Szatmári János

A magyar válogatott kulcsjátékosa. Ezt persze több társáról is el lehet mondani, de mivel ő kapus, ennek különös jelentősége van, hiszen erre a posztra épül az egész játék – és persze maga a csapat is. Klasszis elődei, Hoffmann László és Bíró Imre árnyékában ott volt az 1990-es világbajnokságon, ám a szupersztár hálóőröket ekkor még csak a kispadról figyelhette. Fantasztikus tehetsége azonban gyorsan kibontakozott (a barcelonai olimpián Joósz Attila kapitány három mérkőzésen adott neki lehetőséget), és Spanyolországban, a sportág egyik nagyhatalmának élklubjában, Valladoloidban is elismerték, értékelték a tudását. A kivételes mentalitású, a győzelemért, a csapatért – valamint családjáért és kedvenc lovaiért – élő-haló Szathmári János a világ több élcsapatában megfordult, és mindenütt szerették, tisztelték, mert munkájában becsületes volt, mindig százszázalékos teljesítményre törekedett. Senkinek se legyen kétsége, ez így lesz a portugáliai vb-n is, amelyről az a véleménye, hogy nagy lehetőség a magyar csapatnak a visszatérésre a nemzetközi élmezőnybe. Eddig öt vb-n (1990, 1993, 1995, 1997, 1999) járt, és ezeken 25 mérkőzésen őrizte a magyar kaput.