Félelem nélkül – Jakus Barnabás jegyzete
Örömtáncot lejtett a győri arénában a debreceni női kézilabdacsapat, ünnepelt a maroknyi vendégtábor, és a sajtópáholyban egymás nyakába borultak a klub tudósítói – két székkel arrébb figyeltem őket, és teljes mértékben megértettem, mi váltott ki belőlük ekkora eufóriát.
A címvédő otthonában nyerni hatalmas tett, ha valamire, erre okkal használhatjuk a „bravúros” jelzőt. Arra korábban is volt példa, hogy a Loki megszorongatta az ETO-t, de a debreceniek harminc évet vártak arra, hogy Győrben ünnepelhessenek győzelmet. Szilágyi Zoltán együttese nem követte el azt a hibát, amit számos csapat az Audi Arénában. A Loki nem ijedt meg a csarnok hangulatától, az ETO trófeáinak számától és nemzetközi klasszisaitól sem. Sok ellenfél ugyanis már eleve vereséggel kalkulál, mielőtt elkezdődne a találkozó Győrben.
A hazai csapat egyik nagy fegyvere a lerohanásból szerzett gyors gól, ezekből már az első félidő derekára akkora előnyt épít ki, hogy onnan aligha létezik visszaút. Ezt láthattuk számos alkalommal az ősszel, akár a bajnokságban a Fradi, akár a BL-ben a Gloria Bistrita vagy a Metz ellen. Néhány perc erejéig úgy tűnt, ezúttal is hasonló forgatókönyv valósul meg, Emilie Hovden kapta az indításokat a jobb oldalon, a világbajnok szélső az első negyedórában hat gólig jutott, a kisalföldiek pedig 11–7-re vezettek. Fordulópontot jelentett, hogy ettől a Loki nem omlott össze, Jessica Ryde védéseiből is erőt merítve ledolgozta hátrányát, és a második félidőben már inkább a vendégcsapat vezetett. Egy pontot így is megmenthetett volna az ETO, de a svéd kapus az utolsó másodpercekben is hárított.
A diadal lendületet adhat a debrecenieknek, akik csapatként is bizonyították, hogy igenis helyük van az elit ligában, és sosem szabad megijedni az ellenféltől, rossz napja bárkinek lehet. A Loki jó eséllyel pályázhat a továbbjutásra, Szilágyi mestert pedig megerősítette abban, hogy a megfelelő úton jár együttesével.
Ami a győrieket illeti, a Metz elleni idegenbeli találkozón még sikerült valahogy megoldani beálló nélkül is, de ez a meccs végképp rávilágított arra, muszáj valakit igazolni vagy felhozni a posztra, mert az eredendően irányító Kristina Jörgensen és a szélső Bo van Wetering sem oda való. Intő jel ez a vereség abból a szempontból is, hogy ha az idény legfontosabb időszakában nem teszi oda magát mindenki százszázalékosan, a vágyott trófeák elúszhatnak. Nyilván Per Johanssonék gyorsan levonják a tanulságokat, mert ha kedden a bajnokságban is kikapnak az önbizalomtól bizonyára duzzadó debreceniektől, a bajnoki címért zajló küzdelem pillanatok alatt háromszereplőssé válik.
A NEMZETI SPORT MUNKATÁRSAINAK TOVÁBBI VÉLEMÉNYCIKKEIT ITT OLVASHATJA!
