„Vallom, hogy mindenhol jó, de a legjobb otthon, ha rajtam múlna, hazatérnék egy, a kontinens élvonalához tartozó budapesti együtteshez, ám jelen viszonyokat ismerve ez kizárható. Így hát legszívesebben Franciaország felé venném az irányt. A játékstílusomhoz a francia liga passzol leginkább, úgy gondolom, a fejlődésemet az szolgálná, ha ott folytatnám. Meglátjuk. Azzal tisztában vagyok, hogy sosem leszek a világ legjobbja, de addig nem szeretném abbahagyni, amíg nem leszek bajnokcsapat tagja” – mondta Lékai Máté a Nemzeti Sportnak adott interjújában, hozzátéve, ennél jobban már csak arra vágyik, hogy a válogatottal érmet szerezzen világversenyen. Lékai Máté a Nemzeti Sportnak adott interjújában, hozzátéve, ennél jobban már csak arra vágyik, hogy a válogatottal érmet szerezzen világversenyen.
„Rendre eljutunk a nagy siker kapujáig, ám a küszöböt még nem tudtuk átlépni. Egyszer át kell lépnünk! Ha megfelelő felkészülés lesz a hátunk mögött, ha mindenki egészséges és csúcsformában játszik, igenis sikerülhet. Hozzáteszem, erre a közeljövőben látok sanszot, azaz a mottónk így is hangozhat: mostanság vagy soha. A többiekkel fogadtunk, hogy kit kapunk a vb-selejtezőben – Gulyás Peti és Ancsin Gabi nyert. Én a bosnyákokra tettem, sokkal jobban örültem volna nekik, mint a szlovénoknak. Őket akartam leginkább elkerülni. Azon persze nem lepődtem meg, hogy így alakult a sorsolás, mert nekünk mindig a neheze jut. Mégis muszáj lesz kvalifikálnunk magunkat a világbajnokságra, egyebek mellett azért is, mert ott biztosíthatjuk a helyünket az olimpiai selejtezőre. Márpedig az én szememben nincs annál nagyobb dolog, mint amikor valaki egy olimpián képviselheti a hazáját. Amikor megtudtam, hogy utazhatok Londonba, sírtam…”
Fiatalszabály: nyűg vagy áldás?
