A rákcsapdakészítés is érdekelte, de a futball jobban – interjú Kristoffer Zachariassennel

– Sotra szigetén, mesebeli helyen nőtt fel, színes tengerparti házakkal, fjordokkal körülölelve. Ám ott az időjárás finoman fogalmazva sem ideális. Azért olykor tudtak fürdeni is a tengerben?  
– Túlzásba nem vittük, de nyaranta, ha huzamosabb ideig meleg volt, azért be lehetett menni a vízbe – felelte Kristoffer Zachariassen, a Ferencváros norvég futballistája, aki 2021 júliusában írt alá a magyar klubhoz, és ötödik idényét tölti az Üllői úton. – Mi, északiak egyébként is jobban bírjuk a hűvösebb vizet. Sotra valóban gyönyörű hely, alig laknak ott harmincezren. Aki nem járt még a szigeten, el sem tudja képzelni, milyen a hangulata. 

– Gyerekként mivel töltötte leginkább az időt?  
– Édesapámnak van egy hajója, gyakran kimentünk vele a környékbeli vizekre. Apu rákra halászott, ez az ő hobbija. Én jobban szerettem halat fogni, sőt, igazából a mai napig szeretek. A horgászat gyerekkoromban állandó elfoglaltságot jelentett. Ha otthon vagyok, és kicsit is jó az idő, most sem lehet visszatartani, indulok is a vízre. De sokszor apuval és a barátaimmal megyünk ki a tengerre, amolyan közösségi esemény ez mifelénk. Iskoláskoromban a nyári szünetben a barátaimmal gyakran különböző rákcsapdákat is készítettünk. Megterveztük, fejlesztettük, átalakítottuk őket, apu pedig élesben kipróbálta a műveinket. Egyik-másik egészen jól sikerült.

– Családi összejöveteleken akkor manapság is a saját fogása kerül az asztalra?  
– Gyakran eszünk halat, rákot, különböző tengeri herkentyűt. Norvégia északi részén karácsonykor is halat esznek, nálunk olyankor inkább bárányhús kerül az asztalra. Tudom, hogy Magyarországon a hallevesnek, halászlének van nagy hagyománya.

– Mit volt nálunk a legnehezebb megszoknia?  
– Hogy december elején jön a Mikulás! A viccet félretéve, eleinte tényleg nagyon furcsa volt, hogy Magyarországon a Mikulás december elején érkezik, nem karácsonykor. Először nem is értettem, miért olyan korán… Nálunk, Norvégiában karácsonykor a Mikulás hozza az ajándékokat.

– Igaz, hogy kis híján profi síző lett önből?  
– Az azért túlzás. Kipróbáltam a karatét is, síelni pedig valóban nagyon szerettem, de van egy öcsém, s vele állandóan a labdát rúgtuk. Ő tizenhét évesen dolgozni kezdett és alacsonyabb osztályú klubokban focizott.

Feleségével a középiskolás évek óta ismerik egymást  

– Két gyönyörű kislány édesapja. Könnyen leveszik a lábáról?  
– Elég, ha rám néznek… A nagyobbik lányom négy és fél éves, a kisebbik másfél múlt, nemigen lehet mellettük unatkozni. Otthon kiveszem a részem a gyerekek körüli teendőkből, esténként mesét olvasok nekik vagy éppen közösen rajzolunk. Hogy úgy mondjam, az esti műszak az enyém. Az idősebb angol óvodába jár nem messze a népligeti edzőbázistól, a kicsi természetesen még odahaza van. Vele nem könnyű, kifejezetten rossz alvó, korán lábra állt, szóval nincs megállás nap közben. De este hét és nyolc között már ágyba dugom őket.

– Van a közelben játszótér?  
– Nem messze lakunk a Hősök terétől, a Városliget egy ugrás, az óriási játszótér ideális a gyerekeknek. Sokat sétálunk a parkban.

