Démoni sztori: a 228 bekapott gól ellenére töretlen a lelkesedés

1. HARMAD – ELŐTTE

A kulisszák olyanok, mint a „nagyoknál”. A pálya gyönyörű (a raktár ajtaján a szapporói hősök, illetve Sidney Crosby fotója), a szerelés profi, üvölt a bemelegítéshez a Led Zeppelintől az Immigrant Song. Az öltözőfolyóson „Miskolc!” csatakiáltás jobbról, „Fehérvár!” balról. A vendégek, a vörös mezes fehérvári Vadmacskák győzni jöttek. A hazaiak, a Démonok pedig szintén egyfajta győzelmet akarnak aratni – egy újabb apró kis sikert történetük első OB I-es bajnoki idényében.

A hazai női jégkorongsport „legifjabb” csapatát az első számú (és egyetlen) kapus, Veréb Anita toborozta 2007-ben, egy hirtelen ötlet hatására. Több klubtól is kapott tanácsokat, majd toborzólapokat tett ki – a többi már, ahogy mondani szokás, történelem… A teljesen amatőr együttes először indul az élvonalban, és eddig nem sok sikerélményben volt része. Már ha a sikert a szokásos mércével nézzük…

„Tizenegy éve edzősködöm, azóta csak szuperminikkel foglalkoztam, ez most nagy váltás" – mondja a másodedzőből lett vezetőedző, Kiss Zoltán, míg tanítványai az öltözőfolyosón melegítenek.

„A munka emberi része teljesen más itt, a jégen viszont a szakmai rész nem igazán: amikor a legelső edzésre jöttek le, nyolc lánynak még korcsolyát kellett kölcsönözni, és legfeljebb a szuperminik szintjén álltak. Megkapták a korcsolyát, és nagyjából nem tudták, a kezükre vagy a lábukra kell-e húzniuk… Hát, innen indultunk, most meg hatodiknál nem lehetünk rosszabbak az OB I-ben. Az pedig már az olimpián is pontszerző hely” – mesélt a kezdetekről.

Az érdeklődőkről valóban nem lehetett állítani, hogy korcsolyával a lábukon nőttek volna fel – nagy előnyben volt, aki legalább sportolt már korábban.

„Hat vagy hét lány sportolt valamit előzőleg, a nagy többség meg nemhogy nem, de szerintem testnevelésórán is kiállt a sorból oldalra… Hirtelen elkezdtek jégkorongozni, amely nem egy egyszerű játék. Azok a lányok tartanak előrébb, akiknek volt valamilyen sportmúltjuk. Van, akinek a családjában van hokis kötődés. Bíró Ignácnak például, aki a miskolci hoki „apostola”, azt kellett megérnie, hogy a fia helyett a lánya lett OB I-es hokis – alighanem ő sem hitte volna ezt soha.”

A csapat a szezonra kapott egy raktárt (a játékosok addig maguk hozták-vitték mindig a 20-25 kilogrammos felszerelést), a vezetők kiszámolták a költségeket, a lányok pedig döntöttek – belevágnak a kalandba. Persze ők is tudták, hogy nem lesz könnyű a szezon.

„Mindenki ellenünk akar gólkülönbséget javítani, ellenünk akar előrelépni a kanadai táblázaton, és véresen komolyan veszik a meccseket. Van olyan játékos a Fradiban és az Újpestben, aki annyi ideje jégkorongozik, mint a mi lányaink összesen” – mondta Kiss Zoltán.

„Valami cél mindig kell. Ma az első hazai gól, hogy végre legalább örüljenek a szülők, rokonok, osztálytársak” – ez a búcsúszó a taktikai értekezlet, no meg a meccs előtt.

2. HARMAD – ALATTA

A lelkesedés vitathatatlan, no meg az is, amit a szakvezető mondott – az ellenfelek mentálisan, valamint lábbal és karral is gyorsabbak. A vendég Vadmacskák hármat ütnek az első harmadban, majd emberhátrányból jön a negyedik.

Az ötödik egy miskolci helyzet után – a hazaiak legveszélyesebbje, Barna Réka lövését védi Kuti Karina – születik, a hazai 56-os pedig bizonyítja, hogy nem csak a részvétel a fontos: kis híján odacsapja az ütőt mérgében.

A szülők és rokonok abban reménykednek, hogy meglesz az első hazai találat, de ez nem jön össze (bár helyzet akad még a végén is) – egy másik nagy fegyvertény viszont igen: a fehérváriak megállnak kilencnél, a Démonok pedig történetük során először megúsztak tíz alatt egy bajnokit! Az edző mégsem elégedett.

„Három-négy lánynak fogalma sem volt, milyen sportrendezvényen van… Persze pozitívum is akad: csupán kilencet kaptak, és kivédekeztek egy kettős hátrányt is. No meg jó látni, hogy egy lapra kifér a jegyzőkönyv – ez sem mindig volt így.” ---- B ---- &