Egyenlő erők csatája? – bemutatjuk a D-csoport csapatait

Egyesült Államok: rekorder lehet a veterán védő

Az Egyesült Államok másodszor lehet (társ)házigazdája egy labdarúgó-világbajnokságnak, a tengerentúli ország legutóbb 1994-ben adott otthont a válogatott futball legrangosabb tornájának.

Az amerikai együttesnél a rosszul sikerült 2024-es Copa América után kapitányváltás történt, Gregg Berhaltert Mauricio Pochettino váltotta a kispadon. Az argentin szakembernek ez az első megbízatása egy válogatottnál, miután korábban az Espanyolt, a Southamptont, a Tottenhamet, a PSG-t és a Chelsea-t irányította.

A szakember nem kezdett jól a válogatottal, miután a Nemzetek Ligájában az elődöntőben kikapott Panamától, de az Arany-kupában a döntőig masírozott, ahol azonban kikapott Mexikótól.

Míg Paraguayt és Uruguayt 2025 végén legyőzte az amerikai válogatott, az idei felkészülési mérkőzések vereségeket hoztak: Belgiumtól 5–2-re, míg Portugáliától 2–0-ra kaptak ki a Pochettino-tanítványok.

Az argentin kapitány 61 játékosnak adott lehetőséget kinevezése óta, és a keretben a feltörekvő újoncok mellett megtalálhatóak a régi jól bevált játékosok is. Christian Pulisic idénye nem volt sikeres a Milannal, hiszen az olasz sztárcsapat lemaradt a Bajnokok Ligája-helyekről, ahogy a Weston McKennie-t foglalkoztató Juventus is. A vb-újonc Chris Richards viszont nemzetközi kupagyőztesként készül a részben hazai rendezésű tornára, mivel a Crystal Palace-szal elhódította a Konferencialiga-serleget.

A Charlotte veterán védője, Tim Ream pedig történelmet írhat, hiszen ha pályára lép, megdönti Fernando Clavijo csúcsát. Az uruguayi születésű Clavijo az 1994-es világbajnokságon 37 évesen és 162 naposan lépett pályára a Brazília elleni nyolcaddöntőn, Ream viszont – amennyiben szerepet kap a Paraguay elleni nyitányon – 38 évesen és 250 naposan kaphat lehetőséget. A legidősebb nevezett amerikai játékos Frank Moniz volt, aki 38 évesen és 272 naposan nem játszó kerettag volt az 1950-es vb-n, és ha az Egyesült Államok messzire jut a tornán, akkor Ream túlszárnyalhatja őt is.

A 3–4–2–1-es formációt előszeretettel használó Pochettinót igencsak támadták Diego Luna kihagyása miatt, a Real Salt Lake támadója ugyanis eddig élvezte a szövetségi kapitány bizalmát, 18 válogatottságából egy kivétellel mindet a mostani szakvezető irányítása alatt gyűjtötte be, és ezeken négy gólt szerzett.

Kérdés, hogy a 22 éves labdarúgó nélkül meddig menetel az Egyesült Államok, amely a csonka létszámmal megrendezett vb-ket leszámítva (1930, 1950) még sosem jutott túl a nyolcaddöntőn.

AZ AMERIKAI VÁLOGATOTT VB-KERETE
Kapusok: Chris Brady (Chicago Fire), Matt Turner (New England Revolution), Matt Freese (New York City)
Védők: Alex Freeman (Villarreal – Spanyolország), Antonee Robinson (Fulham – Anglia), Auston Trusty (Celtic – Skócia), Chris Richards (Crystal Palace – Anglia), Joe Scally (Borussia Mönchengladbach – Németország), Mark McKenzie (Toulouse – Franciaország), Max Arfsten (Columbus Crew), Miles Robinson (Cincinnati), Sergino Dest (PSV – Hollandia), Tim Ream (Charlotte)
Középpályások: Alejandro Zendejas (América – Mexikó), Brenden Aaronson (Leeds United – Anglia), Cristian Roldan (Seattle Sounders), Malik Tillman (Bayer Leverkusen – Németország), Sebastian Berhalter (Vancouver Whitecaps – Kanada, MLS), Tyler Adams (AFC Bournemouth – Anglia), Weston McKennie (Juventus – Olaszország)
Támadók: Christian Pulisic (AC Milan – Olaszország), Folarin Balogun (AS Monaco – Franciaország), Gio Reyna (Borussia Mönchengladbach – Németország), Haji Wright (Coventry City – Anglia), Ricardo Pepi (PSV – Hollandia), Tim Weah (Olympique Marseille – Franciaország)
Szövetségi kapitány: Mauricio Pochettino (argentin)

Paraguay: 16 év után újra vb-szereplés

Kilencedik világbajnoki szereplésére készül a paraguayi válogatott, amely 16 év távollét után tér vissza a legrangosabb futballtornára.

