O'Malley volt a díszvendég
A Borsodi Liga döntője negyedik mérkőzésének kezdetekor a korong bedobását Terry O'Malley, egykori kanadai játékos, az IIHF Hírességek Csarnokának tagja végezte el. Három olimpián vett részt (1964, 1968 és 1980) a juharleveles válogatott csapatkapitányaként. Jelenleg a saskatchewani Notre Dame egyetem igazgatója, korántsem mellesleg ez az intézmény adja a legtöbb fiatal tehetséget az NHL-draftok alkalmával.
A bajnoki döntő eredményei
– Magyarországra gyakorlatilag turistaként érkeztem, csodálatos az ország történelme, sok gyönyörű épületet láttam Budapesten – mondta az első szünetben az egykori legendás hátvéd.
– Mi a véleménye a döntőben látott két csapatról?
– Még csak az első harmadot láttam, de nagyon kiegyenlített csatát, két hasonló képességű együttest figyelhettem meg, és a játék színvonala is élvezetes volt. A kék-fehéreknél néhány kiemelkedő képességű játékosra is felfigyeltem.
– Hallott arról, hogy itt járt a kanadai válogatott, és szoros meccset játszott a magyar csapattal?
– Hogyne hallottam volna, áprilisban, úgy tudom, a vébére készülő csapat is Budapestre érkezik.
– Ön hogyhogy nem volt soha NHL-játékos?
– A generációmból sokan profi játékosokká váltak, én azonban inkább Japánban légióskodtam hét évig. Visszavonulásom óta történelemtanárként, hokiedzőként fiatalokkal dolgoztam, jelenleg pedig a Notre Dame igazgatója vagyok. Nagyon fontos, hogy a fiatalok ne csak az élsporttal foglalkozzanak, hanem mellette tanuljanak is, hiszen Kanadában a juniorkorú kiemelkedő játékosok egy százaléka él meg később a hokiból. A magyar jégkorongsportnak is az a legfontosabb, hogy a fiatalokkal, a gyerekekkel minőségi munkát végezzenek a szakemberek. Hiszen a gyerekek tudásán múlik a sportág jövője.
– Magyarországra gyakorlatilag turistaként érkeztem, csodálatos az ország történelme, sok gyönyörű épületet láttam Budapesten – mondta az első szünetben az egykori legendás hátvéd.
– Mi a véleménye a döntőben látott két csapatról?
– Még csak az első harmadot láttam, de nagyon kiegyenlített csatát, két hasonló képességű együttest figyelhettem meg, és a játék színvonala is élvezetes volt. A kék-fehéreknél néhány kiemelkedő képességű játékosra is felfigyeltem.
– Hallott arról, hogy itt járt a kanadai válogatott, és szoros meccset játszott a magyar csapattal?
– Hogyne hallottam volna, áprilisban, úgy tudom, a vébére készülő csapat is Budapestre érkezik.
– Ön hogyhogy nem volt soha NHL-játékos?
– A generációmból sokan profi játékosokká váltak, én azonban inkább Japánban légióskodtam hét évig. Visszavonulásom óta történelemtanárként, hokiedzőként fiatalokkal dolgoztam, jelenleg pedig a Notre Dame igazgatója vagyok. Nagyon fontos, hogy a fiatalok ne csak az élsporttal foglalkozzanak, hanem mellette tanuljanak is, hiszen Kanadában a juniorkorú kiemelkedő játékosok egy százaléka él meg később a hokiból. A magyar jégkorongsportnak is az a legfontosabb, hogy a fiatalokkal, a gyerekekkel minőségi munkát végezzenek a szakemberek. Hiszen a gyerekek tudásán múlik a sportág jövője.
Legfrissebb hírek
