A világ egyik legjobbja

A sportág minden honi barátja őszintén reméli, hogy Nagy László, a Barcelona házi gólkirálya méltó utódja lesz a keretben a magyar válogatott hajdani vezéregyéniségeinek – Marosi Istvánnak, Varga Istvánnak, Kovács Péternek, Éles Józsefnek, hogy csak néhány világklasszis mezőnyjátékost említsünk a távolabbi és a közelmúltból. A diploma előtt álló jobbátlövőt Vass Sándor szövetségi kapitány kivitte a négy évvel ezelőtti, számunkra nem túl jó emlékű vb-re (11. hely), ahol persze még csak tapasztalatokat szerzett, de Nigériának és Horvátországnak lőtt három-három gólt, a franciáknak pedig kettőt. Ez volt a debütálása a felnőtt-vb-n. Azóta a szegedi Kővári Árpád és barcelonai Valero Rivera, valamint a keretben Skaliczki László és Buday Ferenc keze alatt beérett, s ma a világ legjobbjai között emlegetik. Ám ezt eddig csak katalán klubjában és a korosztályos világversenyeken bizonyíthatta. Sok-sok hazai híve azért szorít, hogy beváltsa a hozzá fűzött reményeket, ő pedig azt mondja: társaival együtt sokat dolgozott a felkészülés során, és ennek a fegyelmezett, nagy kedvvel végzett munkának a gyümölcse be fog érni a vb-n.

Benne nem lehet csalódni

Ha néhány rövid címszóban kellene jellemezni a játékát és a játékfelfogását, az a következő lenne: fiatalos lendület, hihetetlen ambíció, olthatatlan vágy a sikerre, tökéletes taktikai és technikai érzék, példás erőnlét. Ezen erények iránt a világ egyetlen edzője sem lehet érzéketlen, és nincs olyan klub sem, amely ne látna igen szívesen a soraiban hasonló –lehetőleg minél több! – csillagot. A veszprémiek ráéreztek, hogy Pásztor Istvánnal hosszú évekre betölthető a balszélső poszt, és persze nem is csalódtak. A szép motorokat és lovakat kedvelő villámszélső a válogatottban nyújtott kimagasló teljesítményének, valamint udvarias, jó modorának, a pályán és azon kívül is intelligens viselkedésének is köszönheti, hogy a honi kézilabda egyik legnépszerűbb egyénisége lett. Ô persze azt szeretné, ha a vb-n is újra öregbíthetné mind a magyar kézilabda, mind a maga jó hírét. Eddig két vb-n (1993, 1997) járt, és ezeken 14 mérkőzést játszott, 32 gólt lőtt.

A nagy közös cél: Athén

Sportcsaládba született, s szinte természetes volt, hogy belőle is híres sportoló váljék. Pontosabban, ezen az úton – amely remélhetőleg a nemzetközi elismertség felé vezet – Portugáliában tehet öles lépéseket, hiszen a világbajnokságon a balszárnyon olyan csillagok mellett bizonyíthat, mint Pérez és Pásztor. Maga is azt mondja, nagy kihívásnak érzi a vb-t, amelyen minden tekintetben szeretne megfelelni a szövetségi kapitány várakozásainak. Ugyanakkor bízik a csapat egységében és a gárdát összetartó közös érdekben. Ez pedig kimondva vagy kimondatlanul az olimpiai kvalifikáció megszerzése. Hiszen neki is a 2004-es Eb, majd az olimpia lehet felfelé ívelő, eddig töretlen karrierje következő két fontos – talán legfontosabb – állomása.