Szélig Viktor: Az egész tízéves periódusra büszke vagyok

– Csaknem tízéves szakaszt zártak le a Fehérvárral tavasszal – milyen érzések öntötték el, amikor az utolsó munkanapján kilépett a MET Arénából?
– Éppen tíz idényt tölthettem el Székesfehérváron, szerencsésnek érzem magam, hogy ennyi ideig lehetettem ott – mondta a Nemzeti Sportnak a Hydro Fehérvár AV19 általános igazgatói pozíciójából távozó Szélig Viktor. – Vegyes érzések kavarogtak bennem az utolsó napomon, de mivel nem akkor kellett ezt a döntést feldolgoznom, a helyére tudtam tenni a dolgokat, a távozásom már korábban eldőlt. Összességében hálával és jó érzésekkel köszöntem el a Volántól, de természetesen sajnálom is, mivel a klub az életem részéve vált. A sport ilyen, ezek nem nyugdíjas állások, az ember igyekszik minél jobban tenni a dolgát, ameddig csak lehet és szükség van rá. 

– Hogyan látta ezt a hullámzó idényt?
– Elég hektikus volt az évad, a nagy részében nem úgy muzsikáltunk, ahogyan elképzeltük. Amikor a nyáron ránéztünk a névsorra, azt gondoltuk, nagyjából sikerült összeraknunk, amit elterveztünk. Azonban már a felkészülés során is látszott, hogy valami nagyon nem akar összeállni és nem működik. Abban biztosak voltunk, hogy a játékosok nem felejtettek el jégkorongozni. Akik korábban húsz gólt szereztek, ők sem találták a góllövő ütőjüket. Novemberben edzőt cseréltünk, ami kisebb fellendülést eredményezett, de nehezen állt össze a kép. Az idény vége azonban nagyon jól sikerült. Annak idején az volt a célunk, hogy alakítsunk ki állandó playoffrésztvevő csapatot, ez sikerült, hiszen az elmúlt hat idényben nem rendeztek rájátszást a Volán nélkül. A bajnokság kezdete előtt az öltözőben tartott megbeszélésünkön azt tűztük ki célul, hogy próbáljunk meg egy kört menni a rájátszásban. Ez az idény közben nagyon messzinek tűnt, főként a mutatott játék miatt. A srácoknak és a büszkeségüknek köszönhetően azonban szépen zártuk az évadot, az olimpiai szünetet követően playoff­üzemmódba kapcsoltunk. Ez elég sokáig repített minket, bejutottunk a legjobb négy közé, ami eddig csupán egyszer sikerült a klubnak az osztrák központú hokiligában.

– Mikor tudta meg, hogy a klubvezetőség nem önnel képzeli el a folytatást?
– A playoff előtt közölték a döntést. Zajlott az idény, küzdöttünk a pontokért, de a menedzsmentben már ilyenkor javában zajlanak a következő idény előkészületei, így érthető az időzítés. Megbeszéltük, megértettem az indokokat, az évadot közösen fejeztük be, szerettük volna, ha a csapat csak a játékra koncentrál abban az időszakban. Nagyon szép volt ez a tíz év.

– Ha az idény másként alakul, és már a bajnokság kezdetétől jó formát mutat a gárda, akkor is így végződik a fehérvári munkája?
– Jó kérdés, de nem tudok rá választ adni. Biztos valamennyire függött a döntés az eredményektől is, jobb szereplés esetén elképzelhető, hogy nem hozzák meg. De ez csak feltételezés, nem tudok egyértelmű választ adni.

– 2017 tavaszán került Fehérvárra, mely sikerre a legbüszkébb?
– Elég hosszú időszak volt, az egész tíz évre vagyok igazán büszke. Tudatosan és elkötelezetten épült az egész projekt, ami természetesen nem csak az én érdemem. Sokan tekintették fontosnak, és csak így lehetett előrelépni. A csapattal együtt az egész szervezet fejlődött, kiléphettünk az európai színtérre is, két ízben szerepelhettünk a Bajnokok Ligájában. 

– Miben más sportvezetőként a mostani Szélig Viktor, mint a tíz évvel ezelőtti?
– Ég és föld a különbség. Amikor elkezdtem e szerepkörben először Franciaországban dolgozni, az az egy év a legjobb lecke volt. Megtanultam, hogyan ne csináljam. Furcsán hangzik, de örülök, hogy a nyitány kevésbé sikerült, mert arra ösztönzött, hogy folyamatosan képezzem magam. Hiába tölt el az ember a sportágban évtizedeket játékosként, onnantól kezdve, hogy átáll a „sötét oldalra”, a menedzsment részévé válik, újból kell tanulni mindent. Ez a pozíció folyamatos fejlődést kíván, hiszen mindig lehet valamit jobban, eredményesebben csinálni.

– Van olyan döntés, amit megbánt, vagy több tapasztalat birtokában már másképpen csinálna?
– Biztosan van, de a hiba ugyanúgy benne van, mint a jégen a játékosok és a játékvezetők esetében, tökéletesség nincsen. Azt nagyobb hibának tartom, ha az ember valami mellett leteszi a garast, és nem megy végig azon az úton. Legyen egy terv, és próbáljon az ember kitartani mellette, persze adódhat olyan szituáció, hogy útközben korrigálni kell. Annak a híve voltam, hogy inkább legyek túl türelmes, mint kapkodó. Tudom, hogy ez nem mindig népszerű, de az adott projekt szempontjából fontos. 

– Lehet már tudni valamit a jövőjéről?
– Az volt a tervem, hogy amikor ennek vége, szeretnék néhány hetet szusszanni, hosszú volt ez a tíz év, mindenféle szempontból elfáradtam. Most már abban a stádiumban vagyok, hogy nézelődöm a jövőmmel kapcsolatban, akár a sportban, akár azon kívül is. Jelenleg semmi konkrétum nincs még, de sok olyan dolog van, ami érdekes lehet. Aztán más kérdés, hogy a másik oldalról érdemesnek találnak-e az adott pozícióra.

– A magyar válogatott a tavalyi bravúrja után ismét az elitben szerepelhet. Mit vár a Majoross Gergely vezette együttestől? A britek és az osztrákok ellen dőlhet el a bennmaradás?
– Nem lesz könnyű világbajnokság. Pozitívum, hogy ismét az elitben játszhat a válogatott, de ezúttal sem lesz egyszerű kiharcolni a bennmaradást. Mindenki azt gondolja, hogy az osztrákok és a britek elleni találkozó kulcsfontosságú lesz, ez reális is. Ugyanakkor azt se felejtsük el, hogy Ausztria története legjobb eredményét elérve a nyolcadik helyen zárta a tavalyi világbajnokságot. Nagy-Britannia kellemetlen ellenfél, többször megküzdöttünk már vele, a kiesése után veretlenül jutott vissza az A-csoportba. Tetszik, amilyen elképzeléssel a magyar stáb jégre küldi a csapatot, vagány hokit próbálunk játszani. Ehhez elengedhetetlen lesz a kiváló kapusteljesítmény, valamint hogy a védekezésünk összeálljon. Lehet, hogy elég lesz ezúttal is egy győzelem a célhoz, de az is, hogy nem. Reméljük, a formaidőzítés megint jól sikerül majd, és akkor nyújtjuk a legjobb teljesítményt, amikor a leginkább szükséges. Fontos lesz a hátsó stabilitás, hiszen ezen a szinten majdnem az összes együttes és játékos jobb, erősebb, gyorsabb, mint mi vagyunk.