Nem állunk meg – Szűcs András jegyzete

Nyilván tisztáznunk szükséges, hogy a pénteken a Tüskecsarnokban járt svéd férfi jégkorong-válogatott nem az a svéd férfi jégkorong-válogatott, amely a legutóbbi két elit-világbajnokságot megnyerte. Igaz ez legalábbis, ha a játékoskereteket nézzük, hiszen a 2017-es aranyérmes csapatból egy, a 2018-asból egyetlen játékos sem jött most el, ugyanakkor a szakvezetőség, élen az olimpiai ezüstérmes, felnőtt- és junior-világbajnok Rikard Grönborg szövetségi kapitánnyal igen. Ráadásul azért így is korábbi NHL-esekkel meg KHL-esekkel és a hazai élvonalban, az SHL-ben parádézó művészekkel volt tele a csapat. Meg úgy egyébként: most kezdjük el magyarázni, hogy a sportág nagyhatalmának lőttünk hármat – egyet a poén kedvéért emberhátrányból –, és mínusz négyről majdnem egyenlítettünk a végén, hiszen még ők bekkeltek pánikolva, hogy megmaradjon a minimális előnyük?!

Igen, itt tart a magyar jégkorong, hogy még (már) a hivatalban lévő világbajnok sem jöhet ide a „fakójával” a sima és laza győzelem álmával, mert akkor úgy meglepődik, ahogy most a svédek némelyike, és kikerekedett szemmel nyilatkozhatja a Tüske gumiszőnyegén, hogy ezt nem gondolta volna. Pedig két éve is jártak ugyanitt, és akkor tényleg simán és lazán nyertek 4–0-ra (egy hónappal később megnyerték a nagy vb-t is, ugye), csakhogy a hokink fejlődése, ha nem is egyenletes, de elképesztő. Ezt mondja Pat Cortina is, akiénél hitelesebb véleményt aligha találunk, hiszen ő akkor is itt volt, amikor egyforma jelzőtrikók sem jutottak a legjobbjainknak, ma meg akkora stábbal dolgozhat, hogy a felsoroláskor még ki is felejti belőle a videoelemzőt – és nem a férfiaknál, hanem az ugyancsak viharsebesen tanuló nőknél! Ők ma kezdik a maguk világbajnokságát Káposztásmegyeren, remélhetőleg népes és tutira lelkes közönség, plusz a jobb napokon a tévé nyilvánossága előtt. No meg mi mással, mint a feljutással a célkeresztben...

Ami évtizede álom volt és csoda lett, az mára a normál cél. Itt tartunk. És nem állunk meg.