A döntőben: Pistons–Lakers

"A Pistonst pont úgy építették fel, hogy eséllyel lépjen pályára a Lakers ellen. Megvannak a magas emberei, akik nemcsak lepattanózni tudnak, de kintről dobni is, a hátvédeik pedig jól cseleznek, passzolnak és dobnak" – emelte meg a kalapját volt csapata előtt a Pacers vezetőedzője. Amúgy nem volt egy kalaplengetős este, a két csapat által az első félidőben összeszenvedett 60 pont például negatív playoffrekord (a Pistons a New Jerseyvel hozta össze az előzőt, a 62-t). "Nem tudom, lesz-e bárki, aki a klasszikus meccsek közé sorolja a ma estit, de abban biztos vagyok, hogy ez a párharc csak így végződhetett" – mondta a védekezős, ütős-vágós, rontott dobásoktól hemzsegő párbaj utolsó felvonásáról Larry Brown, a Pistons mostani edzője.
Az Indiana elsöprő lendülettel kezdett, és beletelt egy időbe, mire a Pistons átvette a vezetést. Egészen pontosan 3:57 perc volt hátra a meccsből, amikor – Richard Hamilton két büntetője révén – először kerültek előnybe a hazaiak. Hamilton, aki nem sokkal korábban óriási pofont kapott Ron Artesttől (az év legjobban védekező játékosánál kirívó szabálytalanságot könyveltek el), egy további duplával is hozzájárult a sikerhez. "A csapattársaim figyelmeztettek arra, hogy ne engedjem a gondolataimba férkőzni Artestet, bármit is tegyen. Ez volt a siker mentális feltétele" – emlékezett vissza Hamilton.
A Detroit 1990-es bajnoki győzelme óta először kaparintotta meg a keleti elsőnek járó trófeát – és a nagydöntőbe szóló belépőjegyet. ---- E ---- &