Nagy kérdés például, hogy a magyar válogatottat 2008-ban A-csoportba vezető Pat Cortina irányította Németország az olimpiai selejtezős betlit követően – miután otthon kikapott az olaszoktól, az osztrákok jutottak ki Szocsiba – elcsípi-e a helsinki nyolcas első négy helyének valamelyikét, és bejut a negyeddöntőbe, vagy harcolnia kell a kiesést jelentő nyolcadik hely elkerüléséért.

A papírforma alapján inkább a tavaly a kárunkra feljutó Ausztria és Szlovénia tér vissza a második vonalba, még ha a két válogatott esélyei között nagy is a különbség. Míg a lockout idején 11 mérkőzés erejéig a Grazot is boldogító Thomas Vanek a Buffalo Sabres kiesése miatt ott lesz az osztrák keretben, Szlovénia esélyei jelentősen megcsappantak azzal, hogy a Stanley-kupa-címvédő Los Angeles Kings és Anze Kopitar átmentett valamit tavalyi formájából, és bőven befért a tengerentúli rájátszásba.

Apropó, NHL! A világbajnokság színvonalán sem emel a lockout, mert ugyan az alapszakasz megkurtításával időt spóroltak odaát, még így is kéthetes csúszásban vannak a tavalyi menetrendhez képest, így értelemszerűen kevesebb olyan sztár eshet be az utolsó pillanatban, akinek klubja kipottyan az NHL-ből. Azért így is láthatunk szuperhokisokat Skandináviában, hiszen a címvédő oroszoknál ott lesz a jégen Ilja Kovalcsuk vagy a kanadaiaknál a 48 meccses NHL-alapszakaszt 57 ponttal a lista második helyén záró Steve Stamkos is.

Az előző évben szintén hasonló menetrend szerint rendezték meg a vb-t, amelynek ugyanúgy a svéd és a finn város volt a házigazdája. A két nyolcas tagjai körmérkőzést játszottak egymással, az első négy helyen végzők egyenes kiesés formában küzdöttek tovább, a két utolsó kipottyant.

Idei divíziós ellenfeleink közül a kazahok mind a hét találkozójukat elveszítették, csupán egy pontot szereztek: az amerikaiaktól a hosszabbításban kaptak ki. Az olaszok hat vereség mellett egyszer azért győztek, igaz, akkor sem három pontot kaptak, csupán kettőt: Dániát gyűrték le a túlórában. A két kieső aztán csak átszállót váltott a másodosztályra, jövőre ismét az elittel meccselhetnek.

A papírforma tavaly egyik csoportban sem borult, már ami a favoritok továbbjutását illeti, kérdés legfeljebb az lehet idén is, hogy a negyedik helyet melyik válogatott csípi meg az egyenlő erők csatájában, és játszhat plusz egy meccset. Mert a negyeddöntő után már aligha osztanak lapot. Bár, a szlovákok éppen csoportjuk negyedik helyéről ejtették ki a másik nyolcasból elsőként érkező kanadaiakat, és jutottak be végül a döntőbe, azért északi szomszédunknak időnként kijön a lépés. Stockholmban a norvégok csúsztak be a lettek, a németek és a kiesés szelétől is megcsapott dánok előtt. Helsinkiben a franciák és a svájciak számára csak álom maradt a negyeddöntő, a fehéroroszok pedig örülhettek annak, hogy nem estek ki. Utóbbiak idén biztos nem fognak, hiszen jövőre ők a házigazdák, adott csoportban tehát nem elég őket megelőzni a kiesésért, ha úgy hozná az élet.

A vb-t az oroszok nyerték meg, méghozzá veretlenül, az egyenes kieséses szakasz egyértelműen az övék volt: sorrendben Norvégiát (5–2), az elődöntőben Finnországot (6–2), majd a fináléban Szlovákiát (6–2) is kiütötték. És már a csoportmeccseken is 27–8-as gólkülönbség párosult a hibátlan teljesítményükhöz. A bronzérmet a finneket 3–2-re legyőző csehek szerezték meg.

Ez lesz a sportág 77. vb-je, az oroszoknak – a szovjet elődöket is segítségül hívva – 42 érmük van, amelyből 26 arany. A legtöbb medáliát Kanada gyűjtötte be, szám szerint 46-ot, aranyból 24-nél tart. A csehek és csehszlovákok 6+6-nál tartanak, a svédek nyolcnál, az amerikaiak és a finnek 2–2-nél, a szlovákoknak és a briteknek egy-egy jutott. A velünk egy szinten lévő, ám onnan éppen most kipottyanó briteknek nincs lehetőségük győzelmeik gyarapítására, de az is inkább csak matematika, hogy ne a hét aranyérmes valamelyike legyen az, aki a záró mérkőzés után is ünnepel.