Az Acélbikák győzelme

Ehhez képest a bajnoki finálé harmadik összecsapásának első tíz percében inkább csak pislákoló lángocskákat lehetett felfedezni: a két fél láthatóan óvatos volt, a fehérváriak és a dunaújvárosiak is elsősorban a biztonságra törekedtek. "Csak nem hibázni" – ez lehetett az együttesek vezérfonala, belekalkulálva, hogy amennyiben viszont az ellen hibát követ el, azt azonnal kihasználják. Nos, erre elsőként a vendégeknek nyílott lehetőségük: a 13. percben a középen egyedül felejtett Borsos elé került a korong, aki állítgatás nélkül azonnal lőtt, s mire Budai a jobb sarokhoz ért, már csak a tényt konstatálhatta: a Borsodi Liga fináléjában 102 perc után (!) gólt kapott.
Az addig történtek alapján derült égből villámcsapásként érkező találat (félreértés ne essék: amennyiben a Volán szerez gólt, az ugyanilyen váratlan lett volna…) valamelyest felpörgette az eseményeket, a harmad második felében már a kapusoknak is több dolga akadt, ám a helyzetnél tovább egyik oldalon sem jutottak: itt Simon és Rusznyák, ott pedig Orsó és Ladányi ütőjében maradt benne a gól.
A második játékrész aztán végre merőben más, mozgalmasabb, és nagyobb iramú játékot hozott. A harmad elején az újvárosiak elpuskáztak egy emberelőnyt, s ezáltal egy lehetőséget, hogy megnyugtató előnyre tegyenek szert, mire a volánosok válasza két gyors Palkovics-találat volt: az elsőt létszámfölényes szituációban, mintegy öt méterről takarásból, a másodikat pedig a kapu mögül visszakanyarodva szerezte. A vezetés természetesen meghozta a hazai hívők hangját, s a szurkolók nyomására valósággal megtáltosodott a Cortina-csapat. Egyre-másra alakultak ki a helyzetek Halmosi kapuja előtt – nem sok hiányzott például Palkovics mesterhármasához sem –, az eredmény azonban ebben a húsz percben már nem változott. Ennek persze inkább a vendégek örültek, bár az is igaz, hogy a másik oldalon Budainak is akadt néhány bravúrja, vagyis a szórványos dunaújvárosi akciókban is akadt némi gólveszély, ám mindettől függetlenül a látottak alapján reális volt Ocskayék vezetése.
Ám ezzel még korántsem volt vége…
A befejező játékrészre gyökeresen megváltozott a játék képe. Miután ezúttal a fehérváriak puskáztak el egy emberelőnyt, a 47. percben pedig Csibi egy szólót is kihagyott, a vendégek időszaka következett: az 50. percben Ladányi korcsolyázott keresztbe a hazaiak harmadában, majd váratlanul, hanyag mozdulattal csuklóból elengedett egy lövést, s a korong a jobb felső sarokba vágódott. Megzavarodtak a vendéglátók, buta, felesleges szabálytalanságok miatt sűrű látogatók voltak a büntetőpadon is (egy alkalommal például kettős létszámfölénybe került a DAC), így a meglévő erőtartalékokat a védekezésre kellett mozgósítaniuk. Ezt viszont jól csinálták, Ladányiék képtelenek voltak feltörni a legtöbbször óraműpontossággal működő védelmi zárat.

Parázs, igazi döntős hangulatban fejeződött be a rendes játékidő, s mivel mindenképpen döntésre kellett vinni a dolgot, ötperces hosszabbítás következett, mégpedig négy-négy mezőnyjátékossal. A feszült ráadásban inkább a Dunaújváros akarata dominált, igaz, Kovács kiállítása miatt az utolsó 70 másodpercet itt is létszámfölényben játszották végig az Acélbikák – eredménytelenül. Négy büntető után még minden egyenlő volt (a Volánnál Csibi, Ocskay és Palkovics hibázott, Fedor viszont belőtte, míg az újvárosiaknál Szélig, Orsó és Peterdi betlije után Ladányi talált be), az ötödik párban azonban minden eldőlt: Tokaji védő létére Budait gyönyörűen elfektetve emelt a kapuba, Tőkési azonban nem tudott túljárni Halmosi eszén.
Kapusta ígérete vált valóra, győzött az Acélbikák.
Folytatás pénteken Dunaújvárosban, ahol immár biztosan nem lesz bajnokavatás, erre a Volánnak még legalább hétfőig várnia kell.
Legalább.
A jelek szerint azonban az újvárosiaknak ehhez még lesz egy-két szavuk…

Kapusteljesítmény

Budai Krisztán
(Alba Volán)
Védett lövés: 28
Összes lövés: 30
93%

Halmosi Tamás
(Dunaújváros)
Védett lövés: 34
Összes lövés: 36
94%



1/3. rész
2/3. rész: Mestermérleg
3/3. rész: A palánk mellől