Brazília és Marokkó a favorit, először jutnának tovább a skótok – bemutatjuk a C-csoport csapatait

Déja-vu, kis különbséggel

Ilyen már volt – ez az érzés keríthette hatalmába azokat, akik legalább a múlt század kilencvenes éveitől követik a labdarúgó-világbajnokságok történetét. A 2026-os amerikai–kanadai–mexikói közös rendezésű torna C-csoportjába ugyanis három olyan csapat került, amelyek az 1998-as franciaországi seregszemlén is ugyanabban a négyesben szerepeltek: Brazília, Skócia és Marokkó akkor Norvégiával kiegészülve küzdött a továbbjutásért, a „kanárik” mögött akkor az Egil Olsen vezette észak-európaiak jutottak tovább.

Az 1998-as torna nyitó meccsét az akkori szokás szerint a négy évvel azelőtti világbajnok brazilok és a skótok vívták a Stade de France-ban, s César Sampaio fejesével, valamint Thomas Boyd öngóljával 2‒1-re nyertek, a skótok találatát John Collins szerezte tizenegyesből. A vb-góllövők örökranglistáján 2. helyen álló Ronaldónak ez volt az első világbajnoki mérkőzése, de ekkor még nem sikerült a hálóba találnia. Nem úgy a következő csatában, Marokkó ellen, amikor a látványos és őszinte futballt játszó észak-afrikaiak kapuját már a 9. percben bevette ‒ rajta kívül még Rivaldo és Bebeto volt eredményes a 3–0-s dél-amerikai győzelemmel végződő összecsapáson. A skótok a csoport utolsó helyén végeztek, miután a záró körben 3–0-ra kikaptak Marokkótól – Baszir kétszer, Hadda egyszer köszönt be a veterán Jim Leightonnak.

A brazil és a skót válogatottnak viszonylag komoly közös történelme van a világbajnokságokon, az 1998-as találkozón kívül még háromszor adott randevút egymásnak a két gárda. A legelső ilyen alkalom 1974-ben, az NSZK-ban rendezett tornán volt, akkor 0–0-s döntetlen született. Másodjára már sokkal rosszabbul jártak a britek, 1982-ben Spanyolországban 4–1-re páholta el őket a Sócrates, Zico, Falcao és Éder nevével fémjelzett csodacsapat – utóbbi három be is talált Alan Rough kapujába. Nyolc évvel később, Olaszországban is az akkoriban Sebastiao Lazaroni által dirigált selecao győzött, akkor a csereként beállt Müller döntötte el az 1–0-ra végződő mérkőzést.

Brazília: az ötszörös világbajnok a sötét ló?

A szurkolók és a szakemberek a C-csoport legnagyobb esélyesének továbbra is az eddigi összes tornán résztvevő brazilokat tartják, noha Carlo Ancelotti csapata a legutóbbi vb óta eltelt három és fél évben jelentősen veszített tekintélyéből. Ez persze nem elsősorban az olasz mester sara, sokkal inkább az ő közel egy esztendeje tartó regnálását megelőző időszaké, amikor a selecaót csaknem hat és fél évig, két világbajnokságon is gardírozó Titét beugróként előbb Ramon Menezes, majd Fernando Diniz váltotta a szövetségi kapitányi poszton, s a véglegesnek szánt megoldás, Dorival Júnior kinevezése sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az egyébként remek erőkből álló csapat olykor kilátástalan játékkal bukdácsolta végig a selejtezőket, története során először kikapott otthon Argentínától, s nyolc győzelemmel, négy döntetlennel és hat vereséggel az 5. helyen fejezte be küzdelmeket a tízcsapatos dél-amerikai zónában.

