Még kapóra is jöhet – Vincze Szabolcs jegyzete

BÁR MEG TUDOM ÉRTENI a torna kiírását, nekem mindig is kicsit izzadtságszagúnak tűnt a férfi kézilabda-klubvilágbajnokság éves megrendezése, mert azt leszámítva, hogy egy zsák pénzt lehet keresni vele, szakmailag még mindig nehezen találom az értelmét, úgy is, hogy a színvonal az elmúlt közel három évtizedben csak nőtt.

Persze tiszteletben kell tartani, hogy az európai csapatoknak a Super Globe biztos pénzkereseti forrás, ugyanis a torna első három helyezettjét díjazzák, és mivel 2015 óta már három európai klub vesz részt rajta, azóta más kontinens csapata nem is fért fel a dobogóra. Márpedig egy Bajnokok Ligájában szereplő klubnak a helyezéstől függően hatvan-, nyolcvan- vagy száznegyvenmillió forintnyi összeg nagyon is sokat számít a költségvetésében, és a nemzetközi szövetségtől is logikus, hogy meg akarja mutatni, az olimpia és a világbajnokság szervezésén kívül is csinál valamit.

Ugyanakkor lássuk be, a torna mellett egyelőre nem sok szakmai érv szól, akármennyire is hangzatos a neve, a mezőny nem üti meg az európai elit szintjét, csak az elődöntő és a döntő lehet izgalmas, a sűrű versenynaptár miatt pedig senkinek sem ideális idény közben Európából Katarba, Szaúd-Arábiába vagy jelen esetben Egyiptomba utaznia egy teljes hétre. Ráadásul, ha ne adj isten, megsérül egy kulcsjátékosa, mondjuk, az amerikai vagy ausztrál bajnok ellen, és ezért hónapokig nem tud pályára lépni a BL-ben, esetleg nem állhat hazája válogatottjának rendelkezésére a januári világbajnokságon, akkor a klubvezetőség és az ország szövetsége is foghatja a fejét, és felteheti magának a kérdést: megérte?

De nem akarok igazságtalan lenni a rendezvénnyel, mert ismétlem, nagyon is érthető az IHF törekvése, hogy a kézilabda ne csak európai sportág legyen.

És nézzük a jó oldalát: a Veszprémnek még jól is jöhet ez a torna, a Sporting elleni kínos vereséget ugyanis nagyon rövid időn belül kijavíthatja. Persze a két pontot sosem kapja vissza a BL-csoportban, de visszaszerezheti az önbecsülését, és bebizonyíthatja önmagának és a szurkolóknak, hogy a vereség ellenére minden rendben, és halad tovább azon az úton, amelyen Xavi Pascuallal elindult. Nemcsak önbizalom-növelő győzelmeket arathat a brazil Taubaté és az egyiptomi Zamalek ellen, de a négy között várhatóan a Barcelonával vagy a címvédő Magdeburggal találkozik, amelyek legyőzésével talán zárójelbe is tehetné a Lisszabonban elszenvedett vereséget.

Továbbra is határozottan úgy gondolom, hogy Pascual kezében nagyon jó helyen van az Építők, és talán éppen ezért ez a torna most sokkal többet jelent a Veszprém számára, mint pénzkereseti lehetőség.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!