„Végre eldobhattam a mankót” – Albek Anna az Eb-t beáldozta, de úgy érzi, jó úton halad Metzben

– Hogyan jutottunk el oda, hogy elkerülhetetlenné vált a műtét?
– Az olimpia után jelentkezett először a fájdalom a sarkamnál, azóta soha nem jutott elég idő a kezelésére, egyszerűen mindig volt valami fontos esemény, amelyre készülni kellett, és én sem szerettem volna több hónapra kiesni – válaszolta a Nemzeti Sportnak a francia Metz 24 éves válogatott jobbátlövője, Albek Anna. – Sokáig bíztunk benne, hogy konzervatív kezelésekkel helyrehozható, de ezek legfeljebb csak a szinten tartásra voltak alkalmasak. Március óta már ezek a módszerek sem használtak, se a sarokemelő, se a cipőkivágás. Abban reménykedtem, hogy a négyhetes nyári pihenő segíteni fog, folyamatosan jártam orvoshoz, injekciókat is kaptam, de mindhiába. A felkészülést rögtön egy MRI-vel kezdtem, és egyöntetű volt a vélemény, hogy műtétre lesz szükség. Próbáltuk húzni, de ahogy jöttek a meccsek, hamar kiderült, hogy nem bírom tovább. Végül nemcsak a gyulladt nyáktömlőt távolították el az Achilles-ínam körül, hanem a sarokcsontból is le kellett vágni egy darabot. 

– Mennyire nyomta rá a bélyegét ez a kellemetlen sérülés az első metzi idényére?
– Az edzőmnek, Emmanuel Mayonnade-nak általában minden fekete vagy fehér. Ha valaki edzésre jelentkezik, akkor elvárja, hogy adjon bele mindent. Nehéz volt megértenie az évad végéhez érve, hogy csak úgy tudok edzeni és meccset játszani, ha menedzseljük a terhelést. Ezért is kaptam kevesebb szerepet védekezésben, de a mostani szezonban még így is legfeljebb negyven-ötven százalékra voltam képes, miután augusztusban újra bedurrant a sarkam. A bemelegítést teljesen külön végeztem, hogy ne terheljenek túl, a sprintekből is kivettek. Azt éreztem, így nem tudok fejlődni, és nem szeretném így lejátszani a metzi időszakomat.  

– Amely rögtön egy BL-győzelmet hozó évvel indult. Miben látja a siker kulcsát? 
– Az biztos, hogy Manu zsenialitása és megszállott kézilabdázás iránti szeretete fontos szerepet játszott benne. Minden ellenfelünkre rengeteget videóztunk, külön taktikát dolgoztunk ki támadásban és védekezésben az adott csapat ellen Részletesen felkészített minket minden olyan szituációra, amely a meccsen szembejöhet. Az idény elején én sem gondoltam volna, hogy így zárul majd. Ahogy teltek a hónapok, egyre több erőt láttam magunkban, ilyen magabiztos csapatnak még soha nem voltam tagja. 

– Ez az önbizalom a Győr elleni döntőben is egyértelműen megmutatkozott. 
– Senki egy pillanatig nem gondolt arra, hogy vesztesként fogunk lejönni a pályáról. A szünetben már azt éreztem, bármit csinálhat az ETO, mentálisan olyan erősek vagyunk, hogy felülkerekedünk a hangulaton és a klasszis játékosaikon. Bárkinek belenéztem a szemébe, hatalmas tüzet láttam benne, de az egész hétvégét ebben a flow állapotban játszottuk le. Azt azért megjegyezném, hogy a döntő így is életem egyik legstresszesebb hatvan perce volt, a meccs lefújásáig izgultam, hogy megtartsuk az előnyünket. 

– Mekkora lökést jelentettek Mayonnade utóbb nyilvánosságra is hozott meccs előtti szavai?
– Rajta is ugyanazt a higgadtságot, magabiztosságot és erőt láttam, mint a lányokon. Sokat kutatta, hogyan lehet az az edző, aki győzelemre vezeti a Metzet. Mindkét beszéde örökre beégett az agyamba. Azóta is többször eszembe jutottak a szavai, rendkívül motiválóan hatottak az egész csapatra. Elmondta, sosem arról álmodott, hogy BL-döntőt játszik, hanem hogy megnyeri – és erre most van lehetőségünk. Hidegrázós volt, ahogy körülnéztem az öltözőben, mindenki a hatása alá került. 

