A 48 csapatos vb igazságtalansága: Európának 20-21 hely járna!
Hatmilliónál is több néző a lelátókon, csaknem százszázalékos stadionkihasználtság, 104 mérkőzés, 308 gól és 2.96-os gólátlag. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetségnek (FIFA) nem kell sokáig keresgélnie a számok között, ha sikertörténetként akarja bemutatni az első 48 csapatos világbajnokságot. A torna hosszabb lett, több országot és futballkultúrát szólított meg, új piacokat nyitott, s olyan válogatottaknak is lehetőséget adott, amelyek korábban legfeljebb távolról figyelhették a sportág legnagyobb eseményét.
Csakhogy a méret önmagában még nem minőségi mutató.
A 2026-os világbajnokság rendszerét Csató László, a HUN-REN Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet tudományos főmunkatársa és a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója szimulációk segítségével elemezte: milyen ösztönzőket teremt az új világbajnoki rendszer, és hogyan teljesíthet hosszabb távon a 48 csapatos formátum, a sorsolás és a csoportkör rendszere?
A félelmek nem minden esetben igazolódtak be
A változás lényegét egyetlen számpár megmutatja: a 2022-es, 32 csapatos világbajnokságon a mezőny fele, 16 válogatott jutott el az egyenes kieséses szakaszig, négy évvel később a 48 indulóból 32 folytathatta, vagyis a résztvevők kétharmada továbbjutott.
„A létszámemelés következtében nagyobbak lettek a csapatok közötti különbségek, a csoportból való továbbjutás viszonylag egyszerűvé vált – kezdte Csató László. – Ez egyfelől életben tartotta több kisebb válogatott reményét, másfelől jelentősen csökkentette a csoportkör szigorát. Négy pont gyakorlatilag garantálta a továbbjutást. A csapatok számára így nem mindig az lett a legfontosabb, hogy miként győzhetnek, hanem az, hogy mekkora kockázatot nem szabad vállalniuk a vereség elkerüléséhez.”
A kutatás egyik fontos kérdése az volt, hány válogatott válhat már két forduló után biztos továbbjutóvá. Ha egy csapat továbbjutását a harmadik mérkőzés eredménye nem befolyásolja, előfordulhat, hogy pihenteti a legjobbjait, kerüli a sérülésveszélyt, vagy egyszerűen nem ugyanazzal az erőbedobással játszik, mint korábban. Ez közvetlenül érintheti a csoport többi válogatottját is, hiszen nem mindegy, hogy valamelyik rivális a legerősebb vagy egy tartalékos együttessel találkozik.
Csakhogy a legnagyobb félelmek nem minden esetben igazolódtak.
„Általában azt láttuk, hogy a favoritok komolyan vették a harmadik csoportmérkőzésüket is. Mexikó például két forduló után már továbbjutott, mégis maximális erőfeszítéssel lépett pályára, igaz, ebben közrejátszott, hogy hazai környezetben játszott. Akadt azonban ellenpélda, a franciák elleni utolsó csoportmérkőzésen Norvégia erősen tartalékos csapattal állt ki, Erling Haaland sem szerepelt a kezdőben.”
A probléma nem feltétlenül az, hogy minden biztos továbbjutó visszaél a helyzetével. Már az is torzíthatja a versenyt, ha megteheti. A lebonyolítás igazságosságát ugyanis nem szabad arra alapozni, hogy a csapatok sportszerűségből akkor is teljes erővel küzdenek, amikor a rendszer már nem ösztönzi őket erre.
A 48 csapatos világbajnokság támogatói azzal érvelhetnek, hogy a mezőny nem hígult fel olyan drámai mértékben, mint azt sokan előzetesen gondolták. Több esélytelennek tartott válogatott helytállt, a Zöld-foki-szigetek szereplése pedig megmutatta, mennyit jelenthet egy országnak a világbajnoki részvétel. A végjátékban ugyanakkor helyreállt a hagyományos sorrend: a legjobb nyolc közé hat európai válogatott, Argentína és az afrikai futballt képviselő Marokkó jutott.
Négy favorit válogatott útját előre kijelölték
A lebonyolítás egyik legérzékenyebb pontját az eltérő időpontban lejátszott csoportmérkőzések jelentették. A csoportokon belül az utolsó forduló két találkozóját egy időben rendezték, a tizenkét négyes azonban nem egyszerre fejezte be a küzdelmeket. A később pályára lépők már tudták, hány ponttal, milyen gólkülönbséggel és hány szerzett góllal lehet bekerülni a nyolc legjobb csoportharmadik közé.
Ez nem apró részlet, hanem kézzelfogható versenyelőny.
