Mire jut Európa legjobbja és a klasszisokat felvonultató Szerbia?

EURÓPA UTÁN A VILÁG TRÓNJÁRA IS FELÜLNÉNEK

A D-csoport legerősebb tagja Dánia, mely a kétezres években mutatott egyre javuló eredménysorát a tavalyi Európa-bajnokság megnyerésével koronázta meg. Mint Eb-címvédőt, joggal sorolhatjuk a vb esélyesei közé, főleg annak fényében, hogy a 2008-as norvégiai kontinenstornát követő bejelentésekkel ellentétben szinte teljes egészében együtt maradt a sikergárda, a beharangozott generációváltás elmaradt.

A rutinos, összeszokott dán csapattól ezúttal is gyors, dinamikus játékot várhatunk. A kapuban a Barcelonát az idény végén elhagyó, és hazájába 12 év légióskodás után visszatérő Kasper Hvidt áll majd, aki fanatizmusával nemcsak csapattársait húzza magával, hanem az ellenfelet is igyekszik demoralizálni. A skandináv csapatokra jellemző hatos fal védekezést alkalmazó, és a gyors lerohanásokkal remekül élő dánok soraiban – hacsak nem jön közbe valamilyen sérülés az utolsó pillanatokban – ezúttal is ott lesz a hatalmas rutinú Lars Christiansen, a flensburgi különítmény többi tagja (Michael V. Knudsen és Kasper Nielsen) vagy a Barcelonát erősítő Mikkel Hansen és Jesper Nöddesbo.

Ennek a masszív, tapasztalt alakulatnak a kispadján az az Ulrik Wilbek ül most is, aki a kilencvenes években a dán hölgyekkel nyert meg minden megnyerhetőt (köztük sorozatban három olimpiai aranyat). Az első nagy sikert tavaly már az erősebbik nem képviselőivel is elérte, ám hogy Európa-bajnok csapata korántsem verhetetlen, azt a pekingi olimpia is bizonyította, melyen csak a hetedik helyen végzett.

KILÉPNÉNEK A NŐK ÁRNYÉKÁBÓL, DE VALÓSZÍNŰLEG NEM TUDNAK

A norvég kézilabda messze földön híres, és tiszteletet vívott ki magának, apró szépséghiba, hogy ez főleg az északi ország női kéziseinek köszönhető. Azért a férfiaknak sem kell szégyenkezniük, azonban év(tized)ek óta mégis hiába próbálnak Marit Breivik lányainak nyomába érni, még a hazai rendezésű Eb-n is csak a 6. helyre voltak jók.

Ezzel együtt nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni a svéd szövetségi kapitány, Robert Hedin irányította csapatot, mivel gerincét a német és spanyol bajnokságban edződő játékosok adják, elég csak az egykori veszprémi beállóst, jelenleg a Nordhornban parádés idényt futó (eddig ő szerezte a legtöbb mezőnygólt) Bjarte Myrholt, a Portland San Antonio klasszisát, Kristian Kjellinget vagy a védekező specialistát, Johnny Jensent említeni.

A csoportból szinte biztos, hogy továbbjut Norvégia, azonban az elődöntőbe kerülése meglepetés lenne.

MILYEN CSAPATOT ALKOT A SOK KLASSZIS?

Első alkalommal vesz részt világbajnokságon Szerbia, legalábbis ezen a néven. Ha csak azt nézzük, hogy milyen képességű szerb kézilabdások játszanak szerte Európában, akkor állandó éremesélyesként kellene említenünk őket, ám az utóbbi években nemhogy medáliát nem szereztek a világeseményeken, sokszor még kijutniuk sem sikerült ezekre a tornákra. A folyamatos belvillongások és szervezetlenségből adódó problémák sújtotta szerb válogatott bármire képes lehet Horvátországban, hiszen szinte minden poszton világklasszis játékosa van.

Itt vannak mindjárt jó ismerőseink, a magyar bajnokságban vitézkedő Danijel Andjelkovics, Marko Vujin és Zarko Sesum, a volt veszprémi Ratko Nikolics (Pamplona), a Bundesliga góllövőlistájának harmadik helyén álló Momir Ilics (Gummersbach) vagy Mladen Bojinovics (Montpellier). A kapuban még ma is ott állhatna a Dejan Perics, Sterbik Árpád, Puljezevics Nenad trió valamelyike, de különböző okok miatt ma már egyikük sincs ott a szerb keretben. Ott van viszont a csehek elleni vb-selejtezőn kulcsfontosságú védéseket bemutató Dimitrije Pejanovics (Torrevieja) vagy a szegedi Dragan Marjanac.

Nagy kérdés, hogy Jovica Cvetkovics kapitány milyen csapatot tud majd a fent említett emberekből összegyúrni. Ha kijön a lépés, még az elődöntőbe is bejuthatnak, ha viszont nem tudnak igazi egységet alkotni, akkor még a csoportból való továbbjutás is gondot okozhat.

AZ EURÓPÁN KÍVÜLIEK

A szerbek vagy a norvégok kiejtésére (értsd: megelőzésére) a csoport többi három együttese közül Egyiptomnak van a legnagyobb esélye, bár ez sem valami eget rengető nagy sansz. Az afrikai ország volt az első, amely Európán kívüli csapatként a négy közé tudott jutni (2001-ben), ám hogy hasonló bravúrt mutatnak majd be Horvátországban is, arra nagy pénzben nem fogadnánk. A horvát edző, Pipe Smajlagic irányította egyiptomiak nagy része a hazai két topklubban, az Al Ahliban és a Zamalekben szerepel, európai levegőhöz mindössze El Fakharani (Fuchse) és Bakir Nakib (Paris Handball) szokott, így meglepetés lenne, ha a „fáraók” Porecen kívül (itt rendezik a D-csoport küzdelmeit) más városban is pályára lépnének.

Brazília, mint az amerikai kontinens legjobbja vívta ki a jogot (szokás szerint) a vb-n való részvételre, számára ezúttal is valószínűleg a részvétel lesz a fontos, nem pedig a győzelem. Sokat elmond erejükről, hogy legjobb játékosuk, Bruno Souza a kevésbé ismert spanyol Alcobendas csapatában pattogtatja és lövöldözi a labdát. A nagy lehetőséget számukra az egyiptomi, de még inkább a szaúdi csapat elleni találkozó jelenti majd.

Szaúd-Arábia esetében már az is bravúrnak számít, hogy sikerült kivívnia a vb-n való részvételt, ugyanis a sivatagi ország a házigazda Iránt tudta megelőzni a selejtezőként funkcionáló Ázsia-bajnokságon, egyúttal maga mögé utasította Katart is. A szaúdi csapat legutóbb 2003-ban tette tiszteletét világbajnokságon, amikor csak hét góllal kapott ki a későbbi győztes Horvátországtól, valamint megverte Argentínát, megnyitva ezzel az utat a magyar fiúk olimpiai szereplése előtt