Sárpátki Tamás: Régi vágyam teljesül azzal, hogy hátvéd leszek

– Rendkívül sikeres éveken van túl a Gyergyói HK-val, de a klubvezetőség sok változást jelentett be a nyáron. Hogy látja, milyen időszak következik most a csapat életében?
– Valóban lényegesen átalakult a keretünk az előző idényhez képest. Nem titok, hogy ezáltal az erőviszonyok is megváltoztak – mondta a Nemzeti Sportnak a 31 éves csatár, Sárpátki Tamás. – Eddig az élmezőnyhöz tartoztunk, de reálisan nézve a többi csapat erejét, azt mondanám, hogy a ránk váró bajnoki évadban inkább a középmezőnyben, annak az elején lehetünk. Sokkal több fiatal, saját nevelésű játékosunk lesz, mint korábban, és jóval kevesebb légiós. Így is jó a csapat, hiszen a hazai mag és három minőségi légiósunk megmaradt.

– Hogyan sikerült megszoknia a sok új arcot az öltözőben? Beilleszkedtek az érkezők?
– Amikor visszatértünk a nyári szünetről, és először bementünk az öltözőbe, volt egy-két játékos, akit nem sokszor láttam előtte. Közülük néhányan már szerepeltek a felnőttmezőnyben, de olyan is akad, aki korábban még sohasem. Bele kell kóstolniuk és hozzá kell szokniuk ahhoz a színvonalhoz, amit az Ers­te Liga megkövetel, de mindegyikük hajt, küzd, nem érdemtelenül kerültek a Gyergyó felnőttcsapatába. Látszik, hogy jó munkát végeztek az utánpótlásban, vannak rendkívül tehetséges srácok, például Razvan Timaru. A potenciál bennük van, örülünk, hogy ilyen fiataljaink vannak.

– Az ön csapaton belüli szerepe világbajnokságokat megjáró, tapasztalt játékosként megváltozott a keret átalakulásával párhuzamosan?
– Most már az idősebbek közé tartozom a csapaton belül, hiszen például a két veterán, a 41 éves Bobby Raymond és a 42 éves Janne Jalasvaara is elhagyta a klubot. Mégsem a nagyobb tapasztalatom miatt, hanem inkább azért változik a szerepem, mert rengeteg hátvédet elveszítettünk a nyáron, így régi vágyam teljesülhet végre, hogy hátvéd legyek. A következő idényben leginkább a hátsó alakzatban számít rám az edzői stáb, biztos lesznek ebben nehézségek, de várom, hogy kipróbáljam magam hátul.

– Legtöbbször éppen fordítva szokott lenni: a hátvédek vágynak a csatárok közé, nem?
– Igen, csak annak nem sokszor van jó vége – a legtöbbjükben nincs benne annyira a góllövés képessége, mint egy csatárban. Azért teljesen nem lesz új a szerepkör nekem, sérülések miatt az elmúlt években is játszottam már hátvédet, és akkor is nagyon élveztem.

– Végig tudta a nyáron, hogy a Gyergyói HK játékosa marad?
– Egyike voltam azoknak, akiknek a legkésőbb dőlt el a sorsuk, de az nem volt kérdéses, hogy maradni akarok-e. A tárgyalások kissé elhúzódtak, volt egy-két ajánlatom is, de szeretek itt játszani, így nem gondolkodtam azon, hogy inkább elfogadom valamelyiket, és örülök is, hogy maradtam.

– Mostanra teljes a keretük, de hogy állnak a felkészüléssel?
– Hivatalosan augusztus tizenhetedikén kezdtük el közösen az edzéseket, akkor érkeztek meg a légiósok is. Mindennap másfél órát vagyunk jégen, aztán kondiedzéseket végzünk. Lejátszottuk a döntőt a román Szuperkupáért a Corona Brasov ellen, majd elkezdődtek a Román Kupa küzdelmei is.

– Ennél jobb erőfelmérő nem is kellett, mint a Brassó elleni meccs, hiszen az elmúlt néhány évadban fej fej mellett voltak a riválissal, apró különbségek döntöttek csak a két csapat között, és a Szuperkupáért is egyetlen góllal maradtak alul, 5–4-re kaptak ki.
– Ennél erősebb felkészülési meccsünk ligán belüli ellenféllel nemigen lehetett volna. Kiváló teszt volt a fiataloknak, hogy megtapasztalják, ez más kávéház, mint az U20-as mezőny, és nekünk is, hogy kapjunk egy első képet arról, milyen teljesítményt várhatunk az újonnan érkezőktől. Nem mi voltunk az esélyesek a Brassó ellen, de jó mérkőzés volt, az biztos.

– Hogy tudnak hozzászokni, hogy nem önök az esélyesek? Hiszen az elmúlt idényben sem a román, sem a magyar mezőnyben nem volt sok olyan mérkőzés, amelyen ne lettek volna favoritok.
– Úgy is fel lehet ezt fogni, hogy nincs rajtunk akkora nyomás, mint korábban, de attól, mert átalakul a csapat, nem tűzünk ki kisebb célokat magunk elé, mint korábban. Az edzői stáb is azt sulykolja belénk, hogy ne veszítsünk az ambíciónkból csak azért, mert néhány jó játékos távozott. Tudjuk, hogy a Brassó a kerete erőssége és a pénzügyi lehetőségei alapján is magasabb polcon van az idényben, mint a többi együttes, viszont mi minden tőlünk telhetőt megteszünk, és kiderül, ez mire lesz elég.

A GYERGYÓI HOKI KLUB KERETE A KÖVETKEZŐ IDÉNYRE
Kapusok: Csala Patrik, Márk Bálint, Rasmus Rinne (finn)
Hátvédek: Fejes Nándor, Horváth Alex, Imre Patrik, János Márk, Molnár Ákos, Sándor Bence, Sárpátki Tamás, Szabó Tas
Támadók: Ambrus Gergő, Bodó Christopher (kanadai), Császár Hunor, Csiszer Ádám, Fodor Dávid, Gál Tihamér, Luca Moise (román), Brance Orban (kanadai), Ravasz Csanád, Salamon Róbert, Sándor-Székely Ottó, Simon Levente, Szigeti Ákos, Razvan Timaru (román), Daniel Tranca