„Az ihletettség ragyogott az arcokon. Benne volt a gesztusokban. Ahogy Iváncsik Gergő ráütött Krivó combjára. Ahogy Nagy Laci meg Harsányi összepacsiztak és -puszizkodtak. Ahogy a Tanár úr egyszerre (sőt szimultán) két ököllel csapott a levegőbe Csaszi indításgóljánál, és azt kiáltotta, megvan. Ahogy Iváncsik összeütötte az öklét egy utóbb Nagy Kornélnak bizonyuló, vállalhatatlan arcszőrzetű férfiúval. Ahogy Mikler még háton feküdt a védés után, és éppcsak meg nem fejelte a kapufát, de már úgy vigyorgott, mint aki nem a gerfloron fekszik, hanem egy szingapúri szépségkirálynő alatt. Ahogy Szöllősi Putics mezét cibálgatta örömében. Ahogy Császár keresztet vetett a huszonhatodik dugó után. Mindenki ugyanazt érezte – hogy ez most kegyelmi állapot, amit az utolsó cseppig ki kell élvezni, mert valami rohadt jó dolog. Leszállt a köd.” | |
„Az ihletettség ragyogott az arcokon. Benne volt a gesztusokban. Ahogy Iváncsik Gergő ráütött Krivó combjára. Ahogy Nagy Laci meg Harsányi összepacsiztak és -puszizkodtak. Ahogy a Tanár úr egyszerre (sőt szimultán) két ököllel csapott a levegőbe Csaszi indításgóljánál, és azt kiáltotta, megvan. Ahogy Iváncsik összeütötte az öklét egy utóbb Nagy Kornélnak bizonyuló, vállalhatatlan arcszőrzetű férfiúval. Ahogy Mikler még háton feküdt a védés után, és éppcsak meg nem fejelte a kapufát, de már úgy vigyorgott, mint aki nem a gerfloron fekszik, hanem egy szingapúri szépségkirálynő alatt. Ahogy Szöllősi Putics mezét cibálgatta örömében. Ahogy Császár keresztet vetett a huszonhatodik dugó után. Mindenki ugyanazt érezte – hogy ez most kegyelmi állapot, amit az utolsó cseppig ki kell élvezni, mert valami rohadt jó dolog. Leszállt a köd.” |
Fiatalszabály: nyűg vagy áldás?
