– Emlékszik, mit mondott múlt szerdán, mikor megkérdeztük, ott lesz-e Szerbiában?
– Hogy remélem. És azóta valóra vált az álmom.
– Mikor tudta meg?
– Vasárnap a kapitány egyesével elmondta mindenkinek, hogy tagja-e a keretnek. Nekem azt mondta, igen – elmondhatatlan boldogság töltött el, szinte el sem hittem, amit hallottam.
– Kivel tudatta elsőként a jó hírt?
– Édesanyámmal, aki nagyon örült, és most nagyon büszke rám az egész család.
– Nem ok nélkül, elvégre ön a keret legfiatalabb tagja. Egyenes út vezetett idáig?
– Annak épp nem nevezném… Amikor a nyári junior Európa-bajnokságon csak tizennegyedikek lettünk, nem gondoltam volna, hogy fél év múlva a felnőttek között fogok szerepelni.
– A múlt hét végén a kijevi Turcsin-kupán úgy lépett pályára, hogy a keretbe kerülésért is játszik?
– A pályán erre nem gondol az ember, de azt természetesen tudtam, hogy számít, milyen teljesítményt nyújtok. Szerencsére viszonylag sok lehetőséget kaptam, és talán mondhatom, jól ment a játék.
HA ARRA IS KÍVÁNCSI, A VÁCIAK ÁTLÖVŐJE IZGUL-E AZ EB ELŐTT ÉS MIKÉNT HALAD A BEILLESZKEDÉSSEL, KERESSE A CSÜTÖRTÖKI NEMZETI SPORTOT!
Fiatalszabály: nyűg vagy áldás?