A világbajnokság alatt Ancelottin olyan szempontból nem lesz nyomás, hogy az állását kellene féltenie – nemrégiben hosszabbították meg a szerződését 2030-ig –, ám egy esetleges lebőgés komolyan csorbíthatná a renoméját Dél-Amerika legnépesebb és legnagyobb országában. A Real Madridtól érkezett egykori kiváló középpályás dolgát nehezíti, hogy nem számíthat két alapemberére és régi bizalmasára, Rodrygo és Éder Militao ugyanis sérülés miatt kénytelen lesz kihagyni a tornát, csakúgy, mint a Chelsea tinizsenije, a válogatottban is klassz dolgokat mutató Estevao.

A több mint 200 milliós ország reménye így egy másik tinédzser, a Lyonban látványosan magára találó Endrick, az FC Barcelonában remeklő Raphinha, illetve egy veterán, a többek által az utolsó igazi brazil futballistaként emlegetett Neymar lehet, feltéve, ha utóbbi időben felépül vádlisérüléséből. Mint ahogy bízhatnak a szövetségi kapitány legendásan jó csapatépítő képességében és hatalmas tapasztalatában is, valamint abban, hogy övék az egész világbajnoki mezőny talán legjobb belső védelme, a budapesti Bajnok Ligája-fináléban még egymás ellen küzdő Marquinhos és Gabriel is a földkerekség legprímább bekkjei közé tartozik. A hátvédsor szélén viszont Carlos Alberto, Cafú és Roberto Carlos hazájához képest igencsak szegényesnek tűnik a kínálat, ha ezt a problémát sikerül áthidalnia az olasz mesternek, valamint azt eléri, hogy a legerősebb csapatrésznek tűnő támadószekcióban Vinícius Júnior egyszer végre tudásához méltón futballozzon a válogatottban, akkor ez a garnitúra sokra hivatott. Mint ahogy azt se feledjük, 1994-ben és 2002-ben is vacakul sikerült selejtezősorozat és sorozatos kapitányváltások után utaztak ki a világbajnokságra – a sztori befejezését mindkét esetben ismerjük…

Marokkó: megismételhető-e a négy évvel ezelőtti bravúr?

A 2022-es katari torna legnagyobb meglepetését kétségkívül az „Atlasz oroszlánjai” szolgáltatták, akik három meccsen mindössze egy gólt kapva Horvátország, Belgium és Kanada előtt megnyerték az F-csoportot, majd a nyolcaddöntőben tizenegyesekkel Spanyolországot, egy körrel később Portugáliát búcsúztatták. Az elődöntőben a világbajnoki címvédő franciák már túl nagy falatnak bizonyultak, és a harmadik helyért játszott mérkőzésre „visszakapott” horvátok ellen sem jártak szerencsével, de azt senki nem veszi el tőlük, hogy első afrikai csapatként a legjobb négyig jutottak Valid Regragi rendkívül pragmatikus futballt játszó fiai.

Marokkó most a hetedik világbajnokságára készül, immár új szövetségi kapitány, Mohamed Uahbi irányításával, s a keretük sem gyengült. Asraf Hakimiék egyébként Katar óta az Afrikai Nemzetek Kupáját is megnyerték, igaz, a zöld asztalnál, mert a 2025-ös döntőben Szenegál legyőzte őket 1–0-ra, ám a meccset megóvták, s az afrikai szövetség 3–0-val nekik írta jóvá a finálét. A marokkói keretben a PSG már említett sztárján kívül is olyan nevek vannak, mint Najef Agerd, Szofjan Amrabat, Brahim Díaz vagy Abde Ezzalzuli, így minden esélyük megvan arra, hogy elcsípjék az egyik továbbjutó helyet a csoportban, sőt, az előző szereplés kötelez...

Skócia: megtörik-e a csoportkör átka?