– Előttem van a kép, ahogy elhaladtam az MVM Dome egyik terme mellett, és azt láttam, egyedül ül a sarokban, és sírva telefonál. Emlékszik még, hogy mi történt?
– Egészen szürreális érzés volt, hogy ott lógott az aranyérem nyakamban, a lányok éppen fotózkodtak a BL-trófeával, én meg arra gondoltam, hogy rögtön az első metzi évem végén felértünk a csúcsra. Sok számomra fontos ember el tudott jönni, velük már a lefújás után váltottam pár szót a csarnokban, azonban a legjobb osztrák barátnőimmel is meg akartam osztani ezt a nagyon érzelmes pillanatot, szerencsére a fotózás közben volt pár percem beszélni velük. 

– A pálya széli interjúban arra utalt, hogy sokan el sem tudják képzelni, mekkora áldozatot is kellett hoznia a sikerért. Mi jelentette a legnagyobb kihívást?
– Nem könnyű távol kerülni a családtól és a szeretteidtől, egy új országba, kultúrába belecsöppenni. Ha nem lett volna ott velem Vámos Petra, biztos még nehezebben éltem volna meg. Vele mindent könnyebb átvészelni, imádom a kisugárzását, a személyiségét, ahogy engem is támogat. Voltak fájó veszteségeim, de hiszek benne, hogy minden okkal történik. Viccesen mondhatom, hogy Metzben annyira csak a kézilabdázásról szólnak a napjaim, hogy mellette nem is jut idő a magánéletbeli gondokon rágódni. 

– Egyetért a megállapítással, hogy egyre markánsabb teljesítményt nyújtott a Metzben?
– Nem szeretem a saját játékomat értékelni, de én is úgy éreztem, hogy felfelé ívelt, így még rosszabbkor jött a műtét. Sokat számított, hogy a kezdetektől fogva megkaptam a kellő türelmet és bizalmat. Rengeteget tanultam magáról a játékról, jobban értem, mit, miért, hogyan kell csinálni, ezzel összefüggésben jobban bízom magamban és a döntéshozatalomban. Úgy érzem, jó úton haladok, ezt szeretném folytatni, kimondott célom, hogy a védőjátékomat is fejlesszem.

– Az idény végén lejár a szerződése, gondolkodott már a folytatáson?
– Még nem foglalkoztam vele, nem tárgyaltam senkivel, jelenleg teljesen a műtét és a rehabilitáció áll a középpontban. Ahogy jobban halad a visszatérésem, és több időm lesz, természetesen ez az idő is eljön. Most annak örülök a legjobban, hogy csütörtökön végre eldobhattam a mankót, és lassan elkezdhetek biciklizni. A Metz megengedte, hogy Budapesten végezzem a gyógytornát, de alig várom, hogy pénteken beköltözzek a lányokkal a győri hotelbe, és egy napot újra velük tölthessek. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor januárban ismét bevethető leszek. 

– A beálló Sarah Bouktit távozása, vagy éppen a kapus Gabriela Morechi súlyos sérülése nem könnyíti meg a csapat helyzetét, de az elmúlt években már hozzászokhattak Metzben a hasonló helyzetekhez. Mi a cél az idei évadra?
– A legfontosabb feladat a két új beálló beépítése, a külső posztra érkező Kristina Jörgensen már ismeri a rendszerünket korábbról. A kapuban Sabrina Novotná elég jól elboldogult egyedül is az elmúlt időszakban, de lehet, hogy kénytelenek leszünk még egy kapust igazolni. Metzben mindig minden meccset meg kell nyerni. Szeretnénk visszahódítani a francia bajnoki címet, a Bajnokok Ligájában pedig szokás szerint a final four a cél, ott már apróságok döntenek, de persze jó lenne megvédeni az elsőségünket.