Sipos Adrián: Még mindig érzem magamon a fejlődés lehetőségét

– Mennyire tűnt reálisnak az Európa-liga megnyerése?
– Az idény előtt mindenki reménykedett benne, hogy tavaly után ismét eljutunk a négyes döntőbe, ezt, ha egy kicsit göröngyösebb úton, de elértük. A papírforma alapján nem mi voltunk a favoritok, de jó hétvégét fogtunk ki – válaszolta Sipos Adrián.

– Hogyan tervezték megállítani az elődöntőben a Flensburgot, majd a döntőben a Kielt?
– A Flensburgra egy teljes hetet tudtunk készülni, sokfajta védekezést próbáltunk gyakorolni, mert az egyik legerősebb támadósor ellen kellett helytállnunk, azonban annyira jól működött a hatos falunk, hogy egy csomó variációt elő sem kellett vennünk. Támadásban is mindig volt egy következő lehetőség. Mindenre fel voltunk készülve, szinte azonnal tudtunk reagálni, miután gólt kaptunk. A Kiel ellen már csak videózni volt időnk, mondjuk, azt háromszor is egyből a Flensburg-meccs után, majd kétszer a döntő napján.

– A vezetőedzőjüknek, Roberto García Parrondónak volt-e különleges kérése önhöz?
– Mindig vannak különleges kérései, ez most sem volt másképp. Sok apró részlet van, amit megbeszéltünk, megvolt, hogy az egyes játékosokat merre engedhetjük, mely lövésekre figyeljünk jobban és melyeket bízzuk a kapusunkra. Nekem más volt a szerepem, most a két hármas védős pozícióból a bal oldalit töltöttem be én.

– Lehet mondani, hogy ezzel a trófeával mentették meg az idényüket?
– Megmentésről azért nem beszélnék, mert a Bundesliga nagyon erős, jelenleg a hetedik helyen állunk, de némi szerencsével és kevesebb sérülttel két-három hellyel is előrébb végeztünk volna. Néhányan az El négyes döntőben sem tudtak pályára lépni, többen pedig sérülten, összedrótozva játszottak.

– Tovább erősödött a Bundesliga?
– Ha megnézzük az átigazolási pletykákat és a konkrét szerződtetéseket, amelyek a következő két nyáron történnek, továbbra is a világ legjobbjai tartanak Németországba. Mindenki ki akarja magát próbálni a világ legerősebb bajnokságában. Minden csapat a legjobb, legerősebb keretet akarja összerakni, amihez a feltételek is adva vannak, úgyhogy úgy gondolom, tud ez még hova erősödni.

– Ön három évvel ezelőtt igazolt Veszprémből a Melsungenbe. Hogyan látja a mostani önmagát a 2023-as énjéhez képest?
– Az utolsó pillanatig lehet fejlődni, még mindig érzem magamon ennek a lehetőségét. Harminchat éves vagyok, fizikailag az én koromban már nehezebb pluszt találni, viszont mentálisan és emocionálisan, rutinban még mindig lehet továbblépni. García Parrondo keze alatt sokat lehet tanulni a kézilabdáról, nagyon élvezem a közös munkát vele, szeretek a csapatában játszani. Nagy hangsúly van az elemzéseken, ha megcsinálod, amit kér, akkor van lehetőséged fejlődni. A maximumot kéri, de a Bundesligában, ahol a Formula–1-hez hasonlóan folyamatosan pörgetni kell a motort, erre szükség is van. A szerződésem 2028-ig szól, addig mindenképp szeretnék a Melsungenben játszani.

– Néhány hét távlatából hogyan látja a szerbek elleni vb-selejtezős párharcot?
– Még mindig nagyon fáj, hogy alulmaradtunk, de hiába siránkozunk, ez nem oldja meg a problémánkat. Az egyetlen megoldás, ha megkapjuk a szabadkártyát. Nem lenne szégyen, ha így jutnánk ki, mert más nagy ország, többek között Németország is jutott már ki így a vb-re.

– Tudna-e egy-két kulcspillanatot mondani, ami ha másként alakul, most nem kellene a szabadkártyára várnunk?
– Amikor kritikát fogalmazok meg, szeretek először magamból kiindulni. Sajnos a védekezésünk nem volt olyan, mint az előző világeseményeken, a kapusaink talán ezért sem tudtak annyit hozzátenni. A támadójátékunk sem volt igazán hatékony, hiába a sok gól, rengeteget hagytunk benne. A hasonló kihívások miatt, mint amilyen a Szerbia elleni két meccs volt, lenne igazán fontos, hogy a fiataljaink minél többet játsszanak a klubjukban, hogy a nehéz pillanatokban jobban tudjanak teljesíteni.

– Ha önnek kellene érvelnie a nemzetközi sportági szövetségnél, mit mondana, miért kellene megkapnunk az egyik vb-szabadkártyát?
– A magyar válogatott az elmúlt időben már megmutatta, mire képes, 2018 óta, mióta a csapat tagja vagyok, mindenhová kijutottunk, s ott jó eredményekkel zártunk. Színvonalas meccseket játszunk, a játékosaink sportszerűek. A magyar kézilabda a kezdetektől fogva tett le annyit az asztalra a nemzetközi porondon, hogy megérdemelje a szabadkártyát.