A skót válogatott, amely az európai selejtezőből csoportgyőztesként, Dániát, Görögországot és Fehéroroszországot megelőzve jutott ki a vb-re, 1954 óta vesz részt a világbajnokságokon. A skótoknak ez lesz a kilencedik fellépésük a „nagyszínpadon”, de még egyszer sem sikerült túlélniük a csoportkört. A Steve Clarke dirigálta britek most ezt az átkot szeretnék megtörni, s noha Brazília és Marokkó kerete is erősebbnek tűnik náluk, a 48 csapatos lebonyolítási rendszerben rejlő lehetőségekkel élve most sikerülhet is átlépni a saját árnyékukat. Scott McTominaynek és társainak ereje a skótokra általában jellemző módon inkább a csapategységben, mint a kiemelkedő játéktudásban rejlik; ezt, valamint hatékony kontrajátékukat kihasználva Brazíliának és Marokkónak is okozhatnak kellemetlen perceket, Haiti legyőzése pedig kötelező, ha tovább akarnak lépni.

Haiti: meglesz-e az első világbajnoki pont?

Talán kevesen gondolnák, de Haiti sem újonc a világbajnokságokon, ráadásul az 1974-es tornára saját jogon, a CONCACAF-zóna egyetlen képviselőjeként jutott ki. Ahogyan most, akkor sem volt éppen kegyes velük a sorsolás, hiszen Argentínát, Olaszországot és Lengyelországot kapták ellenfélül, előbbi kettő ellen viszonylag tisztes vereséggel végeztek, ám Grzegorz Latóék nem könyörültek rajtuk, hétszer vették be Henri Francillon kapuját. A németországi torna Emmanuel Sanonnak mindenképp emlékezetes maradt, a csatár az olasz Dino Zoff és az argentin Daniel Carnevali kapuját is bevette. 

A selejtező harmadik fordulójában Jean-Ricner Bellegarde-ék Hondurast és Costa Ricát is megelőzve lettek csoportelsők, kijutásuk tehát most is megérdemelt, ráadásul egy NB I-es játékos, a ferencvárosi Lenny Joseph miatt is szurkolhatunk a piros-feketéknek, hogy legalább első vb-pontjukat szerezzék meg.

C-CSOPORT

A BRAZIL VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: Alisson (Liverpool FC – Anglia), Ederson (Fenerbahce – Törökország), Weverton (Gremio)
Védők: Alex Sandro (Flamengo), Bremer (Juventus – Olaszország), Danilo Luiz (Flamengo), Douglas Santos (Zenit – Oroszország), Gabriel Magalhaes (Arsenal – Anglia), Ibanez (Al-Ahli – Szaúd-Arábia), Léo Pereira (Flamengo), Marquinhos (PSG – Franciaország), Wesley (AS Roma – Olaszország)
Középpályások: Casemiro (Manchester United – Anglia), Bruno Guimaraes (Newcastle United – Anglia), Fabinho (Al-Ittihad – Szaúd-Arábia), Danilo Santos (Botafogo), Lucas Paquetá (Flamengo)
Támadók: Endrick (Lyon – Franciaország), Gabriel Martinelli (Arsenal – Anglia), Igor Thiago (Brentford – Anglia), Luiz Henrique (Zenit – Oroszország), Matheus Cunha (Manchester United – Anglia), Neymar (Santos), Raphinha (FC Barcelona – Spanyolország), Rayan (AFC Bournemouth – Anglia), Vinícius Júnior (Real Madrid – Spanyolország)
Szövetségi kapitány: Carlo Ancelotti (olasz)

