Kibírni a fáradtságot

- Hű, ez már nagyon régen volt - emlékezik a 34. évében járó kosaras. - Ez volt pályafutásom csúcspontja, még fiatal voltam.
- Az idén, "öregkorában" is számít azért egy sikerre?
- Az az igazság, hogy túl sok mindent átéltem már ahhoz, hogy hosszú távra tervezzek. Ha túlságosan sokat tervezget az ember, akkor jönnek a hatalmas pofonok. A következő meccsre kell összpontosítani, és ha azt megnyerjük, akkor az azután következőre. Bajnokságot nyerni? Jó lenne, de most nincs itt az álmodozások ideje. Adjuk ki magunkból a maximumot, és meglátjuk, ez elég lesz-e a bajnoki címhez.

- Akkor beszéljünk a következő összecsapásról. Nyerhetnek Pakson?
- A következő meccs egészen más lesz, mint a finálé első mérkőzése. Most már nagyobb lesz ellenfelünkön a nyomás, mi meg pszichikailag sokkal erősebbek leszünk. Otthon sikerült legyőznünk a Paksot, és tudjuk, érezzük, hogy sikerülhet ugyanez idegenben is.
- Mi volt a döntő a második meccsen Debrecenben?
- A legnagyobb erősségünk az, hogy sok jó játékosunk van, és soha nem tudjuk, meg szerencsére az ellenfél sem, hogy melyikünk fog ki remek napot. Egyszer Thomson, máskor Lee vagy Toya, legutóbb pedig én. A harmadik negyed volt a meghatározó, amikor sikerült meglépnünk tíz ponttal, ekkor ment nekem is legjobban a játék. De számomra már ilyen idős koromban nem az egyéni teljesítmény számít, hanem a csapat győzelme. Szerencsére az új edzőnk keze alatt mindenki így gondolkodik, hogy mindent a csapatérdekeknek rendel alá.

- Apropó, edzők! Reid keze alatt meglehetősen sokat koptatta a kispadot, aztán névrokona, Horváth Imre "hatalomra kerülése" óta újjászületett.
- Most csakugyan remekül érzem magam. Nem volt rossz szakember Reid sem, csak az amerikai módszert itt nem tudta alkalmazni. Amíg az ULEB-kupában is szerepeltünk, minden rendben volt, aztán amikor már nem követték egymást két-három naponta a meccsek, mint Amerikában, nem érezte a ritmust. Szerencsére jól állunk, annak ellenére, hogy ebben az évadban a harmadik edzőnknél tartunk. Döntőbe jutottunk, és nem is szándékozunk megelégedni ennyivel.

- A fináléban nem túl sziporkázó a színvonal, inkább a sok hiba a jellemző. Miért?
- Hosszú volt ez az évad. Számomra egyébként az is teljesen szokatlan, hogy a negyed- és az elődöntőt is három nyert meccsre játsszák. A fáradtság jelenleg nagy úr, de igyekszünk ellenállni. Igaz, nem tervezek előre, ám a hat szlovén és az egy boszniai bajnoki címem mellé szívesen szereznék magyar aranyat is.