Martín: Pedig nem hiszek semmiben a játékosaimon kívül

– Ez nem volt akármi…
– Nem tudok sok okosat mondani ebben a pillanatban. Hatalmas küzdelem volt, és nagyon boldog vagyok, hogy továbbjutottunk. De meg kell mondjam, a Valcea nem szolgált rá a kudarcra, sokáig ők tartották kézben a meccset. Ám amit a végén csináltunk…

– Mínusz hatnál is hitt a csodában?
– Én nem hiszek semmiben a saját játékosaimon kívül, de egy ilyen meccs után azt kell mondanom, talán mégis hiszek valamiben, mert más magyarázatot nem tudok adni a történtekre.

– Elég elkeseredettnek látszott néhány perccel a vége előtt.
– A szurkolók jártak a fejemben, a családom, a játékosaim, a klub – hogy egyikük sem érdemelné meg, hogy kiessünk. Aztán azt mondtam magamnak, Ambros, gyerünk, szedd össze magad, át kell adnod a benned lévő energiát a csapatodnak!

– Most már önök a döntő favoritjai?
– Nem hiszek a favoritokban sem. Szombat után sokan mondták, hogy mi vagyunk a favoritok, aztán mégis milyen nehéz dolgunk volt. Ezen a szinten már apróságok döntenek.

– Számított arra, hogy ilyen meccs lesz?
– Majdnem biztos voltam benne, ezért is voltam annyira bosszús az elszalasztott lehetőségek miatt a kinti mérkőzés hajrájában. A románokon nem volt nyomás, csak a győzelemre kellett koncentrálniuk, majdnem sikerült is továbbjutniuk.

– Mik voltak a legfontosabb momentumok?
– A találkozó elején az, hogy jól védekeztek, ez megzavart minket, eladogattuk a labdákat, a lerohanásokból pedig megszórtak minket, ettől megijedtünk kicsit, görcsössé váltunk. De a másik meghatározó szakasz az utolsó tíz perc volt, amikor hatalmas szívvel játszottunk, óriásit küzdöttünk, nagy hittel kézilabdáztunk. Köszönöm mindenkinek, óriási élmény volt.

– Larvik vagy Ljubljana?
– Ki tudja? Épp itt a példa, hogy kétgólos előny még nem jelent semmit.