A pofon ébresztő hatása

– Sokan a finálé második mérkőzése hősének tartják, szinte egyöntetű a vélemény szakberkekben, hogy nagyon sok múlott a teljesítményén – vetettük fel a 19 percnyi játék alatt együttesét 14 fontos ponttal, öt lepattanóval, valamint három szerzett labdával gazdagító 21 esztendős hölgynek.
– Köszönöm szépen a méltató szavakat, igaz, eleinte tompa voltam a mérkőzésen, de a Barnestól kapott ütés felébresztett. Onnantól kezdve igyekeztem minél jobban játszani, és talán sikerült is.
– Pedig amikor az amerikai szinte letaglózta, már kezdtünk aggódni az egészségi állapota miatt…
– Szerencsére nem lett komolyabb bajom, de tényleg váratlanul ért az ütés. Arra viszont jó volt, hogy ekkortól én is harcosabb lettem, bár nem vagyok a kemény játék híve.
– Hogy érzi magát Pécsett?
– Nagyon jól, mintha otthon lennék Brazíliában. Hamar beilleszkedtem a csapatba, de ez nemcsak az én érdemem, hanem a csapattársaimé és a vezetőké is, akik sokat segítettek és segítenek még most is. Jó Pécsett kosárlabdázni, kitűnőek a társak és az edzők, vagyis a szakmai háttér is kiváló. Akikkel együtt játszom, türelmesek velem, ez pedig sokat számít.
– Ilyennek képzelte korábban a magyar bajnokságot?
– Nem, azt hittem, gyengébb, vagy legalábbis azonos színvonalú, mint a brazil. Ehhez képest a magyar bajnokság erősebb, mint amilyen odahaza a miénk.
– Hamar a közönség kedvencévé vált Pécsett. Érzi a lelátó népének rokonszenvét?
– Brazíliában és Amerikában is szerettek a szurkolók, talán azért, mert vidám vagyok, és igyekszem mindig jó teljesítményt nyújtani. A közönség támogatása doppingol, így van ez Pécsett is.
– Hogyan képzeli a jövőjét? Marad a PVSK-ban a következő idényre is?
– Ami a közeljövőt illeti, a magyar bajnokság befejezése után a WNBA-ben szerepelek majd, visszamegyek a Los Angeles Sparks csapatába, ahol tavaly is játszottam. Azt viszont nem tudom, hogy az ősztől hol folytatom. Szeretnék visszajönni Pécsre, mert tényleg jól érzem magam ebben a városban és kitűnő csapatában!