A másik Lionel – Simon Zoltán publicisztikája

„Nálunk nincs katonaság.” Pablo Aimar, az argentin válogatott segédedzője válaszolta ezt újságírói kérdésre már a világbajnokságon, amikor arról kérdezték, mi a válogatottjuk egyik legnagyobb, legféltettebb titka. Aimar, aki játékosként Lionel Messi egyik példaképe volt, hozzátette: az a legfontosabb számukra, hogy a válogatottnál jól érezzék magukat a játékosok, szeressenek ott lenni, miközben senki nem felejtheti el, hogy mindannyian emberek. Így is viszonyulnak egymáshoz, mert a legfőbb céljuk az, hogy ne kötelességként, hanem szenvedélyként éljék meg, hogy a hazájukat képviselhetik.

Ahogyan az várható volt, Lionel Messi a „hátán cipeli” az argentin válogatottat az idei világbajnokságon. A további meneteléshez és az eddigi sikerekhez viszont elengedhetetlen egy másik Lionel nevű szaktekintély is.

Argentína már két kör után továbbjutott a csoportjából, az első mérkőzésén Algériát győzte le 3–0-ra, majd a másodikon Ausztria ellen diadalmaskodott 2–0-ra. Mindkét győzelme gond nélküli volt, még akkor is, ha az utóbbi mérkőzés első fontos momentuma az volt, hogy Lionel Messi tizenegyesből még a kaput sem találta el, a bal alsó sarok mellé helyezett.

A szakmai stáb bizalma azonban nem tört meg iránta, nagyjából ugyanúgy nem, ahogyan az első olyan mérkőzése után sem, amikor bemutatkozott az argentin válogatottban. Az a mérkőzés arról maradt emlékezetes, hogy Lionel Messit Vanczák Vilmos  lekönyöklése miatt 47 másodperccel azután, hogy pályára lépett, kiállította a játékvezető. Fontos megjegyezni, hogy Messi mellett Diego Maradona is Magyarország ellen debütált a nemzeti csapatban. 1977. február 27-én Buenos Airesben a hazaiak 5–1-re győztek.

Messi akkor még nem volt világsztár, bár úgy érkezett Budapestre, hogy 18 évesen győzelemre vezette Argen­tínát az ifjúsági világbajnokságon: hat góllal a torna gólkirálya lett, a döntőben az ő két találatával győztek 2–0-ra Nigéria ellen. Az argentin válogatott tagjai azonban pontosan tudták, mire lesz képes.
Akik emlékeznek a jelenetsorra, tanúsíthatják, hogy a rájuk jellemző szenvedéllyel, de talán még az átlagosnál is tovább reklamáltak Markus Merk játékvezetőnél, az élükön Lionel Scalonival, a jelenlegi szövetségi kapitánnyal. Scaloni egyébként egy kicsit „ludas” volt Messi piros lapjában. A jobb oldali oldalvonal és a felezővonal közeléből ő passzolt hátra Lucas Bernardinak, aki Messihez továbbított. A többi már történelem.

Lionel Scaloni ugyanúgy Rosarióban született, mint Messi, pályafutását szintén a Newell’s Old Boys csapatában kezdte. A Deportivo La Corunával spanyol bajnok és kupagyőztes volt, a válogatottban hétszer lépett pályára és részt vett a 2006-os világbajnokságon is, amely a jelenlegi csapatkapitány első vb-je volt. 2015-ben az Atalanta játékosaként vonult vissza, de előtte még a Lazio futballistája is volt. Egy évvel később már a Sevilla segédedzőjeként dolgozott, miközben ugyanezt a feladatkört ellátta az U20-as argentin válogatottnál is. Amikor a Sevilla szakvezetőjét, Jorge Sampaolit kinevezték Argentína szövetségi kapitányává, Scaloni vele tartott, majd ő vette át tőle a stafétabotot, miután a válogatott kudarcot vallott a 2018-as világbajnokságon. A szövetség vezetői az év végéig Scalonit és Aimart nevezték ki megbízott menedzsereknek a válogatott élére, majd 2018 novemberében Scaloni szövetségi kapitány lett. Mégpedig úgy, hogy előtte sehol sem dolgozott vezetőedzőként.

Az irányításával mégis elkezdett kialakulni egy olyan válogatott, amely azóta kétszer nyerte meg a Copa Américát – először Brazília ellen a Maracanában, másodszor Kolumbiát legyőzve –, és a 2022-es világbajnoki címet is elhódította.

