Kiemelkedő a középpályán és a támadósorban is – Cube-elemzés a PSG-ről
Győztes csapaton ne változtass! – Luis Enrique pedig nemcsak összetételében, hanem játékában sem sokat módosított a tavaly mindent besöprő Paris Saint-Germainen. Sérülések miatt persze olykor bele kellett nyúlnia az összeállításba, Ousmane Dembélé állapota a Ligue 1 zárása és a budapesti finálé közötti időszakban is okozott fejfájást a szakmai stábnak. Az elmúlt idényben nyújtott emlékezetes teljesítményéért Aranylabdával kitüntetett játékos többször is izomsérüléssel bajlódott a mögöttünk hagyott hónapokban. Kétezernél kicsivel töltött csak több percet a pályán, márpedig kulcsszerepe van a játékban, amióta 2024 végén edzője megtalálta neki a tökéletes, hamis kilences posztot. Visszalépéseivel, oldalra mozgásaival és letámadásával végre beteljesítette a csaknem tíz éve neki megjósolt pályaívet.
Dembélé mindössze a lehetséges játékpercek felét töltötte a pályán az idei BL-kiírásban (a bajnokságban pedig a harmadát), persze fontos kiemelni, hogy a nyolcaddöntő óta minden alkalommal minimum a 65. percig játszott. A Cube adatai alapján a 2025–2026-os évadban még így is Dembélé az első a csapat labdabirtoklási rangsorában, nem sokkal megelőzve Vitinhát és Asraf Hakimit.
Hogy mennyire nélkülözhetetlen Dembélé, jól bemutatja a várható veszélyteremtési rangsor is (a Cube xT-ranglistájának lényege, hogy megmutatja, kinek a passzaiból, labdavezetéseiből mekkora gólhelyzet alakul ki, ha egyáltalán kialakul). A francia fölényesen vezeti ezt, főleg a passzaival. Désiré Doué fejlődése nem állt meg a tavaly tavaszi nagyszerű szereplés után. Rengeteg párharcot vív meg ő és Hvicsa Kvarachelia is, a letámadást ők kezdik el. Érdekes, hogy a BL-mezőny második felébe tartozik a PSG, ha az ellenfél térfelén megkezdett letámadásról van szó, viszont amikor ehhez a taktikai elemhez nyúl a csapat, életveszélyesen képes megvalósítani. Jellemző a PSG-re a kiemelkedő játék a széleken, abszolút a világfutball szűk elitjébe tartozik azzal, ahogy a bal oldalon Nuno Mendes és Kvarachelia, a jobb oldalon pedig Hakimi és Doué összjátéka működik. Nem véletlen, hogy a hat legtöbbet a labdát birtokló játékos között van mindkét bekk és mindkét szélső. A játékosok átlagos pozícióját és a passzok sűrűségét mutató ábrán jól látszik, hogy Doué és Kvarachelia alapvetően a jobb és bal oldali félterületben mozog, rengeteg helyet hagyva a széleken.
Ugyancsak szépen kirajzolódik ezen az ábrán, hogy milyen gyakran játsszák meg a középpályások egymást, és a labda továbbításában milyen fontos a szerepük. Amíg Vitinha és Fabián Ruiz a kreativitásért felel (a támadást segítő előrepasszok listáján ez a két játékos áll az első két helyen, Vitinha pedig Dembélé mögött a második a veszélyteremtési rangsorban), Joao Neves alacsony termete ellenére a földön vívott párharcokban második a belső védő, Willian Pacho mögött.
A PSG védekezésből támadásba történő átmenetei, valamint labdabirtokló fázisai is azért olyan hatékonyak (kontrajátéka tavaly még közepes szinten volt a BL-ben, idén az elitbe került, ez jól látszott a Bayern elleni párharc során is), mert tökéletes harmónia alakult ott ki. Fabián Ruiz ugyan az idény tekintélyes részében sérült volt (a klub-vb-t megelőző két évben szinte megállás nélkül futballozott, így nem meglepő), de Dembéléhez hasonlóan felépült a legfontosabb időszakra, és Joao Nevessel, valamint Vitinhával folytatta, amit tavaly elkezdett. Saját pozíciójuk folyamatosan változik, fontos eleme a játékuknak a forgás és a labda forgatása az egyik oldalról a másikra, egymás, vagy a felfutó szélsővédők helyén tűnnek fel, s ezt a mozgást rendkívül nehéz lekövetni az ellenfeleknek.
Valamelyest gyengült a csapat védekezése a tavalyihoz képest: a mérkőzéseken várható góljainak száma a Bajnokok Ligája-győzelmet és triplázást hozó idényben 1.2 volt, s bár ez sem számít alacsony számnak (főleg az Arsenal idei 1.07-jéhez képest), a címvédő évadban 1.42-re nőtt ez az adat. Még több lehetőséget enged az ellenfeleknek a PSG, pedig a védelem összetétele nem változott, csak a kapus személye, márpedig Matvej Szafonov nem befolyásolja, hogy milyen helyzetből lőnek az ellenfelek, csak azt, hogy utána mi történik a labdával. Az orosz kapus egyébként a várakozásokkal ellentétben megfelelő utódja Gianluigi Donnarummának, Luis Enriquének fontos, hogy a kapusa is hatékonyan részt vegyen a játékban, vagy ha azt kéri tőle, hogy tízből tízszer rúgja ki a labdát bedobásra, mint a Bayern ellen, akkor megteszi azt is (Michael Olise-t a terület túltöltésével semlegesíteni lehetett, nem tudta egy az egyben rávezetni az ellenfelekre a labdát).
Bradley Barcola az idei BL-idény második leggyorsabb szélsője, Kvarachelia, Doué és Dembélé is a középmezőnybe tartozik csúcssebességével annak ellenére, hogy a kontrák során mindketten rengeteg problémát okoznak a riválisoknak. Hatalmas erényük az önzetlenségük is: egy dolog világklasszis játékoskeretet összerakni, még egy dolog világklasszis edzőt felkérni arra, hogy vezesse ezeket a játékosokat. Viszont a katari projekt első másfél évtizedében így sem jött össze a BL-győzelem, kétszer a bajnokságot is elbukta a PSG. Luis Enrique elég időt kapott arra, hogy az öltözőben egy családdá gyúrja a sztárokat, s amióta Kylian Mbappé személyében távozott az utolsó igazán nagy ego, átlépte a saját árnyékát a csapat. Nem a klub körüli balhéktól, konfliktusoktól hangos a sajtó, mint Neymarék idejében, s élmény nézni, hogy ziccerben is tudnak és akarnak is még tisztább gólhelyzetet kialakítani a társaknak a csatárok. Az adatok fontosak egy csapat elemzésében, de az emberi tényezők meghatározzák egy együttes sikerességét, ahogy az egyéni képességek is. A Doué, Dembélé, Kvarachelia csatársor technikai tudása, rúgótechnikája és játékhoz való esze hosszú éveken át meghatározó lehet a világ labdarúgásában, a középpályát pedig érdemes lehet a Xavi, Busquets, Iniesta vagy a Modric, Casemiro, Kroos hármassal egy lapon említeni.
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. május 30-i lapszámában jelenik meg.)
