utánpótlás-infrastruktúra teljes finanszírozását is biztosítja.”
A klubokat jellemzően helyi önkormányzatok vagy állami vállalatok finanszírozzák – mintha a budapesti klubokat a főváros pénzelné. Davlat Umatov szerint ennek volt egy kevésbé látható következménye is.
„A klubvezetők elsősorban az eredményeket követelték. Senki sem bízott abban, hogy a fiatal játékosok szerepeltetése gyors eredményt hozhat, ezért a tehetségek gyakran a kispadon ragadtak. Ez egészen három-négy évvel ezelőttig problémát jelentett, mígnem az utóbbi években maga az állam is felismerte a rendszer korlátait. Kétezertizenkilencben terv készült arra, hogy kétezerharmincig privatizálják az ország futballklubjait. Kétezerhuszonhattól minden profi klub azonos összegű, évi harmincötmilliárd so’mos támogatást kap.”
ÉVENTE 882 MILLIÓ FORINTNYI TÁMOGATÁS JÁR A KLUBOKNAK
Akik esetleg nincsenek tisztában az üzbég so’m (ejtsd: szom) árfolyamával: átszámítva 882 millió forintról beszélt kollégánk. Az átalakulás mértékét jól mutatja, hogy az állam korábban ennél lényegesen nagyobb összegeket fordított a profi klubok fenntartására.
„Az Uzbekneftgaz, amely néhány évvel ezelőtt még három-négy klub főszponzora volt, az idén tavasszal közölte, hogy megszünteti a támogatásokat. A vállalat szerint ezzel évente kétszáz-háromszázmilliárd so’m kiadást takarít meg.”
Tehát 5-7.5 milliárd forintot. Korábban egy-egy klub lehetőségeit jelentősen befolyásolta, hogy melyik állami vállalat állt mögötte, a jövőben viszont minden profi egyesület azonos alapfinanszírozásból indulhat.
„Az állam fokozatosan kivonja a futballklubokat támogató vállalatait a rendszerből. Az egységes támogatási összeg célja, hogy ne alakuljon ki káosz vagy igazságtalan verseny a források elosztásában. A reformok logikus végpontja az lenne, hogy ez a pénz egyre inkább az utánpótlásba kerüljön, miközben a profi futballt már a magántőke finanszírozza.”
Bahodir Abdullayev szerint a következő nagy ugrás kulcsa éppen ez.
„Lehet, hogy a szurkolók ezt nem érzik, de az állam túlzott jelenléte akadályozza a magántőke belépését. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy az üzbég futballban még nagyobb potenciál van annál, mint amit kívülről látunk.”
A szemléletváltás egyik kulcspillanata az olimpiai kvalifikáció volt – Davlat Umatov szerint ez bizonyította először országos szinten, hogy a fiatalokra építő stratégia működőképes.
„Az olimpiai kijutás óriási mérföldkő volt az ország számára, hiszen korábban világbajnokságon és olimpián sem szerepeltünk. Persze az ötkarikás játékoknak nem a futball a fő eseménye, az elmúlt évtizedekben jócskán veszített presztízséből ez a torna, nekünk mégis óriási eredmény volt. Ezt tekinthetjük az első olyan sikernek, amely megmutatta, a fiatal üzbég játékosokban valóban meg lehet bízni.”
A szövetség ezzel párhuzamosan teljesen új alapokra helyezte a korosztályos válogatottak rendszerét.
„Most már van U16-os, U17-es, U18-as válogatottunk, rendszeresek az összetartások és a nemzetközi mérkőzések. A fiatal futballisták sokkal korábban szereznek a versenyképességhez elengedhetetlen tapasztalatot, és lényegesen több játékpercet kapnak, mint korábban. A legtöbb nagy klubnak saját akadémiája van, és az utóbbi években a szövetség is elkezdte a saját képzőközpontjainak létrehozását. Gyakorlatilag minden régióban állami futballakadémiákat akarnak működtetni.”
A válogatott fejlődése elképzelhetetlen lett volna a hazai bajnokság megerősödése nélkül. Noha jelenleg nincsenek olyan húzónevek a ligában, mint korábban a Bunyodkorban levezető brazil világbajnok Rivaldo volt, szakértőink szerint a színvonal egyre jobb.
„Természetes, hogy az üzbég profi liga a válogatott fejlődésének első számú katalizátora – folytatta Davlat Umatov. – Függetlenül attól, hogy egy játékos később hol futballozik, minden tehetség útja a hazai bajnokságon keresztül vezet a profi futballba. A fejlődés a nézőszám emelkedésén is tetten érhető: amíg négy-öt évvel ezelőtt a stadionok gyakran üresek voltak, manapság többen járnak meccsekre. A színvonal emelkedett, a liga vezetői korrupcióellenes lépéseket tettek, erősítették a másodosztályt, és szigorították az akadémiákkal kapcsolatos követelményeket.”
