Vuelta a Espana: hiányzó címvédő; Contador vs. Froome

A rajtlistát böngészve igazán erős mezőny vesz részt a viadalon, viszont a rajt előtt több neves hiányzót is meg kell említeni. Némileg meglepő módon a tavalyi dobogósok közül senki sem vesz részt az idei versenyen. Fabio Aru, Joaquim (Purito) Rodriguez és Rafal Majka számára egyaránt a Tour de France és az olimpia országúti mezőnyversenye volt az idei év fő eseménye, Rio után pedig annyira rövid idő állt volna rendelkezésre a visszaakklimatizálódásra, hogy közülük egyikük sem vállalta a spanyolországi megmérettetést. A veterán katalán hegyimenő, Purito Rodriguez ráadásul az olimpia után bejelentette a visszavonulását is. Nagyon fog hiányozni a mezőnyből!
Rajtuk kívül azonban szinte mindenki ott lesz a rajtnál, aki számít. A verseny legnagyobb esélyese a spanyolok élő legendája, a háromszoros Vuelta-győztes Alberto Contador. A madridi versenyző sérülés miatt feladta az idei Tourt, de a Vuelta rajtját jó formában és bizakodva várhatja, múlt héten ugyanis megnyerte a Vuelta a Burgos egyhetes körverseny királyszakaszát és a verseny összetettjét is. A spanyol versenyző első számú kihívója alighanem az idei Tour de France-győztese, Christopher Froome lesz majd.
Az angol mellett szól, hogy ezúttal is brutálisan erős csapat van mögötte, ellene, hogy amióta a mostani időpontban, a Tour de France után van a Vuelta – 1995 előtt még áprilisban volt a verseny –, sohasem tudta senki egyazon évben megnyerni mindkét nagy körversenyt. Olyan versenyzőt is csak kettőt találunk 1995 óta, aki mindkét versenyen egyáltalán a dobogóra tudott volna állni ugyanabban az évben. 2002-ben a baszk Joseba Beloki a Tour második helye után csak harmadik tudott lenni a Vueltán, 2008-ban a madridi születésű Carlos Sastrénak pedig friss Tour-győztesként hazai földön meg kellett elégednie a harmadik hellyel. Ha még azt is hozzávesszük, hogy Froome rajthoz állt Rióban, és az egyenkénti időfutamon bronzérmet szerzett, nagyon nehéz dolga lesz, ha le akarja győzni riválisait.
| Az olasz legenda 1957 és 1958 között  egymás után 5 nagy körversenyen is a legjobb 10 között végzett  összetettben, és ezt a bravúrt azóta sem sikerült megismételnie  senkinek. Valverde nagy sorozata a tavalyi Touron kezdődött, ahol a  spanyol menő a harmadik helyen végzett, a tavalyi Vueltán a hetedik, az  idei Girón a harmadik, a Touron pedig a hatodik helyet szerezte meg  végül. Négynél tart tehát. Tekintve, hogy karrierje során Valverde már  öt alkalommal állhatott a Vuelta pódiumán, és hazája körversenyén  karrierje leggyengébb eredménye is egy hetedik hely összetettben, nem  reménytelen a feladat, amire idén vállalkozott. | 
Froome és Contador mellett a harmadik legnagyobb név a mezőnyben a kolumbiai zseni, Nairo Quintana, aki évek óta Froome legnagyobb vetélytársa a Touron. Az indián származású kerekes korábban kétszer volt már második, idén pedig a harmadik helyet szerezte meg összetettben az angol mögött a francia versenyen. Quintana mellett ott lesz a Movistar csapat színeiben a murciai kiválóság, Alejandro Valverde is, aki az ’50-es évek nagy ásza, Gastone Nencini egyedülálló rekordját szeretné idén megismételni.
A „nagy négyes” mögött ki kell emelni a tavalyi Vuelta egyik nagy felfedezettjét, a kolumbiai Juan Esteban Chavest, aki az idei Giro d’Italián második helyen végzett Vincenzo Nibali mögött. Mellette szólhat a többiekkel szemben, hogy bár ő is ott volt az olimpián, de a négy nagynál mégis sokkal kipihentebben várhatja a rajtot, hiszen velük ellentétben ő nem vett részt az idei Touron. A győzelemre talán nem, de a dobogóra nagyon jó eséllyel pályázhat a holland Steven Kruiswijk, aki egy szerencsétlen bukás miatt az utolsó pillanatban veszítette csak el a Girót tavasszal, és alighanem nagyon motivált most, hogy javíthasson.
Kellemes meglepetést szerezhet az Astana fiatal kolumbiai menője, Miguel Angel Lopez, aki Aru és Nibali távollétében életében először lehet kapitány a csapatában egy nagy körversenyen. Rajtuk kívül a dobogóra esélyesek között említeném meg Peking olimpiai bajnokát, a veterán Samuel Sanchezt, aki szintén meghatározó szerepet játszhat a hegyi szakaszokon.
Idén sok tekintetben formabontó ötletekkel lepték meg a rajongókat a szervezők. Azt már megszokhattuk a korábbi években, hogy a három nagy körverseny közül rendre a Vueltán van a legtöbb hegyi szakasz, idén 10 napot tölt el a mezőny a meredek hágók között, és a kimondottan hegyi etapokon kívül is alig találni olyan napokat, ami a sprintereknek kedvezne. Nem is meglepő emiatt, hogy elvétve találunk csak egy-két elvetemült gyorslábút, aki egyáltalán nekivágna a versenynek.
Az viszont már csöppet sem szokványos, hogy rögtön a harmadik szakaszon beveszi magát a mezőny a hegyek közé, és ennyire korán elkezdődik a hullámvasút. Emellett az sem megszokott, hogy az idei verseny teljes egészében elkerüli a déli tartományokat, kis túlzással Madrid lesz a viadal legdélebbi pontja. Emiatt az idei Vueltát jó indulattal is csak „félkörnek” lehet nevezni. Az északi hágókat viszont keresztbe-kasul bejárja a karaván, és végre ismét ellátogat a mezőny a Pireneusok francia oldalára – erre évek óta nem volt már példa.
| Galícia az utóbbi években erősen mellőzve  volt, amikor a Vuelta útvonalát kijelölték a szervezők, az idei évben  viszont többszörösen is kárpótolva lesznek a gallegók, hiszen az első  hat napot az északi tartományban tölti majd el a mezőny. Gyakorlatilag  egy mini tartományi körversenyt láthatunk a viadal első hetében. | 
A verseny egy 29 kilométeres csapat-időfutammal kezdődik, majd az első napokban láthatunk 2 sprintereknek kedvező sík szakaszt, egy, az ardenneki klasszikus egynapos versenyekre hasonlító dimbes-dombos útvonalú etapot, ami elsősorban a szökevényeknek kedvezhet, emellett rögtön az első napokban két szakaszt is Galícia hegyei között tölt el a mezőny, bár az igazán komoly hágókra ekkor még várni kell. De így is nagyon valószínű, hogy a galíciai napok után már azok a versenyzők fognak összetettben az első 10-ben szerepelni, akikre a végelszámolásnál is számítani lehet majd.
Galícia bejárása után két nap következik Kasztília és León tartományban, közte az első komolyabb hegyi etappal a Valle de Sabero-hágó tetején. Majd a hosszúra nyújtott első hét végét az esős Asztúriában fejezi be a mezőny, két igen nehéz hegyi szakasszal. Előbb a kilencedik napon Oviedo városában következik az Alto de Naranco emelkedő, amit a nagy múltú, de ma már anyagi okokból évek óta elmaradó Subida al Naranco viadalról ismerhetünk. Majd a tízedik napon következik a viadal egyik királyszakasza a legendás Lagos de Covadonga-hágó tetején, ami idén már 20. alkalommal került be a Vuelta útvonalába.
A mezőny az első pihenőnap után folytatja tovább az útját kelet felé, és a második hetet Kantábria tartomány egyik legismertebb emelkedője, a brutálisan meredek Peña Cabarga-hágó vezeti fel, ahol az utóbbi években rendszeresen kiélezett csata folyt az esélyesek között. Ezután következik két nyugodtabb nap a baszk tartományokban: előbb Bilbaóba érkezik meg a mezőny 2011 után ismét, a baszkföldi barangolás után pedig a navarrai Urdazubi városában lesz befutó a 13. napon. Mindkét szakasz elsősorban a szökevényeknek kedvezhet majd.