A MAROKKÓI VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: Jasszin Bunu (Al-Hilal – Szaúd-Arábia), Munir Mohamedi (RS Berkane), Ahmed Reda Tagnauti (AS FAR)
Védők: Nusszair Mazraui (Manchester United – Anglia), Anassz Szalah-Eddin (PSV – Hollandia), Juszef Belammari (Al-Ahli SC – Egyiptom), Asraf Hakimi (PSG – Franciaország), Zakaria el-Uahbi (Genk – Belgium), Najef Agerd (Olympique Marseille – Franciaország), Sadi Riad (Crystal Palace – Anglia), Reduan Halhal (Mechelen – Belgium), Issza Diop (Fulham – Anglia)
Középpályások: Szofjan Amrabat (Real Betis – Spanyolország), Szamir el-Murabet (Strasbourg – Franciaország), Ajjub Buaddi (Lille – Franciaország), Neil el-Ajnaui (Roma – Olaszország), Azzedin Unahi (Girona – Spanyolország), Bilal el-Kannusz (Stuttgart – Németország), Iszmael Szaibari (PSV – Hollandia)
Támadók: Abde Ezzalzuli (Real Betis – Spanyolország), Semszdin Talbi (Sunderland – Anglia), Szufian Rahimi (Al-Ain – Arab Emírségek), Ajub el-Kabi (Olympiakosz – Görögország), Brahim Díaz (Real Madrid – Spanyolország), Zsesszim Jasszin (Strasbourg – Franciaország), Ajub Amaimuni (Eintracht Frankfurt – Németország)
Szövetségi kapitány: Mohamed Uahbi

A HAITI VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: Josue Duverger (Cosmos Koblenz – Németország), Alexandre Pierre (Sochaux – Franciaország), Johny Placide (Bastia – Franciaország)
Védők: Ricardo Ade (LDU Quito – Ecuador), Carlens Arcus (Angers – Franciaország), Hannes Delcroix (Lugano – Svájc), Jean-Kevin Duverne (Gent – Belgium), Martin Experience (Nancy – Franciaország), Duke Lacroix (Colorado Springs Switchbacks FC – Egyesült Államok), Wilguens Paugain (Zulte Waregem – Belgium), Keeto Thermoncy (Young Boys – Svájc)
Középpályások: Jean-Ricner Bellegarde (Wolverhampton Wanderers – Anglia), Danley Jean Jacques (Philadelphia Union – Egyesült Államok), Leverton Pierre (Vizela – Portugália), Woodensky Pierre (Violette), Carl Sainte (El Paso Locomotive FC – Egyesült Államok), Dominique Simon (Tatran Presov – Szlovákia)
Támadók: Josue Casimir (Auxerre – Franciaország), Louicius Deedson (FC Dallas – Egyesült Államok), Derrick Etienne Jr. (Toronto FC – Kanada), Yassin Fortune (Vizela – Portugália), Wilson Isidor (Sunderland – Anglia), Lenny Joseph (Ferencvárosi TC), Duckens Nazon (Eszteglal – Irán), Frantzdy Pierrot (Rizespor – Törökország), Ruben Providence (Almere City – Hollandia)
Szövetségi kapitány: Sébastien Migné (francia)

A SKÓT VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: Craig Gordon (Hearts), Angus Gunn (Nottingham Forest – Anglia), Liam Kelly (Rangers FC)
Védők: Grant Hanley (Hibernian), Jack Hendry (Al-Ettifak – Szaúd-Arábia), Aaron Hickey (Brentford – Anglia), Dom Hyam (Wrexham – Wales), Scott McKenna (Dinamo Zagreb – Horvátország), Nathan Patterson (Everton – Anglia), Anthony Ralston (Celtic), Andy Robertson (Liverpool FC – Anglia), John Souttar (Rangers FC), Kieran Tierney (Celtic FC)
Középpályások: Ryan Christie (Bournemouth – Anglia), Findlay Curtis (Kilmarnock), Lewis Ferguson (Bologna – Olaszország), Ben Gannon-Doak (AFC Bournemouth – Anglia), John McGinn (Aston Villa – Anglia), Kenny McLean (Norwich City – Anglia), Scott McTominay (Napoli – Olaszország)
Támadók: Ché Adams (Torino – Olaszország), Lyndon Dykes (Charlton – Anglia), George Hirst (Ipswich Town – Anglia), Lawrence Shankland (Hearts), Ross Stewart (Southampton – Anglia)
Szövetségi kapitány: Steve Clarke