Kilencet kapott Svájctól a magyar hokiválogatott

JÉGKORONG-VILÁGBAJNOKSÁG
SVÁJC–MAGYARORSZÁG 9–0 (1–0, 6–0, 2–0)
Zürich, 10 000 néző. V: Schrader (német), Wannerstedt (norvég), Gustavson (amerikai), Rampir (cseh)
SVÁJC: GENONI – JOSI 3 (1), Egli / Marti, Kukan / Berni (1), Moser (2) / Jung – Biasca, Hischier (1), Meier 1 / Niederreiter, THÜRKAUF 1 (2), Bertschy / ANDRIGHETTO 1 (4), Malgin 2 (1), Rochette / Knak 1, Jager (1), Riat (1) / Baechler. Szövetségi kapitány: Jan Cadieux
MAGYARORSZÁG: Vay (Bálizs) – Stipsicz, Kiss R. / Horváth M., Hadobás / Garát, Ortenszky / Tornyai – Papp, Sebők, Terbócs / Erdély Cs., Szongoth Domán, Horváth Bence / Nemes, Hári J., Sofron / Ravasz, Nagy Krisztián, Vincze P. / Sárpátki. Szövetségi kapitány: Majoross Gergely
Kapura lövések: 48–10
Emberelőny-kihasználás: 3/1, ill. 2/–
MESTERMÉRLEG
Jan Cadieux: – Tökéletesen összpontosítottunk az egész meccsen, akkor is, amikor már sokgólos előnyben voltunk. Végig igyekeztünk a legjobbunkat nyújtani és úgy játszani, ahogy tudunk. Óriási erőssége a csapatnak, hogy a tagjai együtt nőttek fel. A srácok megéltek együtt sikereket és kudarcokat egyaránt. Két elveszített világbajnoki döntő után mi egy igazi család vagyunk, ami újabb küldetésre indult, hogy megnyerje a tornát.
Majoross Gergely: – Bár az eredmény hasonló, a játékunk jobb volt, mint tavaly Svájc ellen. Az utolsó harmadban két olyan gólt kaptunk, amit ritkán látunk hokipályán. Nem arról van szó, hogy Bálizs Bencére fognék a vereségből bármit is, hiszen elképesztő a nyomás a kapusainkon is egy elit-világbajnokságon, így előfordul a hiba. Ha ezt a két gólt nem számítjuk, máris nem annyira hasonló az eredmény a herningi 10–0-hoz. Az első és a harmadik harmadban úgy játszottunk, ahogy tudunk egy ilyen topválogatott ellen, a középsőben viszont kijött, hogy a két csapat közötti eleve nagy különbséghez a második harmad nehézségei is hozzáadódtak. Ez már túl nagy teher ahhoz, hogy elbírjuk. Volt néhány rossz döntésünk, ezeket pedig kivétel nélkül góllal torolta meg az ellenfél.

Világbajnoki második, világranglista-2., házigazda, a csoportot veretlenül vezető jégkorong-válogatott. Néhány tulajdonság a sok közül, amely a svájci csapat sajátja. A papírformát tekintve Majoross Gergely együttesének a tisztes helytállás lehetett a célja ellene, különösen, hogy egy évvel ezelőtt 10–0-s magyar vereséggel ért véget a két gárda összecsapása. 

Ehhez képest az első húsz másodpercben kétszer is veszélyeztettünk. Igazán közel mégis a házigazda állt a gólszerzéshez a mérkőzés legelején is. Pillanatnyi figyelmetlenség, és egyből a teljes védelmünk mögött volt az ellenfél, már Vay Ádámon is átjutott a pakk, de a kapuvasról nekünk kedvezően pattant, így hiába ugrott talpra egy emberként a Swiss Life Arena nagyjából tízezer hazai szurkolója. Az első pillanattól kezdve gördülékeny, szervezett hokit játszott a rivális, ám a kezdeti rohamok után megtaláltuk a módját, hogy pillanatnyilag megfékezzük. Roman Josi kapáslövése nyomán azért megemelkedett a nézők pulzusa, kié ezért, kié azért. 

A védekezés rengeteg energiát felemésztett, arra azonban még maradt erőnk, hogy úgy tegyük ki a harmadunkból a korongot, hogy cserélni tudjunk, és ne ragadjon bent olyan hosszú ideig sorunk, mint egy nappal korábban Németország ellen. Dominik Egli távolról kísérletezett, Vaynak spárgáznia kellett, hogy védjen, de Nino Niederreiter lövésénél már ő is tehetetlen volt. Nem úgy Majoross Gergely, aki challenge-et kért. Centimétereken múlott ugyan, azonban les miatt érvénytelenítették a svájci vezetést jelentő – egyébként szépségdíjas – találatot. Niederreiter a felé fejmagasságban repülő pakkot tette egy kézmozdulattal maga elé, a következő pillanatban pedig már a kapuba is lőtt. Az első érvényes gólt is a hazaiak szerezték, az egész meccsen nagyszerűen játszó csapatkapitány, Josi finom csellel csapta be a blokkolni igyekvő Horváth Bencét, majd tiszta lövőhelyzetben bombázott laposan Vay Ádám lábai alatt a kapuba. 

Az első játékrészben jól tartottuk magunkat, a másodiktól viszont okkal tarthattunk, hiszen ezen a világbajnokságon rendre meggyűlt a bajunk ebben a periódusban. Nem is kellett több mint fél perc, a Nashville Predators légiósa újra betalált. Ő maga szerzett korongot, Kiss Rolandon könnyedén átjutott, ziccerben pedig nem hibázott. Apró reménysugár volt, hogy nem sokkal később emberelőnybe kerültünk, ám egy svájci kontránál Stipsicz Bence kénytelen volt szabálytalankodni, hogy meggátolja ellenfele lövését, így négy a négy ellen folytattuk. A kevesebb játékos miatti nagyobb jégfelület a házigazdáknak kedvezett, az meg pláne, hogy amikor kiegészültek, emberelőnyben játszhattak. Roman Josi ezúttal távolról eresztett el egy elemi erejű löketet, a korong Vay feje mellett zúdult a hálóba. Egymást követő két napon szerzett mesterhármast ellenünk egy hátvéd, pénteken a német Leon Gawanke, szombaton Roman Josi… 

Hiába mutatott be bravúrokat Vay, Josi után Timo Meier és Denis Malgin is betalált neki, és az ötödik kapott gól után lecserélte őt Majoross. Bálizs Bence sem maradt sokáig „érintetlen” – előbb egy késleltetett kiállítást használt ki Svájc Calvin Thürkauf révén, majd Sven Andrighetto bombájával alakult 7–0-ra az eredmény. 

Az utolsó harmadra sok megválaszolatlan kérdés nem maradt, a svájci gála azonban tovább folytatódott, ráadásul egy magyar szempontból rendkívül szerencsétlen góllal. Denis Malgin ütötte rá egyik hátvédünk lábára a korongot, ami úgy pattant meg, hogy Bálizs lepkés keze és korcsolyája között éppen utat talált magának a kapuba. Nem csak a gólok, a kapura lövések számában és a mezőnyben is óriási fölényben volt a házgazda, öt perccel a vége előtt a kilencediket is meglőtte. Azt sikerült elkerülni, hogy ismét két számjegyű különbség legyen a csapatok között, de sok egyéb pozitívuma nem volt a szombati meccsnek. Egy nap pihenő után a mieink hétfőn az Egyesült Államokkal mérkőznek a világbajnokságon. 9–0