Megelőlegezett bizalom – Bobory Balázs jegyzete

Az biztos, a tatabányai közönség megelőlegezte a bizalmat a pénteken Ljubljanában elrajtoló női kézilabda Európa-bajnokság előtt a magyar válogatottnak.

A mieink hétfőn, az utolsó felkészülési mérkőzést követően éppen a németek ellen elszenvedett tizenegy gólos vereséget emésztgették, amikor a drukkerek hosszasan megtapsolták őket, sőt, még a Himnuszt is elénekelték nekik.

Apropó, emésztgetés...

Megboldogult sportoló koromban – és még ma is, ha itt-ott pályára lépek –, összetörök, dühöngök, magamba roskadok bármilyen vereség után, ellenben a televíziós közvetítésen keresztül látott képek nem arról árulkodtak, hogy a magyar lányok nagyon a szívükre vették volna a méretes zakót. Nagyon nem néz ki ilyenkor jól néhány pillanattal a lefújás után a kedélyes beszélgetés a játékosok között, a mosolygós kiintegetés – még akkor sem, ha olyan meccs volt, amely nem döntött semmiről. Bár, mondjuk, azt be kell látni, hogy néhány nappal az Eb-rajt előtt többeknek önbizalom-rongáló lehet egy ilyen pofon, és bármennyire is lehet hangoztatni a tétnélküliséget, de elfelejteni, kitörölni nyomtalanul nagyon nehéz ezt az eredményt.

Elég volt ránézni a szövetségi kapitányra, Golovin Vlagyimirra, aki láthatóan igyekezett végtelenül diplomatikus maradni meccs végi értékelése során, és talán jobb is, hogy valószínűleg sohasem tudjuk meg, mi járt igazából a fejében. Elégedetlensége drasztikus lépésben mutatkozott meg kedden: olyan neveket húzott ki a 18-as utazó keretből, amelyek ebben a helyzetben meglepőnek tűnnek: Schatzl Nadine nemcsak a világ egyik legjobb csapatának (ETO) a balszélsője, hanem az elmúlt meccseken csapatkapitányként vezette a válogatottat, Ljubljanában viszont másé lesz a tisztség. Klubtársa, Faluvégi Dorottya újabb világversenyről marad le, és a védekezésben fontos szereplőnek szánt Planéta Szimonetta is hazatérhet Debrecenbe.

Golovin elmondása szerint az edzéseken és a mérkőzéseken mutatott produkció alapján válogatott, s szinte egy kísérleti, nagyon fiatal keret kel útnak, amelynek a szövetség elvárása szerint a legjobb nyolc közé kellene kerülnie.

Visszatérve a kiindulóponthoz: a drukkerek talán tényleg a töretlen bizalmukat szerették volna kifejezni a válogatott iránt, és demonstrálni, képesnek tartják a csapatot, hogy elérje a célt. A másik lehetőség, hogy „beárazták” az együttest, és meg akarták mutatni, a rossz eredmény ellenére is kitartanak mellette.

Így vagy úgy, a játékosoknak minden meccsen csúszniuk-mászniuk kell a közönségért, a címerért, a magyar kézilabdasport hagyományaiért.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!