A 2019-es Copán viszont a harmadik hely ellenére finoman fogalmazva sem állt még össze minden. A szövetségi kapitány kemény kritikákat kapott, és ez volt az a Copa, amelyen Messi sem azt a teljesítményt nyújtotta, amelyet megszoktak tőle. A mostani világbajnokságnak érdekes felvezetése volt, hogy a szövetségi kapitánynak a hivatalos sajtóeseményeken többször is beszélnie kellett a Messihez fűződő kapcsolatáról. Őszintén elmondta, hogy majdnem mindent megbeszélnek, de a döntéseket ő hozza meg a stáb tagjaival egyeztetve. Kiemelte, hogy a csapatkapitánytól a teljesítménye mellett az a legfontosabb, hogy miközben a többiek vezérként tekintenek rá, mindig emberségesen bánik a társaival. Ahogyan Aimar is elmondta: a lazaság és egymás tisztelete prioritás náluk.

Ez Scalonira is jellemző. Amikor a Puskás Ferenc Stadionban reklamált – ott voltam a meccsen, a saját szememmel láttam –, észérvekkel próbálta meggyőzni a játékvezetőt. Egyedüliként. Ez vezetőedzőként is sajátja. Úgy buzdít, lelkesít, ruház fel önbizalommal és megfelelő versenyszellemmel játékosokat, hogy közben sohasem felejti el: ő is játékos volt, az ő közösségét is emberek alkotják, és a felek kölcsönös függőségi viszonyban vannak egymással. Mivel a labdarúgás még mindig csapatsport.

Az viszont, hogy merre tart ez a csodálatos játék, már összetett témakör. Az általam akkor is reklámszüneteknek hívott, félidőket megszakító pihenő Scaloninak sem tetszik. Erről még a második, Ausztria elleni mérkőzést felvezető sajtótájékoztatón nyilatkozott: „A félidők közepén tartott megszakítások teljesen irreálisak. Néha a szünetben alig van három percünk arra, hogy beszéljünk a játékosokkal, itt pedig szinte ugyanennyi időt kapunk a pályán. Az az elképzelés, hogy a futballt valójában már négy negyedben játsszák, kezd valósággá válni.”

Scaloni az Algéria elleni győzelmük után arról is beszélt, hogy a világbajnokságokon az első meccsek mindig nagyon bonyolultak. Ez Argentínára is igaz szokott lenni. 1990-ben címvédőként rögtön az első mérkőzésen 1–0-ra kapott ki Kameruntól, a legutóbbi vb-t pedig Szaúd-Arábia elleni 2–1-es vereséggel kezdte. Messi akkor belőtte a tizenegyest, azzal szerezték meg a vezetést. „Ezen a vébén furcsa dolgok történnek. Kizárt dolog, hogy elbízzuk magunkat. Nem fordulhat elő, nem engedhetjük meg. Kifejezetten megerősít minket a tudat, hogy ha jól tesszük a dolgunkat, és úgy dolgozunk, mint a mai napon, akkor nagyon nehéz lesz minket legyőzni. Persze benne van a pakliban, de nehéz lesz.”

Lionel Scaloni abból a szempontból is összetett edző, hogy használja a modern futball elengedhetetlen technikai vívmányait és a belőlük kinyerhető adatokat, de nem enged abból az elvből sem, hogy az emberi észrevételek nélkülözhetetlenek a megfelelő döntések meghozatalához. Erről az osztrákok elleni meccs előtt nyilatkozott: „Mindegyik meccset megnézzük élőben, aki csak teheti a stábból, ott ül a képernyő előtt. Például épp az imént, miközben Enzo Fernández beszélt, én a tévében az Uruguay–Zöld-foki-szigetek mérkőzés végét figyeltem. Amikor ennyire a célra koncentrálsz, nincs más dolgod: nézed a vébémeccseket, egyeztetsz a stáboddal, és próbálod kitalálni, merre halad éppen a világbajnokság. Bár ezt megjósolni szinte lehetetlen. Nagyon-nagyon furcsa szituációk alakulnak ki a pályán, így a végén a statisztikák rendkívül félrevezetők lehetnek.”

A szövetségi kapitány azóta már arról is beszélt, hogy több ország válogatottja esélyes a világbajnoki címre, hozzátéve, hogy véleménye szerint ők is ott lesznek a sűrűjében. Azt is elismerte, hogy az Ausztria elleni mérkőzésüknek bőven voltak olyan időszakai, amikor szenvedniük kellett. Megígérte, hogy harcolni fognak, de ugyanilyen fontosnak nevezte azt is, hogy több játékelemet ki kell még javítaniuk.

A tizenhat közé jutásért vívandó mérkőzésen Lionel Scaloni századik alkalommal vezeti majd szövetségi kapitányként hazája válogatottját. Az abszolút rekorder Guillermo Stábile, aki 124 alkalommal irányította az argentin válogatottat. A hazája szövetségi kapitányként világbajnoki címet szerző két korábbi edző, César Luis Menotti (1978) és Carlos Bilardo (1986) 79–79 alkalommal irányította az albicelestét. Nem nehéz kisakkozni: Scaloni abszolút csúcstartó lehet.

A kérdés csak az szerintem, hogy egyik vagy mindkét kategóriában…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!