„Ausztrália és Paraguay három-három ponttal érkezett el az egymás elleni utolsó mérkőzéshez. A korábbi csoportok eredményei és a hasonló tornák tapasztalatai alapján gyakorlatilag biztos volt, hogy a négy pont mindkét válogatottnak elegendő lesz a folytatáshoz. A találkozó gól nélküli döntetlennel ért véget, egyik fél sem vállalt jelentős kockázatot a győzelemért. Pontosan ez volt az egyik olyan helyzet, amelyet a modellünk előre jelzett.”
Ez nem feltétlenül jelent előre megbeszélt összejátszást, egy gól nélküli döntetlenhez nincs szükség titkos egyezségre vagy látványos labdatologatásra. Elég, ha mindkét válogatott felismeri: számára a biztonságos döntetlen többet ér, mint a győzelem reményében vállalt kockázat. Ráadásul a jelenség már a második fordulóban is megjelenhetett. Ha két, az első mérkőzését megnyerő csapat találkozott, mindkettő tisztában volt vele, hogy a döntetlennel négy pontja lesz, és szinte biztosan továbbjut. Anglia és Ghána találkozója szemléletes példát adott erre: a számítások alapján Ghána számára az volt a racionális stratégia, hogy elsősorban a védekezésre összpontosítson, és döntetlennel szinte biztossá válik a továbbjutása, vereséggel viszont jelentősen nő a kiesés veszélye. A mérkőzés 0–0-ra végződött.
A világbajnokság esélyegyenlőségét nem csupán a továbbjutási rendszer befolyásolta. Sokan nem tudják, de a sorsolásnál a FIFA a világranglista első négy helyezettjét – Spanyolországot, Argentínát, Franciaországot és Angliát – külön védelemmel látta el. Az egyenes kieséses ágakat úgy alakították ki, hogy csoportgyőzelmük esetén ne találkozhassanak egymással az elődöntő előtt. Spanyolország és Argentína, valamint Franciaország és Anglia ráadásul csak a döntőben kerülhetett volna össze.
Az üzlet az üzlet, a papírforma tökéletesen érvényesült, mind a négy kiemelt eljutott az elődöntőig. A FIFA érdeke, hogy a legnagyobb sztárokat felvonultató, legerősebb és legtöbb szurkolót vonzó válogatottak minél tovább versenyben maradjanak.
 A kutató szerint érdemes lenne megvizsgálni, hogy a világbajnokságok esetében valóban a létszámot kell-e folyamatosan növelni? A klubfutballban a Bajnokok Ligája mellett létezik Európa-liga és Konferencialiga. Hasonló gondolkodás a válogatottaknál is elképzelhető: a 32 legerősebb játszaná a világbajnokságot, míg a következő szint egy saját, jelentős nemzetközi tornát kaphatna. „Miért ne lehetne a világbajnokság mellett egy másodrangú, de ugyancsak jelentős torna? – vetette fel a kutató. – A klubfutballban sem kizárólag a BL létezik… Egy ilyen sorozat több ország számára teremtene valódi nemzetközi tétet anélkül, hogy tovább csökkenne a világbajnoki szereplés sportszakmai értéke. A kisebb válogatottak nem pusztán három csoportmérkőzéshez jutnának, hanem hozzájuk hasonló erejű ellenfelekkel versenyezhetnének egy elérhető trófeáért.” |
„Ezzel gyakorlatilag előre megtervezték a négy legerősebbnek tartott válogatott útját. A csoportelsőség természetesen feltétel volt, de ha ezt teljesítették, garantálták számukra, hogy egy bizonyos szakaszig ne kerüljenek egymással szembe. Ez a 2026-os világbajnokság újítása, a korábbi tornákon nem használták, de indokolható. Sportszakmailag nehezen elfogadható, hogy miért kapott négy csapat olyan előnyt, amely a velük azonos kalapban szereplő többi válogatottnak nem járt.”
A világbajnokság összetételét nem csupán a sorsolás, hanem a kontinenseknek járó kvóták is meghatározták. A 48 helyből Európa mindössze 16-ot kapott, Csató László korábbi vb-eredményekre épülő számításai szerint pusztán sportszakmai alapon ennél lényegesen több, hozzávetőleg 21–22 hely illetné meg Európát.
„Jelentős gond, hogy a kontinensek közötti kvótaelosztás folyamata nem átlátható. A FIFA lényegében bejelenti a döntést, de nem tudjuk pontosan, milyen számítások alapján született meg. Az ilyesmire szokták mondani, hogy a kérdés füstös szobákban, a nyilvánosság teljes kizárásával dől el. Ez semmiképpen sem helyes.”
