Most már itt az ideje, hogy a Veszprém megnyerje a Bajnokok Ligáját!
Még úgy is, hogy ha megnyeri, hatalmas szakmai siker, egy esztendőn át, az újabb négyes döntőig biztosan tartó folyamatos vállveregetés, és ha – adja Isten – tényleg a csapaté lesz az első hely, nagy valószínűséggel így kiáltok fel: „Na végre! A legfőbb ideje volt!”
Erősebben fogalmazva azt is mondhatnám (és mondom is!), az a legkevesebb, hogy a Veszprémé lesz a kupa. Azért se nézek utána, a konkrét számoknak nincs jelentőségük, a lényeg úgyis az, hogy már ki tudja, mióta azzal kelnek-fekszenek, vesznek-eladnak, szerződtetnek-kiebrudalnak az Építőknél (nekem életem végéig az marad), hogy legyen első Európában.
Amikor esély volt rá, eljátszották, például kilencgólos előny is kevés volt 2016-ban a fináléban éppen a mai elődöntős ellenfél Kielce ellen (hogy azért lássák, az adatokkal is tudok mit kezdeni), egyébként pedig már megcsontosodott annyira a vágy, a remény, legalábbis a szurkolói oldalamon, hogy hiába hatalmas tett a sportágban a legjobb kvartettben muzsikálni, most már első hely kell.
Igen, kell!
És nem igazán érdekel, hogy ezzel terhet pakolok a vállakra, béklyót a lábakra, nyomást a lelkekre, ha ez jön le magasabb veszprémi kézilabdakörökben, akkor... Akkor megette a fene az egészet – mondanám, de inkább finomítom: kár a benzinért...
Ugyanis a lényeg az, hogy itt a lehetőség. Megragadni kell és nem meghajolni előtte, főként annak a csapatnak, amelyiknek soraiban ott a mostani Bajnokok Ligája-idény legjobb balátlövője, Petar Nenadics és irányítója, Kentin Mahé, s a Kölnre nevezett, az esemény honlapján rögzített keretnek mindössze a harmada magyar. Mert ugyebár mi másért szerződtette volna a külföldi klasszisokat a vezérkar, ha nem azért, hogy Európa legjobbja legyen a csapat?
Sokat akarok? Persze. És mindig. A legtöbbet. Esetünkben pedig nem csupán a kötelező szurkolói optimizmus (és szigor) vezérel, hanem az elszalasztott lehetőségek sora. És az, amit a csapat korábbi klasszisa, Éles József mond, amely szerint történhetett bármi a bajnoki döntőben (vereség a Szegedtől), a Kielce ellen nyerni lehet és nyerni kell. Mert ha győz a csapat, akkor…
Akkor eljön, aminek már régen itt az ideje.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja.
Meseföldről jöttek… – Vincze András jegyzete
Fő a bizalom – Deák Zsigmond jegyzete
Észrevétlen őrségváltás – Borbola Bence jegyzete
Egy csatár védelmében – Thury Gábor jegyzete
Eredményjelző-üzenet – Vincze András jegyzete
Ha ló nincs – Deák Zsigmond jegyzete
Rohan az idő! – Thury Gábor jegyzete