– Mikor voltak legutóbb Norvégiában?  
– A téli szünetben. A bajnokság befejezése után hazautaztunk, úgy vagyunk vele, miután idény közben nemigen tudunk a családtagjainkkal találkozni, a szabadságot leginkább odahaza szeretjük tölteni. Mindenhol jó, de legjobb otthon! Különösen, amióta a gyerekek is megvannak, legalább látják a nagyszülőket, nagybácsikat, nagynéniket.

– Nagy a családja?  
– A feleségem is Sotrában született, mind a két család ott lakik a mai napig. Ünnepeken összeszámolni is nehéz, hányan vagyunk. A két család nagyjából ötpercnyi autóútra lakik egymástól, szóval nagy távokat nem kell megtenni.

– Hol ismerte meg a feleségét?  
– A középiskolában. Ő tizenhét, én tizennyolc éves voltam. Ismertük már egymást előtte is, de ahogy egyre többet beszélgettünk, közelebb kerültünk egymáshoz. Most meg már harminckét éves vagyok… Néha el sem akarom hinni. De az igazság az, hogy abszolút nem érzem magam annyinak.

– Szereti a magyar ételeket, vagy inkább az északi konyhát részesíti előnyben?  
– A megérkezésünk után sokféle magyar ételt kipróbáltunk, a gulyásleves azóta is a kedvencem. Rengeteg jó étterem van Budapesten, a magyaros mellett olasz, mexikói, görög éttermek, szeretjük a nemzetközi konyhát. Norvégiában a lazacnak nincs párja, az a mi specialitásunk.

– Azt is szokott fogni?  
– A legnagyobb, amit kifogtam, huszonhárom kilós volt. Nem messze tőlünk a tengerben több olyan hely is van, ahol lazactartó hálóban növekednek a halak, tudja, olyanokban nevelik őket. Az unokatestvérem az egyik ilyen cégnél dolgozik, ha kérünk tőle lazacot, egyenesen a tengerből hozza frissen.

Magyarországra érkezése óta számtalan poszton játszott már Kristoffer Zachariassen. Sok vezetőedzővel dolgozott együtt a Ferencvárosnál Máté Csabától kezdve Dejan Sztankovicson és Sztanyiszlav Csercseszovon át Pascal Jansenig. Előfordult, hogy a védelemben, máskor a középpályán számítottak rá, de csatárként is pályára lépett már a Fradiban. Vajon neki melyik a kedvenc posztja? – „Nem is kérdéses, középen érzem magam a legjobban. A nyolcas pozíció a kedvencem. Korábban a jobb, illetve a bal oldalon is bevetettek, és bár ott is megpróbáltam mindent beleadni, sokszor nem úgy ment a játék, ahogy elvártam magamtól. A pálya közepén élek igazán.”

A gyerekszobája falát MU-poszterek borították  

– Igaz, hogy gyerekkorában nagy Manchester United-szurkoló volt?  
– Sőt, az vagyok a mai napig! A gyerekszobám falán poszterek is voltak, rajongtam több futballistáért is: Ruud van Nistelrooy, Roy Keane, Paul Scholes, Ryan Giggs, na és a honfitársam, Ole Gunnar Solskjaer, zseniális játékos volt.

– Járt már az Old Traffordban?  
– Fiatalon kétszer is, mindkétszer Premier League-meccsen. Szurkoltam, hogy most meglegyen a csapat öt egymást követő győzelme, jókat szórakozom az interneten felbukkanó szurkolón, aki megfogadta, addig nem vágatja le a haját, amíg az MU nem nyer zsinórban öt meccset. Most közel volt hozzá, de a hajvágás elmaradt.

– Ön megfogadott valamit arra az esetre, ha a Fradival sorozatban az ötödik aranyérme is összejön?  
– Amióta megérkeztem a klubhoz, minden évben bajnokok voltunk. Különösebb fogadalmam nincs, de az biztos, hogy idén nem lesz könnyű az aranyérem megszerzése. 

– Hol tartja az érmeit?  
– Egyet itt, a pesti lakásunkban, kettőre az édesapám vigyáz, egy pedig Norvégiában van, a házunkban. Úgy vagyok vele, bárhol is vagyok, mindenhol legyen legalább egy érem, ami a sikerekre emlékeztet.