A hatvannégy csapat jobb lehet a negyvennyolcnál
A következő lépés a 64 csapatos világbajnokság lehet, Gianni Infantino, a FIFA elnöke már meg is lebegtette az újabb bővítés lehetőségét. A gondolat elsőre a minőség további felhígulását vetíti előre, a lebonyolítás szempontjából azonban tisztább rendszert is teremthetne.
„Bizonyos szempontból a hatvannégy csapat jobb megoldás lehet, mint a negyvennyolc. Ugyanazt a rendszert lehetne alkalmazni, mint korábban a harminckét résztvevőnél, a csoportok első két helyezettje továbbjut, és kész. Azoknak a futballistáknak, akik elérik a torna végjátékát, nem kell a mostaninál több mérkőzést játszaniuk. A csoportkör élesebb és érthetőbb, az egyedüli gond, hogy a mezőny kétségtelenül tovább hígul.”
Csató Lászlóék ennél merészebb megoldást javasolnak a 48 csapatos tornára, olyat, ami szándékosan eltérő erősségű csoportokat alakítana ki. Az erősebb négyesek győztesei közvetlenül a legjobb tizenhat közé kerülnének, második helyezettjei pedig a gyengébb csoportok első két helyezettjével játszanak. Így nem lenne szükség a harmadikok továbbjuttatására, mégis valódi értéket kapna az erős ellenfelekkel szemben elért eredmény.
„Bonyolultan hangzik? Talán. De vajon hányan voltak tisztában a mostani sorsolás valamennyi korlátozásával, a négy favoritnak kijelölt útvonallal vagy azzal, hogy egy-egy csoport harmadik helyezettje melyik ág melyik ellenfelét kaphatja? A 2026-os világbajnokság valóban hatalmas volt, látványos és üzletileg sikeres. Több országnak adott álmot, több szurkolót vitt a stadionokba, és több mérkőzést kínált, mint bármelyik korábbi. A számok mögött azonban ott maradt a legfontosabb kérdés: a rendszer minden pillanatban győzelemre ösztönözte-e a résztvevőket, és valamennyiüknek azonos esélyt adott-e?”
Mert egy világbajnokság értékét nem csupán az mutatja meg, hány válogatott lép pályára, hanem az is, mennyit ér – egy győzelem.
 Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) szombaton közleményben üdvözölte, hogy a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) elvetette a nagy vitát kiváltó, többek között a világbajnokság kereskedelmi jogainak részbeni értékesítéséről szóló tervét, ám jelezte: elvesztette Gianni Infantino elnökbe vetett bizalmát. A közleményben az UEFA emlékeztetett: az európai szövetség tagszervezetei egyhangúlag elutasították a kezdeményezést, és így tett számos más szövetség, valamint konföderáció világszerte. „Az UEFA köszönetet mond minden szurkolónak, ligának, klubnak, játékosnak, magánszemélynek, szövetségnek és konföderációnak, mindenkinek, aki ellenezte a tervet, valamint miniszterelnököknek, államfőknek és kommentátoroknak, akik világossá tették a FIFA elnöke számára, hogy a labdarúgás nem eladó” – olvasható a szövegben, amelynek fogalmazói nem állnak meg itt: szerintük lépni kell a hasonló titkos, rohamtempójú egyezkedések megakadályozása érdekében. Mint ismert, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetséget (FIFA) tíz éve elnöklő Infantino – szombat hajnalban közleményben elvetett – tervének lényege az volt, hogy a jövőbeli világbajnokságokat (férfi és női, válogatott és klub-vb) egy húszmilliárd dollár alaptőkével létrehozandó cégen keresztül rendeznék meg, amelyben a FIFA nem kizárólagos, hanem csak többségi (70-80 százalékos) tulajdonos. A jogok külső befektetőnek történő értékesítéséből befolyt pénzből a 211 tagszövetség mindegyike 20 millió dollárhoz jutott volna, ha szeptember közepéig elfogadja a feltételeket. „Azonosítanunk kell a felelősöket, és el kell számoltatnunk őket – folytatódik az európai szövetség közleménye. – Az elkövetkező hetekben az UEFA saját körein belül és más konföderációkkal szorosan együttműködve átgondolja, hogyan történhetett ez meg, és kidolgoz egy tervet, hogy ilyesmi többé ne fordulhasson elő. A vizsgálatnak alaposnak és lényegre törőnek kell lennie. Egyetlen lehetőséget sem szabad kizárni. A jelenlegi FIFA-vezetőség nemcsak az UEFA, hanem a futballcsalád számos más tagjának a bizalmát is elvesztette.” K. ZS. |
