Szuper Levente akár Európában is kiköthet a végén

– A tengerentúlon a csapatok egyezkednek, a játékosnak semmi beleszólása a transzferekbe. Szóval, hogyan fogadta az üzletet?
– Az észak-amerikai profi világban egy csere nem arról szól, hogy a játékosnak tetszik-e vagy sem, az Arizona edzőivel azonban hosszasan beszélgettem az ügylet előtt. Én az ilyen dolgokat egyébként sem tudom úgy megélni, mint egy profi, ehhez túl szentimentális vagyok. Viszont az Arizona gyenge teljesítménye miatt a vezetőedzőnek nagyon forró a széke, és elmagyarázta: más választása nincs, el kellett fogadja, hogy a Missouri elvisz, de kap cserébe egy hátvédet. Próbálta cserélgetni az embereket, de a legjobb ajánlatot értem kapta. Ezek az ő szavai, nem az enyémek.

– Új trénere eközben úgy nyilatkozott, hogy ők kerestek jó játékosokat – ez alapján a Missouri irányított, nem az Arizona.
– Még a trade előtt beszéltem az ottani vezetőséggel, úgyhogy ez így igaz. Itt jegyezném meg, hogy az első interjú, amit az átigazolás óta adok, úgyhogy minden más, nekem tulajdonított idézet csupán feltételezés. Az Arizonának esze ágában sem volt elcserélni, a Missouri ötlete volt az egész. A Missouri edzője ennél egyértelműbb nem is lehetett volna.

– Első ránézésre jobb helyre kerül.
– Igen, a Missouri komoly csapat, állandó a telt ház, és aki ismeri, csak dicséri.

– Mikor utazik Kansasbe?
– Szerdán, aztán meglátjuk mi lesz hatodikán.

– A felesége mit szólt a hírhez?
– Semmi baja a cserével, mivel szinte mindegy, hol is vagyunk...

– Pedig amikor a nyáron-ősszel tárgyaltak az Arizonával, az volt az egyik kikötés, hogy a klub találjon neki állást.
– Így van, de mivel áprilisra várjuk a kis Szuper-lányt, ezért sokáig már nem is tudna dolgozni. A pici érkezése amúgy tovább fűzi a szálakat....

– Hogyan?
– Forrnak a vonalak Európában is, úgyhogy zajlik az élet.

– Egy idényen belül kétszer is költözne, ráadásul vissza a tengerentúlról?
– Már a család a legfontosabb és bármilyen döntést hozok, azt miattuk teszem. Ebben a helyzetben jó lenne közelebb lenni a várandós feleségemhez, aki akkor is hazamegy februárban, ha én itt maradok az Államokban. De az legalább teljesen az én döntésem lenne – meg a babáé...

– A rájátszások kezdetén nem lenne egyszerű csapatot találni Európában!
– Ez biztos, ráadásul az átigazolási határidő január harmincegy. Nem egyszerű a helyzet, fogalmam sincs, hogy lesz. Mindenesetre „sajnos” nem felejthetem el még így sem, hogy profi vagyok és igyekeznem kell továbbra is a rám bízott feladatokat megoldani. De nem aggódom, a Jóisten úgyis jó döntést fog hozni.