A modernizáció része a Nemzeti Futballközpont létrehozása is.
„A szövetség ma már információt tárol minden játékosról, aki az üzbég ligarendszer bármelyik osztályában futballozik. Az akadémia be van csatornázva, minden mérési mutató a központi adatbázisban ér össze, így sokkal szélesebb körből lehet kiválasztani a tehetségeket.”
FABIO CANNAVARO A DRUKKEREK EGYIK NAGY KEDVENCE LETT
Az üzbég futball új korszakának egyik jelképe Abduqodir Xusanov, aki egy évvel ezelőtt a Manchester Citybe szerződött – igaz, nem egyenesen Üzbegisztánból, hanem a fehérorosz Enyergetyik-BGU érintésével a francia Lenstól.
„Abduqodir Xusanov átigazolása kapukat nyithat meg az üzbég játékosok előtt. A munkamorálja és a fejlődési útja azt mutatja, hogy az üzbég futballisták megállják a helyüket a futball legmagasabb szintjén is.”
Davlat Umatov szerint ráadásul nem egyetlen kiemelkedő generációról van szó.
„Lehet, hogy Eldor Shomurodov hamarosan távozik a válogatottból, de mögötte már ott vannak a huszonkét-huszonhárom éves csatárok, akik hasonlóan jók. Az U20-as és U23-as eredmények is igazolják, hogy Üzbegisztán Ázsia egyik legerősebb utánpótlásbázisával büszkélkedhet. Ne feledjük: a futball ma már nemcsak szórakozás, hanem a társadalmi felemelkedés lehetősége is a helyi emberek szemében. Ez a sportág kínálja az egyik legjobb esélyt arra, hogy valaki alapjaiban változtassa meg az életét.”
A világbajnoki kijutás jelentőségét jól mutatja a csapatot övező hangulat.
„Üzbegisztánban gyakorlatilag minden a világbajnokság körül forog. A közösségi és a hagyományos média is tele van futballtartalommal. A válogatottat maga az államfő búcsúztatta el az Egyesült Államokba az indulás előtt, hatalmas rendezvényt szerveztek a tiszteletére.”
A nemzeti csapat körüli pozitív légkört Fabio Cannavaro szövetségi kapitányi kinevezése is erősítette. Noha megoszlanak a vélemények arról, szükségszerű volt-e elmozdítani a posztjáról a válogatottat vb-re vezető Timur Kapadzét, a játékosként világbajnok olasz szakember egyelőre élvezi a szurkolók bizalmát – ebben közrejátszhat az is, hogy jól kommunikál.
„Ha megnézi valaki az Instagram-oldalát, láthatja, Fabio Cannavaro üzbégül is posztol. Nem azt írja, hogy Üzbegisztán, hanem azt, hogy mi, és ezzel leveszi az embereket a lábukról. Úgy beszél, mint aki része az országnak és a közösségnek.”
A vb-kvalifikáció új elvárást teremtett.
„A jövőben a kijutás önmagában nem lesz hatalmas eredmény. Ezek a játékosok ma nemzeti hősök, de a kijutás legközelebb már nem emel senkit sem piedesztálra. A léc magasabbra került.”
Ha a két újságíró kollégának igaza van, Üzbegisztánnal még találkozhatunk a jövőben is a vb-n. Addig is meglátjuk, hogyan teljesít a K-csoportban – az első erőpróba Kolumbia ellen vár a feltörekvő válogatottra.
| Ötszáz üzbég szurkolót és telt házat várnak a futballtörténeti vb-meccsre |
 A helyi sajtó június 11-i beszámolója szerint több mint 74 ezer jegyet értékesítettek az Üzbegisztán–Kolumbia világbajnoki csoportmérkőzésre. Az első vb-szereplésére készülő üzbég válogatott bemutatkozása az Azték Stadionban lesz, amely várhatóan csaknem teljesen megtelik a futballtörténeti találkozóra – igaz, főleg ellenfele szurkolói töltik meg a lelátót, értesülésünk szerint ugyanis körülbelül ötszáz üzbég drukker nézi a helyszínen az összecsapást. |
VILÁGBAJNOKSÁG, EGYESÜLT ÁLLAMOK, KANADA, MEXIKÓ
CSOPORTKÖR
K-CSOPORT, 1. FORDULÓ
4.00: Üzbegisztán–Kolumbia, Mexikóváros (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!