2010-ben a dél-afrikai vb-n történelme legjobb szereplését érte el Paraguay: az Óscar Cardozót, Édgar Barretót, Roque Santa Cruzt és Nelson Haedo Valdezt is a soraiban tudó csapat megnyerte azt a csoportot, amelyből az olasz válogatott címvédőként utolsó helyezettként esett ki, a nyolcaddöntőben tizenegyesekkel elbúcsúztatta Japánt, majd a legjobb nyolc között csak egy kései David Villa-góllal esett ki a későbbi győztes Spanyolország ellen, és Cardozo ráadásul tizenegyest hibázott.

A következő évben még a Copa Américán döntőbe jutott Paraguay, ám azóta a kontinenstornán sem sikerült érmet szereznie, az elmúlt tíz évben két negyeddöntő mellett két csoportkörös kiesés található a mérlegében.

2024 nyarán a szövetség vezetői Gustavo Alfarót nevezték ki kapitánynak, akinek már volt vb-tapasztalata, hiszen a katari torna idején még Ecuadort irányította. Bár Enner Valenciáék legyőzték Katart és döntetlent játszottak a sokkal jobb játékerőt képviselő Hollandiával, a csoport harmadik meccsén kikaptak Szenegáltól, és nem jutottak tovább.

A 63 éves szakvezetővel az addig öt meccsen öt pontot begyűjtő és csak egy gólt szerző Paraguay összekapta magát, legyőzte a kontinens nagyágyúit, Argentínát és Brazíliát is, és megszerezte az egyenes ági kijutást jelentő hatodik helyet, miközben csak egy ponttal maradt le a második Ecuadortól.

Bár a 4–2–3–1-es és 4–4–2-es felállást is használó Paraguaynak a nevek alapján nincs olyan erős csapata, mint a 2010-es vb idején, most is vannak nemzetközileg ismertebb játékosai. Antonio Sanabria még 11 évesen került Európába, ahol megjárta az FC Barcelona akadémiáját, és a La Ligában erősítette a Betist és a Gijónt is. Ám pályafutása jelentős részét Olaszországban töltötte, erősítette a Sassuolót, a Genoát, a Romát és a Torinót is, mielőtt 2025 nyarán Cremonába igazolt. A Cremonesében ellenben elmaradtak a gólok, csak egyszer volt eredményes a bajnokságban, csapata pedig búcsúzott a Serie A-tól. A selejtezőkön már jobban teljesített, hét válogatott gólja közül négyet is a kvalifikációs sorozatban szerzett.

Miguel Almirón évekig volt a Newcastle játékosa, a 32 éves játékos a 2024–2025-ös idényben már nem játszott fontos szerepet Eddie Howe terveiben, így visszatért Atlantába, ahhoz a csapathoz, amelynél a Szarkák felfigyeltek rá. A válogatottban továbbra is alapember, már túl van a 75. válogatottságán.

Szintén fontos elem a paraguayi válogatottban Gustavo Gómez, aki Európában ugyan nem futott be nagy karriert (rövid ideig a Milan játékosa volt), de már nyolc éve Brazíliában futballozik, a Palmeirasszal három bajnoki címet nyert, korábban hazájában és Argentínában is volt bajnoki aranya. A 90. válogatottságához közelítő belső védő első és vélhetően utolsó világbajnokságára készül.

