Kezdődhet a fieszta: 1991 után másodszor is bajnok az Olaj!

Sabáli Balázsnak, a körmendiek vezetőedzőjének volt gondja bőven a bajnoki döntő harmadik felvonása előtt, hiszen Marqus Ledoux, Chauncey Leslie és Fodor Márton után a másik Fodor, Gergely is harcképtelenné vált, így a legerősebb kezdőötös tagjai közül csupán Ferencz Csaba és Vavra Péter várt bevetésre.

Az 5. percben a Tisza-parti gárda csapatkapitánya, Cziczás László köszönt be először távolról, a túloldalon azonban rögtön érkezett a válasz. Trummer Rudolf is hibátlanul célzott a hárompontos-vonalon túlról, ezzel pedig az első etap derekán 7-9 állt az eredményjelzőn.

Két minutummal később Trummer ugyan második tripláját is beszórta (11-15), ezt követően azonban lábra kapott az Olaj. A csereként beálló Molnár András lendületes játéka összekuszálta a vasi védelmet, 9-0-s rohammal megléptek a hazaiak, a negyed végén öt ponttal jártak előrébb (20-15).

Bár a második szakasz Samir Mujanovics jóvoltából egy körmendi duplával kezdődött, ám ezután csak egyetlen csapat volt a pályán, ez pedig Pór Péter legénysége volt. Pavel Frána gyors egymásutánban hét pontot szerzett, két hibátlan ziccer után egy kettő plusz egyes kombinációval tette le a névjegyét.

A 15. percben 35-20-as állásnál Sabáli-mester elérkezettnek látta az időt, hogy rendezze a sorokat, a fejmosás azonban fikarcnyit sem ért. Az időkérés után is kapkodva játszott, és pontatlanul dobott a Körmend, még a triplagyáros Ferencz Csaba sem találta a ritmust.

A túloldalon Vernard Hollins előbb egy látványos zsákolással fokozta a hangulatot, majd Thomas Kelley átadása után egy könnyed ziccerrel növelte az előnyt. A nagyszünetig a vasi piros-feketék egyszer sem tudtak a gyűrűbe találni, így húszpercnyi játék után eldőlni látszott az ütközet, egyúttal az aranyérem sorsa is.

A térfélcsere után ugyan becsületből még küzdött az MTE, ám ekkor már szakadéknyi volt a két csapat közötti különbség. A 22. percben húsz (48-28), öt perccel később pedig huszonkilenc ponttal vezetett az Olaj (63-34). A záró felvonás előtt 72-39 állt a táblán, így a negyedik negyed már csak formalitás volt.

A végjátékban egytől egyig pályára léptek a fiatal, tehetséges, rendszerint kevés játéklehetőséghez jutó szolnokiak, köztük Rezák Tamás is, aki az 1991-es bajnokcsapat mesterének, Rezák Lászlónak a fia. A 20 esztendős irányító nem hozott szégyent az egykori sikeredzőre, két triplával vette ki a részét a diadalból.

Három másodperccel a dudaszó előtt a szolnokiak egy alley-up zsákolással tették fel az i-re a pontot. Rezék adta fel a labdát Hollinsnak, aki remek ütemérzékkel ugrott fel, majd hanyag eleganciával húzta a gyűrűbe a labdát. Tizenhat év után bajnok az Olajbányász!