Franciaország jutott be elsőként a fináléba

Tíz percig viszonylag egyszerű volt a mérkőzés képlete: a franciák vezetésére mindig érkezett spanyol válasz. Az viszont már addigra is teljesen világossá vált, hogy mindkét csapat rendkívül motiváltan vetette bele magát a küzdelembe. A találkozó így mindkét kapu előtt kőkemény, férfias, rendkívül agresszív és sok mozgásos védekezést hozott, amelyen nehezen találtak rést a támadók. Valószínűsíthető volt, hogy aki elöl többet tud nyújtani riválisánál, az győzedelmeskedhet.

A tizedik perc után állva maradtak a spanyolok, támadásban semmi sem jött össze nekik, a franciák pedig néggyel megléptek (8–4). Időszerű volt a spanyol időkérés. Eredménnyel azonban ez csak kisvártatva párosult: a bátor betörésekre vállalkozó spanyol támadók egyre csökkentették csapatuk hátrányát (10–9), és a szünetre is belátható távolságon belül maradtak (12–10).

A második felvonás elején döntőnek bizonyult, hogy a francia játékosok kilenc méterről át tudták lőni a spanyol hatosfalat. Majd hiába jött fel ismét Spanyolország (16–15), a kettős emberhátrányban is eredményes franciák olyan lelkierőt kaptak a folytatásra, amelyből meg tudtak élni a lefújásig. A végén abszolút megérdemelt, négygólos győzelmet arattak – a hajrára már csupán annyi izgalom maradt, hogy megússzák-e az összecsapást sérülés nélkül. Megúszták. (27–23)

Franciaország két vereséggel kezdte világbajnoki szereplését (20–22 a brazilok, majd 16–24 a dánok ellen), utána azonban Svédországot, Kongót, Németországot, majd a középdöntőben Angolát, Oroszországot és Ausztriát is legyőzték, most pedig a döntőre készülhetnek.

Mind színvonalában, mind iramában messze a női átlag feletti csatát hozott a vb-elődöntő első felvonása. Talán ennyit azokról a pesszimista, kétkedésüknek hangot adó nyilatkozatokról, hogy a mostani vb-nek nincs is igazi tétje, senki sem veszi komolyan. És ha megnézzük, hogy a másik ágon a vb-címvédő oroszok az olimpiai bajnok norvégokkal mérkőznek meg, sok üresjáratra és nívótlanságra bizony ott sincs kilátás.