Ne legyen hiányérzet! – Bobory Balázs jegyzete

HA AKAD VALAKINEK OKA némi hiányérzetre, talán azért van, mert ezt a pénteki elődöntőt (és a teljes kézilabda Európa-bajnokságot) nem „vegytisztán” hazánk rendezi, financiális tényezők miatt osztoznunk kellett rajta az osztrákokkal, svájciakkal, és csapatunk az elődöntőt nem Budapesten, hanem Bécsben vívta meg.

Illúzióim nincsenek, nem is akarom elkezdeni a ha-val kezdődő mondatokat, nem tudjuk, szorosabb lett volna-e a csata a norvégok ellen, ha, mondjuk, az MVM Dome-ban rendezik meg. Az viszont biztos, hogy még több honfitársunk gazdagodott volna felejthetetlen élménnyel, végeredménytől függetlenül.

Egy rossz szó nem érheti lányainkat, az osztrák fővárosban is mindent beleadtak, megpróbálták lefékezni a világ legjobb csapatát, és ha pozitívumot keresünk a nyolcgólos vereségben, akkor azt is kijelenthetjük, a különbség nemcsak az ellenfél remeklésének volt köszönhető, hanem bizony a magyar együttes sok ki nem kényszerített hibájának is, ami igazából ez azt mutatja, hogy bőven tudunk ennél jobban is játszani.

A technikai hibák, a rossz döntések, eladott labdák magyarázhatóak azzal, hogy ennek a válogatottnak a tagjai legutóbb legfeljebb juniorkorukban játszottak válogatott szinten ilyen tétért, vagyis most egy újabb lépcsőfokra léptek fel, és teljesen világos, hogy a csúcs felé nem lehet kettesével, hármasával ugrálni felfelé, érvényesülnie kell a fokozatosság elvének.

Szerencsére Golovin Vlagyimir csapata az elmúlt években folyamatosan fejlődött, már a nyári olimpiai játékokon sem volt messze a legjobb négytől, most pedig az ottaninál talán még erősebb tornán is odaért az éremküzdelmekre, a fejlődés „szabad szemmel” is látható.

Most már annak kell következnie, hogy játékosaink a klubjukban még több felelősséget vállalnak, nagyobb szerepet harcolnak ki maguknak kulcspillanatokban, hogy aztán majd a nemzeti csapatban a legnagyobb tétnél, a legerősebb ellenfelek ellen a legjobb megoldást választják, és kivitelezik tökéletesen.

Tényleg ne legyen hiányérzet, mert még van egy összecsapás, a bronzcsata, amelyen fel lehet tenni a koronát az ez évi szereplésre, arannyal érne fel a harmadik hely a sportágnak, amelyben azért az elmúlt években közepesek, középszerűek voltunk a nagy tornákon.

Bízzunk benne, hogy a 2024-es Eb-vel ennek nagyon hosszú időre vége.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!