A PARAGUAYI VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: Gatito Fernández (Cerro Porteno), Orlando Gill (San Lorenzo – Argentína), José Canale (Lanús – Argentína), Gastón Oliveira (Olimpia)
Védők: Gustavo Velázquez (Cerro Porteno), Omar Alderete (Sunderland – Anglia), Juan José Caceres (Dinamo Moszkva – Oroszország), Fabián Balbuena (Grémio – Brazília), Júnior Alonso (Atlético Mineiro – Brazília), Gustavo Gómez (Palmeiras – Brazília), Alexandro Maidana (Talleres – Argentína)
Középpályások: Ramón Sosa (Palmeiras – Brazília), Diego Gómez (Brighton & Hove Albion – Anglia), Miguel Almirón (Atlanta United – Egyesült Államok), Maurício (Palmeiras – Brazília), Andrés Cubas (Vancouver Whitecaps – Kanada, MLS), Damián Bobadilla (Sao Paulo – Brazília), Braian Ojeda (Orlando City SC – Egyesült Államok), Matías Galarza (Atlanta United – Egyesült Államok), Gustavo Caballero (Portsmouth – Anglia)
Támadók: Antonio Sanabria (Cremonese – Olaszország), Kaku (Al-Ain – Egyesült Arab Emirátusok), Álex Arce (Independiente Rivadavia – Argentína), Julio Enciso (Strasbourg – Franciaország), Gabriel Ávalos (Independiente – Argentína), Isidro Pitta (Red Bull Bragantino – Brazília)
Szövetségi kapitány: Gustavo Alfaro (argentin)

Ausztrália: nagy sztárok nélkül, de egységesen

Az ausztrál válogatott sorozatban hatodszor, összességében pedig hetedszer lehet ott a nemzeti csapatok legnagyobb futballtornáján.

Az ázsiai selejtezőkön szereplő óceániai együttes a selejtezők második fordulójában kapcsolódott be a küzdelmekbe, és ahogy várni lehetett, mind a hat meccsét megnyerte Palesztína, Libanon és Banglades ellen. A 3. fordulóban ugyan az elején becsúszott néhány váratlan eredmény (hazai vereség Bahreintől, döntetlen Indonéziában), de a Socceroos végül biztosan szerezte meg a csoport második helyét Japán mögött, s ezzel egyenes ágon kijutott a tengerentúli világbajnokságra.

A szakemberek az ausztrál válogatott erősségei közül a csapategységet és a szervezettséget emelték ki, viszont a mostani válogatottból hiányoznak az igazán nagy nevek, főleg a 2006-os németországi világbajnokságon szereplő, ott nyolcaddöntőig jutó csapattal összehasonlítva: 20 évvel ezelőtt Mark Schwarzer, Tim Cahill, Mark Viduka vagy éppen Harry Kewell szerepelt a vb-n.

Abban az említett 2006-os keretben ott volt Tony Popovic. A sziklakemény középhátvéd akkor már pályafutása vége felé járt, és azon a vb-n Brazília ellen lehetőséget kapott Guus Hiddinktől, ám vádlisérülés miatt le kellett cserélni, és a folytatásban nem is játszhatott.

Két évvel később a pályafutását is befejezte, majd edzői pályára lépett, ausztrál csapatok mellett irányította a török Karabüksport és a görög Xanthit is. 2024-ben szeptemberében kinevezték az ausztrál válogatott szövetségi kapitányának.

Az 52 éves szakember irányításával megváltozott a Socceroos játéka is. A horvát származású edző megerősítette a védelmet, és a kapuban található a kevés nagy név egyike, a csapatkapitány Mathew Ryan személyében, aki már a 100. válogatottságát is megünnepelhette.

Popovicnak komoly fejtörést okoz Harry Souttar, aki a katari világbajnokságon az ausztrál válogatott egyik legjobbja volt. A rutinos középső védő azonban 2024 szeptemberében súlyos Achilles-ín-sérülést szenvedett, és több mint egyéves kihagyás után, 2026 áprilisában tért vissza a pályára a Leicesterben, majd május 31-én az ausztrál válogatottba is. Kérdés, hogy ilyen hosszú kihagyás után milyen szerepet szán neki a szövetségi kapitány, aki a 3–4–2–1-es felállást használja legtöbbször.

AZ AUSZTRÁL VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: Patrick Beach (Melbourne City), Paul Izzo (Randers – Dánia), Mathew Ryan (Levante – Spanyolország)
Védők: Aziz Behich (Melbourne City), Jordan Bos (Feyenoord – Hollandia), Cameron Burgess (Swansea City – Wales), Alessandro Circati (Parma – Olaszország), Milos Degenek (APOEL – Ciprus), Jason Geria (Albirex Niigata – Japán), Lucas Herrington (Colorado Rapids – Egyesült Államok), Jacob Italiano (Grazer AK – Ausztria), Harry Souttar (Leicester City – Anglia), Kai Trewin (New York City FC – Egyesült Államok)
Középpályások: Cameron Devlin (Hearts – Skócia), Jackson Irvine (St. Pauli – Németország), Mathew Leckie (Melbourne City), Connor Metcalfe (St. Pauli – Németország), Aiden O’Neill (New York City FC – Egyesült Államok), Paul Okon-Engstler (Sydney FC)
Támadók: Ajdin Hrustic (Heracles Almelo – Hollandia), Nestory Irankunda (Watford – Anglia), Awer Mabil (Castellón – Spanyolország), Mohamed Touré (Norwich City – Anglia), Nishan Velupillay (Melbourne Victory), Cristian Volpato (Sassuolo – Olaszország), Tete Yengi (Macsida Zelvia – Japán)
Szövetségi kapitány: Tony Popovic

