Top 100: itt a Piros! – Győri Ferenc jegyzete

Nincs ezen mit szégyellni: elfogult vagyok hazánk immár második számú teniszezőjével, Piros Zsomborral, a 2017-es junior Australian Open-győzelme óta követem a pályafutását, temérdek interjút csináltam vele, és nagyra értékelem, hogy mindig van egy-két erős mondata, nem méri patikamérlegen a szavait. Persze megesik az is, hogy kicsit magába fordul, nehezebb őt elérni, de ez is része a profi sportnak, nem szabad belőle problémát csinálni. A hétvégén annak apropóján beszélgettünk, hogy végre elérte a top 100-at, ami egyértelműen mérföldkő a karrierjében. Sokszor leírjuk, elmondjuk: a mezőny nagyon sűrű, mindenki tud teniszezni, óriási a verseny, és ezt hősünk a saját bőrén tapasztalta. Többször is ott állt a kapujában annak, hogy két számjegyű legyen a ranglistahelyezése (hétfőtől a 99. helyen jegyzik), de vagy egy szívós ellenfél, vagy valamilyen sérülés elütötte ettől. Most viszont lehoz egy olyan esztendőt, amelyben kiegyensúlyozottan tudott szerepelni a challengereken, a tavalyi évhez hasonlóan idén is főtáblára jutott a US Openen, és az is lehet, hogy eléri az automatikus főtáblát a 2027-es Australian Openen, ami szintén újdonság lenne.

Hogy meg tud-e ragadni az elitben – ami még nem a közvetlen élmezőny, de jelent egyfajta minőséget –, az a következő hónapok zenéje lesz. A tudásán nem múlik, a fizikai és mentális állapotán annál inkább, mert azt soha senki sem vitatta, nagyon jó keze van és kreatív játékra képes. Néha elveszíti a fejét – aki követi a mérkőzéseit, ezt látja és hallja –, viszont megvan benne az az intelligencia és tudatosság, ami segíthet abban, hogy kordában tartsa az érzelmeit és indulatait.

A magyar szurkolóknak már sok szép percet szerzett a Davis-kupában, 2018-ban öltötte magára először a címeres mezt, azóta egyesben 12 sikert és csupán öt vereséget számlál. Sosem felejtjük, amikor öt éve Torinóban, válogatottunk eddigi egyetlen világdöntős részvétele során legyőzte az ausztrál John Millmant és a horvát Marin Cilicet is – előbbi 210, utóbbi 252 pozícióval állt nála előrébb a világranglistán, ráadásul mindkettejüket szetthátrányból múlta felül. Az garantálva van, hogy ekkora különbséget egy jó ideig nem kell ledolgoznia a pályán – szorítsunk azért, hogy a top 50 felé is tekingethessen!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!