| Sárkunyhóból jutott el a világ legnagyobb színpadára Luis Díaz |
 A mi szemünkben ő maga a kitartás és az erő – így fogalmazott a SunSport érdeklődésére Javier Rojas Uriana, a wayuu törzs szóvivője, amikor a kolumbiai őslakos népcsoport alighanem leghíresebb szülöttéről, Luis Díazról kérdezték. A 29 esztendős, 74-szeres kolumbiai válogatott balszélső Barrancas sárkunyhóiból és a mélyszegénységből kitörve, alultápláltságát leküzdve lett a dél-amerikai ország ünnepelt hőse, egyszersmind az európai klubfutball meghatározó alakja. A Portóval (2019–2022) bajnok és kupagyőztes lett Portugáliában, a Liverpoollal (2022–2025) minden angliai trófeát megszerzett, valamint Bajnokok Ligája-döntőt játszott – hányszor visszasírta az Anfield népe az előző évadban… –, a nemrégiben véget ért klubidényben pedig már a Bayern Münchent erősítve villogott, 51 tétmérkőzésen szerepelve 26 gólt szerzett és 23 gólpasszt adott. Kolumbia az előző világbajnokságra nem jutott ki, így az üzbégek elleni nyitányra készülő válogatottban Luis Díaz először léphet fel a földkerekség legnagyobb színpadán kitartásának és erejének is köszönhetően. |
AZ ÜZBÉG VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: 1 Otkir Yusupov (Navbahor), 12 Abduvohid Nematov (Nasaf), 16 Botirali Ergashev (Neftci)
Védők: 5 Rustam Ashurmatov (Eszteglal – Irán), 4 Farrux Sayfiyev (Neftci), 3 Hojiakbar Alijonov (Pakhtakor), 13 Sherzod Nasrullayev (Nasaf), 15 Umar Eshmurodov (Nasaf), 2 Abduqodir Xusanov (Manchester City – Anglia), 18 Abdulla Abdullayev (Dibba – Egyesült Arab Emírségek), 24 Behruz Karimov (Surkhon), 26 Jahongir Orozov (Dinamo Samarqand), 25 Avazbek Olmasaliyev (AGMK)
Középpályások: 7 Otabek Shukurov (Banijasz – Egyesült Arab Emírségek), 10 Jaloliddin Masharipov (Eszteglal – Irán), 9 Odiljon Hamrobekov (Traktor SC – Irán), 11 Oston Orunov (Perszepolisz – Irán), 8 Jamshid Iskanderov (Neftci), 17 Dostonbek Hamdamov (Pakhtakor), 22 Abbosbek Fayzullayev (Istanbul Basaksehir – Törökország), 6 Akmal Mozgovoy (Pahtakor), 19 Azizjon Ganiyev (Al-Bataeh – Egyesült Arab Emírségek), 23 Sherzod Esanov (Bukhara)
Támadók: 14 Eldor Shomurodov (Istanbul Basaksehir – Törökország), 21 Igor Sergeyev (Perszepolisz – Irán), 20 Azizbek Amonov (Bukhara)
Szövetségi kapitány: Fabio Cannavaro (olasz)
A KOLUMBIAI VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: 12 Camilo Vargas (Atlas – Mexikó), 1 David Ospina (Atlético Nacional), 24 Álvaro Montero (Vélez Sarsfield – Argentína)
Védők: 17 Johan Mojica (Mallorca – Spanyolország), 22 Deiver Machado (Nantes – Franciaország), 2 Daniel Munoz (Crystal Palace – Anglia), 4 Santiago Arias (Independiente – Argentína), 23 Davinson Sánchez (Galatasaray), 3 Jhon Lucumí (Bologna – Olaszország), 13 Yerry Mina (Cagliari – Olaszország), 18 Willer Ditta (Cruz Azul – Mexikó)
Középpályások: 16 Jefferson Lerma (Crystal Palace – Anglia), 6 Richard Ríos (Benfica – Portugália), 5 Kevin Castano (River Plate – Argentína), 8 Jorge Carrascal (Flamengo – Brazília), 10 James Rodríguez (Minnesota United – Egyesült Államok), 20 Juan Fernando Quintero (River Plate – Argentína), 14 Gustavo Puerta (Racing – Spanyolország), 15 Juan Portilla (Athletico Paranaense – Brazília), 21 Jáminton Campaz (Rosario Central – Argentína)
Támadók: 26 Andrés Gómez (Vasco da Gama – Brazília), 25 Luis Suárez (Sporting – Portugália), 9 Jhon Córdoba (Krasznodar – Oroszország), 19 Cucho Hernández (Real Betis – Spanyolország), 11 Jhon Arias (Palmeiras – Brazília), 7 Luis Díaz (Bayern München – Németország)
Szövetségi kapitány: Néstor Lorenzo (argentin)