Törökország: erős védelem és fiatalos lendület

Bármily meglepő, Törökország mindössze a harmadik világbajnoki szereplésére készül: míg 1954-ben az Aranycsapat csoportjában – a furcsa lebonyolítása forma miatt a mieink ellen nem játszva – csak a harmadik helyen végzett, és búcsúzott a további küzdelmektől, addig 2002-ben némileg erőn felül teljesítve megszerezte a 3. helyet.

Hakan Sükürék sikere után valószínűleg nem volt a világon olyan ember, aki azt gondolta volna, hogy az újabb török világbajnok szereplésre majdnem negyedszázadot kell várni…

Pedig ez a selejtezősorozat sem indult fényesen, hiszen a grúziai győzelem után Konyában 6–0-s vereséget szenvedett Vincenzo Montella válogatottja a spanyoloktól. Ám a félholdasok visszatértek a győzelem útjára, és a folytatásban három győzelmet és egy döntetlent elérve megszerezték a pótselejtezőt érő második helyet, majd a playoffban Romániát és Koszovót is 1–0-ra legyőzve jutottak ki a vb-re.

A sikerben nagy szerepe van a 2023-ban kinevezett szövetségi kapitánynak, Vincenzo Montellának. Az olasz szakember Stefan Kuntztól vette át az irányítást, és a következő évi Eb-n a legjobb 16-ig vezette a válogatottat, ott Hollandiától némi balszerencsével kaptak ki Hakan Calhanogluék. 

A török futball javulását mi is a saját bőrünkön érzékeltük, hiszen a Nemzetek Ligája-osztályozón a magyar válogatott két vereséget szenvedett riválisától, és a két ország helyet cserélt, a következő kiírástól a törökök az elitben szerepelnek.

A Montella által kitalált 4–2–3–1-es felállásban megtalálhatóak a rutinos játékosok és a fiatal tehetségek is, a csapat támadójátéka és védelme is erős. A labdabirtoklásra épülő játékukban komoly szerepe van Hakan Calhanoglunak, aki a középpályáról diktálja a tempót. Elöl pedig a két fiatal sztár, Arda Güler és Kenan Yildiz sokszor kiszámíthatatlan játéka jelenti a legnagyobb veszélyt az ellenfelekre.

Kapusok: Mert Günok (Fenerbahce), Ugurcan Cakir (Galatasaray), Altay Bayindir (Mancehster United – Anglia)
Védők: Abdülkerim Bardakci (Galatasaray), Caglar Söyüncü (Fenerbahce), Eren Elmali (Galatasaray), Ferdi Kadioglu (Brighton & Hove Albion – Anglia), Merih Demiral (Al-Ahli SFC  – Szaúd-Arábia), Mert Müldür (Fenerbahce), Ozan Kabak (Hoffenheim – Németország), Samet Akaydin (Rizespor – Törökország), Zeki Celik (AS Roma – Olaszország)
Középpályások: Hakan Calhanoglu (Internazionale – Olaszország), Ismail Yüksek (Fenerbahce), Kaan Ayhan (Galatasaray), Orkun Kökcü (Besiktas), Salih Özcan (Borussia Dortmund – Németország)
Támadók: Arda Güler (Real Madrid – Spanyolország), Baris Alper Yilmaz (Galatasaray), Can Uzun (Eintracht Frankfurt – Németország), Deniz Gül (FC Porto – Portugália), Irfan Can Kahveci (Kasimpasa), Kenan Yildiz (Juventus – Olaszország), Kerem Aktürkoglu (Fenerbahce), Oguz Aydin (Fenerbahce), Yunus Akgün (Galatasaray)
Tartalékok: Muhammed Sengezer (kapus, Istanbul Basaksehir), Aral Simsir (támadó, Midtjylland – Dánia), Demir Ege Tiknaz (középpályás, Sporting Braga – Portugália)
Szövetségi kapitány: Vincenzo Montella