Szongoth Domán: Ennyire profi körülmények között még nem készülhettem

– Ha jól sejtem, a kimerültség enyhe kifejezés arra, amit most érez.
– Hát, igen. Nem sok energiám maradt, elfáradtam. Néhány napra szükségem van, hogy visszajöjjön az erőm, aztán jó lesz – mondta a Nemzeti Sportnak a magyar válogatott fiatalja, Szongoth Domán. 

– A Balaton mellett, a családja körében érte a hír, hogy kiválasztotta a Buffalo Sabres az NHL-drafton. Mennyire gyorsultak fel az események ezután?
– Ahogy kiválasztottak, hívtak a csapattól és mondták, hogy másnap reggel kéne indulnom Amerikába Budapestről, merthogy ottani idő szerint vasárnap este már elkezdődik a fejlesztőtábor. Még aznap este visszautaztam Pestre, összepakoltam és másnap hajnalban el is indultam. Nem lepett meg, hogy gyorsan kellett cselekedni, de ennyire hirtelenre azért nem számítottam. 

– Mi történt ebben a néhány napban, onnantól kezdve, hogy megérkezett Buffaloba?
– Vasárnap a csapat vezetői, edzői mondtak beszédet, illetve ismerkedés volt, mindenki bemutatkozott röviden. Hétfőn kezdődtek el az edzések, volt egy brutálisan kemény száraztesztünk, biciklizéssel a végén, illetve mindenféle egészségügyi vizsgálatnak vetettek alá minket. Utána mentünk először jégre, az már játékosabb volt, leginkább az egymás elleni párharcokra összpontosítottunk. Mindegyik nap volt száraz és jeges edzés is, a rengeteg megbeszélés, előadás mellett, amik például a táplálkozásról, a helyes alvásról, pszichológiáról szóltak. Hatalmas élmény volt az egész. 

– A profizmusra számított, de volt olyan, ami mégis meglepte?
– Ennyire profi körülmények között azért még nem készülhettem, számítottam rá, hogy más lesz, mint amit korábban tapasztaltam. Az viszont tényleg szembetűnő, hogy milyen hatalmas stáb dolgozik egy ekkora klubnál, mennyire odafigyelnek a legapróbb részletekre is. Az ételek nemcsak egészségesek, hanem tényleg finomak is, mint egy jobb étteremben. Nem beszélve a pályáról, az öltözőkről, ahol szintén minden a helyén volt. 

– Kaptak személyre szóló visszajelzést a tesztek, edzések után a trénerektől?
– Közben kevésbé, tábor végén viszont igen. Amikor mi edzünk, akkor az edzők folyamatosan figyelnek, és megosztják egymással a rólunk szerzett információkat. Arra ráerősítettek Buffaloban, hogy a munkamorálommal, és azzal az energiával, amit beleteszek a fejlődésbe, meg vannak elégedve, így kell tovább dolgoznom. Ezzel tudok kitűnni, hogy mindig a maximumot adom, és ledolgozni a hátrányomat olyanokkal szemben, akik esetleg ügyesebbek, technikásabbak. Azt mondták, jó első benyomást tettem, és azt kell folytatnom, amit ott láttak tőlem. Természetesen az idény közben foglalkozni fognak velem, és közösen fejlesztjük majd, amit szükséges. Többször kiemelték, hogy a ránk váró megpróbáltatások inkább maratonhoz, mint sprintfutáshoz hasonlítanak, teljesen mindegy, kit hányadik helyen draftoltak, ők már a sajátjukként kezelnek, mindenkit segítenek a kiteljesedésben, és abban, hogy minél magasabbra jusson. 

– Volt bárki ismerős a stábtagok közül?
– A draft előtt a csapat európai főnökével és játékosügynökével voltam kapcsolatban telefonon, ők láttak engem játszani. Rajtuk kívül mindenki új arc volt. Néhány edzőnek volt tapasztalata korábban magyar játékosokkal, ők említették ezt, nevettünk egy jót. 

– Szuper Levente volt a közös pont?
– A kapusedzővel például igen, ő volt, de a Buffalo Sabres AHL-es farmcsapatának, a Rochester Americansnek a vezetőedzője, Michael Leone az ECHL-es Quad City Mallardsnál Nagy Gergőt is edzette. 

– Milyen volt a fejlesztőtábor játékos-összetétele? Edzett együtt NHL-es játékosokkal?
– NHL-ből nem volt játékos velünk, de olyanok igen, akik az AHL-ben már mondjuk fél idényt lejátszottak. Lehetett érezni, hogy ők a mezőny elejéhez tartoznak.

–Tudott bárkivel ilyen rövid idő alatt szoros kapcsolatot kiépíteni?
– Biztos, hogy lesznek olyanok, akikkel fogok beszélni, de nagyon szoros barátságok még nem köttethettek ezalatt a négy nap alatt, ahhoz több idő kell. Rengeteg embert megismertem, és jóban voltam mindenkivel. Igyekeztem sokakkal, sokat beszélgetni, és egyáltalán nem tapasztaltam, hogy azért, mert én magyar vagyok, más polcra tettek volna. Az edzők is elmondták számtalanszor, itt már mindenki egyenlő, és az a fontos, hogy normális, »jó arc« legyél.

–Buffalóban azt mondta egy sajtótájékoztatón, hogy elképzelhető, hogy az Ontario Hockey League-ben folytatja. Van bármi konkrétum azóta?
– Azt nem mondja meg a csapat, hogy hova igazoljak, a végső döntés mindig a játékosé. Én azonban egy hosszú folyamatnak az egyik állomásán vagyok éppen, és régóta tudom, hogy előbb-utóbb Kanadába kell igazolnom, hogy előre lépjek. Kulturális és szakmai szempontból is felkészítene a következő lépcsőfokra. Azon már régebb óta dolgoztunk, hogy az OHL-be szerződhessek. A finn liga ezzel párhuzamosan átalakul, több lesz a kieső, és a csapatok felvásároltak rutinos játékosokat, ami a fiatalok lehetőségeit limitálja. Valószínű, hogy Finnországban nem kapnék sok esélyt a bizonyításra a felnőttmezőnyben, így egy kanadai juniorbajnokság jobb lehetőségnek tűnik most.

– Pontosan hol folytatja? Ha jól tudom az OHL-es játékjoga a Soo Greyhoundsé.
– A Buffalonak nincs OHL-es csapata, nem is javasoltak azzal kapcsolatban semmit, hol folytassam, ezt rám bízták. Csak megkérdezték, hogy mi a tervem, én felvázoltam, és egyetértettünk abban, hogy az út, amit kinéztem magamnak, az ténylegesen a fejlődésemet szolgálja. Mivel még nem írtam alá sehova, a pontos állomáshelyem egyelőre nem mondhatom el, de reményeim szerint bármelyik pillanatban megtörténhet a megegyezés. 

– A kimerítő időszak után mi vár önre a nyáron?
– Most egy kis pihenés következik. Az előző idényben nagyon elfáradtam, még nem is annyira fizikailag, mint mentálisan. Az pedig a legfontosabb, hogy mentálisan feltöltődjek, és a következő kihívásokkal már pihenten nézzek szembe. A nyáron nem szabad mindennek a hokiról szólnia, kicsit kikapcsolok, időt töltök a családommal, barátaimmal, aztán kezdődik újra a munka. Most már kapom az utasításokat, edzésterveket Buffalóból, azt követem majd.