– Melyik a legemlékezetesebb magyarországi mérkőzése? Tudna választani?  
– Fogós kérdés… Szerencsére számtalan felejthetetlen találkozón vagyok túl, de talán az Újpest elleni hat nullás idegenbeli győzelmünket emelném ki. Végig jól játszottunk, rengeteg helyzetet alakítottunk ki, nem véletlenül vezettünk a félidőben négy nullára. Ráadásul gólt szereztem, ősi riválisunknak a meccs után a magazinjuk nevét is meg kellett változtatniuk. Szóval az valóban különleges este volt.

Az Európa-liga alapszakaszában remekül teljesített a Ferencváros, a magyar bajnok 15 pontjával éppen hogy lemaradt az első nyolc helyről, így a rájátszásban harcolhatja ki a legjobb tizenhat csapat közé jutást. Robbie Keane együttese február 19-én Razgradban játszik a Ludogorec ellen, egy héttel később a Groupama Arénában fogadja a bolgár bajnokot. A párharc továbbjutója a nyolcaddöntőben a portugál Portóval vagy Bragával találkozik. – „Szeretnénk a nemzetközi kupában is messzire jutni – így Kristoffer Zachariassen. – Nem ígérkezik könnyűnek a Ludogorec elleni párharc, még akkor sem, ha a most zajló idényben már legyőztük. Új vezetőedzője van, ami mindig pluszmotiváció a játékosoknak. Az idegenbeli mérkőzés rendkívül fontos lesz, jó lenne sikerrel venni az akadályt. Most úgy érzem, a két csapatnak ötven-ötven százalék esélye van a továbblépésre.”

Karrierje lezárása után befejezné az egyetemet  

– A közelmúltban kiderült, hamarosan magyar állampolgár lehet. Valóban így van?  
– Néhány részletet még pontosítani kell, de szó van róla. Négy és fél éve élek itt. Öt év után lenne rá lehetőségem.

– Szólíthatom akkor majd Zakariás Kristófnak?  
– A Kristóffal már az öltözőben is ugrattak a többiek. Tényleg remekül érzem magam Magyarországon, nem túlzás, a második otthonom. Hosszú évek óta itt élek, a családom is imádja a magyar fővárost. A szerződésem továbbra is ide köt, szóval egyelőre nem kell a jövőn gondolkodnom. Jól érzem magam a bőrömben, Budapesten minden adva van a nyugodt élethez, a Ferencváros pedig tökéletes klub nekem.

– A családtagjai, a barátai szoktak Budapestre utazni Fradi-meccset nézni?  
– A fontos összecsapásokra mindig jön valaki. A barátaim közül is sokan voltak már a Groupama Arénában, sőt, amikor a télen hazautaztunk, jó néhány Ferencváros-mezt bepakoltam a bőröndbe. Amióta Magyarországon játszom, számtalan ismerősöm drukkol nekünk.

– Ha magyar állampolgár lesz, elképzelhető az is, hogy a karrierje befejezése után családostól Budapesten marad?  
– Egyelőre úgy vagyunk vele, a pályafutásom végéig szívesen maradnánk Magyarországon, de hosszabb távon otthon, Norvégiában képzeljük el a jövőnket. Harminckettő múltam, szóval jó néhány évem hátravan még, de ha úgy hozná a sors, szívesen vonulnék vissza a Ferencvárosból.

– Ha hazaköltöznek, mivel szeretne foglalkozni? Irány a rákhalászat?  
– Egyelőre nem döntöttük el, hogy Sotrába vagy Bergenbe költözünk-e. A családom vagy az apósomék vállalkozásába segítenék be, de előtte mindenképpen szeretném befejezni a tanulmányaimat a bergeni egyetemen. Már csupán egy évem van hátra közgazdaságtan szakon.

– Közgazdászként nem szeretne dolgozni?  
– Nem látom magam egy irodában ülve dolgozni, annál aktívabb életet képzelek el magamnak. De sohasem lehet tudni, elképzelhető, hogy addigra megváltozik a véleményem. 

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. február 14-i lapszámában jelent meg.)