Baszkföld és Navarra után következik a verseny második királyszakasza: a 14. napon sok év kihagyás után végre újra a Pireneusok francia oldalára látogat el a karaván, és a Tour de France-ról jól ismert Marie Blanque-hágó megmászása után a Col d’Aubisque tetején lesz a hegyi befutó. Az Aubisque egy nagyon ismert monstrum, sok emlékezetes csata mellett arról nevezetes, hogy 2007-ben itt nyerte meg Alberto Contador karrierje során először a Tour de France-t. A hazaiak egyik nagy kedvencének próbáltak meg ezzel kedveskedni a szervezők, biztosan próbálkozni is fog aznap a madridi versenyző. A franciaországi kitérő után Aragóniában egy újabb igen nehéz hegyi szakasz, végül pedig egy pihentető, sprintereknek kedvező teljesen sík nap zárja le a verseny második hetét.
A második pihenőnap után pedig végre elindul a mezőny a dél felé, azonban az első galíciai napokhoz hasonlóan egy újabb mini tartományi többnapost láthatunk, ezúttal a Valenciai Autonóm Közösségben tölt el négy egymást követő napot a mezőny. A Vueltán általában a harmadik héten szoktak lenni a legkeményebb hegyi szakaszok, idén azonban más lesz a helyzet, a mindent eldöntő napok profiljai előzetesen sokkal könnyebbnek ígérkeznek, mint amilyeneket az északi tartományokban már korábban teljesítettek a versenyzők. A verseny első egyenkénti időfutama, ahogy mindig, ezúttal is komoly változásokat hozhat az összetettben, emellett két hegyi szakasz maradt az utolsó hétre, ahol még ezen a napon kívül változhat az összetett. Közülük az első a Camins de Penygolosa-hágó, ami nem kimondottan nehéz, de talán alkalmas lehet a támadásokra.
A valenciai napok után a huszadik szakaszra marad a verseny utolsó komoly erőpróbája, Alicante tartomány legismertebb emelkedője, az Alto de Aitana, ami előzetesen a két királyszakasz mellett a legérdekesebb hegyi etapnak ígérkezik. Az utolsó hegyi szakasz mindig nagyon izgalmas, a menők búcsúzóul évek óta mindig hatalmas tűzijátékot rendeztek. Idén ráadásul igazán szép helyszínen tehetik meg mindezt, a húszadik napon dőlhet el a verseny összetettje. A hagyományokhoz híven ezúttal is Madridban lesz az utolsó szakasz befutója, a diadalmas bevonulás és a megszokott pezsgőzés után több kört tesznek meg a versenyzők a városban, az utolsó kilométereken pedig várhatóan azok a sprinterek fognak csatázni a szakaszgyőzelemért, akik túl tudták élni az elmúlt három hét brutális hegyi szakaszait. 

Jövőre Monacóból rajtol a Vuelta

Nagy baj lehet – Jakus Barnabás publicisztikája

Jonas Vingegaard a Bola del Mundón megnyerte a Vueltát

Vuelta: Philipsent nem lehetett megverni a sprintben



