Fazekas Gergő: Ez már több is volt, mint „szent háború”      

–  Egy újabb hihetetlen fejezet a csak „szent háborúként” emlegetett Wisla Plock–Kielce párharcban. Számított rá, hogy hétméteresekkel dől el a bajnoki cím?     
– Azt kell mondanom, ez a párharc már több is volt, mint „szent háború”, ismét vérre menő csata zajlott a pályán. Tudtuk, hogy még a tavalyinál is nehezebb dolgunk lesz, és mindenképp vissza akarja szerezni a trófeát a Kielce, pláne mert ez volt az irányítója, Igor Karacic utolsó meccse. Sajnos a Lengyel Kupát elveszítettük ellene, és a Bajnokok Ligájában sem sikerült bejutnunk a negyeddöntőbe, úgyhogy ez volt az utolsó, amivel megmenthettük az idényünket – mondta a 21 éves Fazekas Gergő a Nemzeti Sportnak.

– Milyen volt aktív szereplőként megélni ezt a hetespárbajt?     
– Az igazat megvallva a döntő mindkét mérkőzésén ötven percig a Kielce dominált, de éppen ezért mondjuk, hogy egy kézilabdameccs hatvan percig tart. Alapvetően úgy vagyok a hetespárbajokkal, hogy ötven-ötven százalékot adok mindkét résztvevőnek. Viszont az alapján, ahogyan Mirko Alilovic a heteseket védi, biztos voltam benne, hogy megnyerjük. Sajnálom, hogy kulcsfontosságú hetest hibáztam, mert ha belőttem volna, már azzal megvan a győzelem. Ez sajnos nem sikerült, óriási köszönet Mirkónak és a csapatnak, hogy megmentettek ebben a nehéz helyzetben.

–  A tavalyi év után ismét legyőzték a Kielcét, kijelenthető, hogy már a Wisla Plock a jobb csapat a két sztárklub közül?
– Látva, hogy a Kielcében milyen játékosok vannak, és az edzője, Talant Dujsebajev mekkora taktikus, ezt nem lehet így kimondani. Viszont nálunk az öltözőben minden rendben van, és ez látszik a pályán is, enélkül nem lehet sikeresnek lenni. A közösségünkkel, és ahogyan harcolni tudunk egymásért, kompenzáljuk a két játékosállomány közötti különbséget. A következő évadra is jó játékosokat igazoltunk, de sokkal fontosabb az öltöző és a közösség.

–  Önnek személy szerint hogyan sikerült az idény?
– Kicsit hullámzó évad volt, az első felében kevésbé ment a játék, de aztán megtaláltam önmagam. Sajnos a végén megint kicsit visszaesett a teljesítményem, csalódott vagyok, hogy a bajnoki döntőben nem tudtam kihozni magamból a maximumot. Az ilyen meccsekért szeretek kézilabdázni, de vannak olyan napok, amikor bármit csinálsz, egyszerűen nem tudsz jót tenni. Ennek ellenére ott lehettem az utolsó tíz percben a pályán, Xavier Sabaté továbbra is bízik bennem, ami fontos nekem. Vagyis bőven van még hova fejlődnöm, de ezért vagyok Plockban.

–  Hogy érzi, nehezebb dolga van például az egy-egyezésekben, jobban figyelnek önre a védők?     
– Biztosan, már mindenki arra készül, hogy a támadójátékunk nagy részben az egy-egyezésekre épül. De ettől szép sport a kézilabda, ha nem tudsz előrelépni és újat mutatni, akkor megragadsz egy szinten. Napról napra azon dolgozom, hogy új elemeket hozzak be a játékomba. Mathias Gidsel és Dika Mem is hasonlóan gondolkodik, ezt nagyon tisztelem bennük.

– Végre jön a nyári szünet, magyar válogatottként két év után lesz ismét szabadideje. Mi a terv?     
– Szeretném pihenéssel tölteni. Ráadásul nekünk, akik két évvel ezelőtt még junior-világbajnokságon játszottunk és ezüstérmesek lettünk, nem is két nyár esett ki, hanem a különböző korosztályos tornák miatt négy éve nincsen hosszabb szünetünk. Fontos lesz, hogy mentálisan kipihenjem magam és a következő hetekben ne a kézilabdán járjon az eszem.