Csak a döntőre nem kellett

- Amikor a döntő egyik újvárosi meccse után találkoztunk az öltözőfolyosón, rendkívül csalódottan azt mondta, nem hiszi, hogy marad, hiszen ha a legfontosabb időszakban, a finálé napjaiban nem bíznak önben, hogyan folytathatná később. Igaz a hír, hogy a fentiek ellenére mégis a csapat élén marad?
- Igen, igaz - mondta a svéd szakember, aki a napokban tért vissza Magyarországra. - Egy hónappal ezelőtt, április elején ültünk le tárgyalni a vezetőkkel, s az igazat megvallva, sokat tépelődtem.

- Hogyan tud túllépni azon, hogy a döntő hét meccsére - ne szépítsük - félreállították?
- Nagyon nehéz heteket éltem át. A vezetők azt mondták, nem elégedetlenek velem, remek szakembernek tartanak, a juniorokkal való munkát csak velem tudják elképzelni, de a felnőttcsapatnak a döntőre keményebb kézre van szüksége. Talán azt kifogásolták, hogy nem vagyok eléggé erélyes, nem ordítozok a játékosokkal. Ez nem az én stílusom.
- Mi volt a baj? A Dunaújváros tényleg bukdácsolt a rájátszás utolsó fázisában, a döntőben meg mintha újjászületett volna.
- A játékosok évekig szlovák stílusban játszottak, ez az, amit álmukban is meg tudnak csinálni. Mindig is mondtam, hogy az általam szorgalmazott frissítéshez, modernizáláshoz idő kell, az is lehet, hogy két vagy három évad, mire látszik az eredmény, mire megváltozik a játékosok hozzáállása. Igenis többet kell korcsolyázni, gyorsabban gondolkodni, én ezt tartom a gárda jövőjének, és úgy gondolom, a játékosoknak kell alkalmazkodniuk a szerződtetett edzőhöz, nem pedig fordítva. Továbbra is állítom, rossz döntés, elkapkodott lépés volt a háttérbe szorításom. Mire mentek vele? Egész évben hihetetlenül keményen dolgoztunk, az alapozástól kezdve az én irányításommal. Amikor átvettem az együttes, a játékosok zöme futásban nem felelt meg a Cooper-teszten. Az ezüstöt velem is megnyerte volna a gárda. Helyesbítek: ez a csapat nem megnyerte az ezüstöt, hanem elvesztette az aranyat.

- Önnel meglett volna az első hely?
- Ezt nem állíthatom biztosan, nem vagyok jós, mindenesetre megszakítottunk egy koncepciót, egy folyamatot.
- Akkor miért vállalta mégis a folytatást?
- Egyetlen tényező döntött az igen mellett: szabad kezet kaptam. Tavaly örököltem egy csapatot, a következő évadra azt az ígéretet kaptam a vezetőktől, hogy én választhatom ki a játékosokat. Ez azt jelenti, hogy a magyar hokisok némelyikére nem számítok majd, és új embereket szerződtetünk, külföldieket is. És ami a legfontosabb: úgy érzem, be kell fejeznem, amit elkezdtem, nem hagyhatom így itt a klubot.

- Mik a csapat céljai a következő évadra?
- Jövő hétfőn kezdjük az alapozást szárazedzésekkel, erőnléti gyakorlatokkal, augusztustól már jégen edzünk. A legfontosabb feladatunk, hogy jövőre megnyerjük a magyar bajnokságot, hiszen az idén a Volán kiénekelte a szánkból a sajtot.